„Belső tó” a Kiss Ernő és a Bolmán utcák közötti kertekben (Fotó: Papp Imre)
Egy – mondhatnánk – szokványos interjúra készültem Juhász Attilával, a bácsfeketehegyi helyi közösség tavaly májusban megválasztott titkárával, ehelyett belvízi riport sikeredett terepi látogatásaimból. A titkár úrnak ugyanis már tisztsége átvételekor, néhány erőteljes záport követően a víz elvezetése volt a legfőbb gondja.
– Május óta az eső a legnagyobb gond, meg ezzel párhuzamosan most már az egyre magasabb talajvízszint is. Folyamatosan próbáljuk helyreállítani az egykori csatornarendszert, mert azt nagyon elhanyagolta mindenki: nemcsak a fő árkokat, hanem mondjuk a kevésbé jelentős elvezetőket és áteresztőket is. A nyáron három hónapig voltak közmunkásaink, összesen heten, és ők is elsősorban az árkok és az áteresztők tisztításával foglalkoztak, meg természetesen a temető karbantartásával, hiszen ott is sok problémánk akadt. Szerettünk volna jóval több fontos dolgot elvégezni, de éppen a kedvezőtlen időjárás akadályozott meg bennünket ebben. Ennek ellenére sikerült teljes hosszúságában, mindkét oldalon kitisztítani a főutca vizesárkait, részben pedig a Bolmán, a Testvériség, a Dózsa György, a Nikola Đurković és a Lenin utcák árkait. A közmunkások főleg ott segédkeztek, ahol idősek, magatehetetlen, munkaképtelen emberek laknak. Nálunk is nagy gond ugyanis, ha az egyik kitisztítja az árkot, két házzal arrébb a másik is, de köztük esetleg már senki sem lakik, így az ő munkájuk sem sokat ér – mondja szinte egy szuszra Juhász Attila, amikor arról kérdezem, jelenleg mi a falusiak legnagyobb baja.
Gondok vannak még a Lenin utcában, ahol az egyik, azóta elhunyt lakó annak idején lecsövezte és betemette maga előtt az árkot. A csövek azonban szemmel láthatóan eldugultak, így fel is törték a területet. Beszélgetésünk másnapján jártunk ismét az utcában, ahol a DTD Krivaja erőgépe néhány óra alatt elvégezte a munkát.
– A Kiss Ernő és a Bolmán utcák közötti részen a legkritikusabb a helyzet. Ez talán az egész falu egyik legalacsonyabb pontja. A régi térképeken itt mocsaras részt jelöltek, s ezúttal egy szabályos belső tó alakult ki, 30–50 centiméter mély vízzel. Azt mondják mások, hogy a falu újratelepítésekor innen termelték ki a földet a házépítéshez, azért keletkezett ekkora gödör a falu közepén. Az elmúlt évtizedek száraz időszakában azonban beépült ez a terület is, s ezek a házak most valóban áldatlan helyzetben vannak. Nem tudják használni pincéiket, és némelyiknek a bejáratáig ér a víz. Természetesen megpróbálunk a községnek és maguknak a polgároknak a bevonásával megoldást találni erre a nehéz helyzetre. Ennek érdekében kapcsolatba léptünk földmérő szakemberekkel – mondja a titkár.
Másnap alkalmunk volt hallani a földmérő véleményét is. Mint Kovács Antal geodéta mondta, nem tisztje a megoldások indítványozása, főleg nem a mérések elvégzése előtt, de nyilvánvaló, hogy ez a terület alacsonyabban fekszik mindkét szomszédos utcától, s ha azok árkait tovább is mélyítik, akkor a főutca felől folyik vissza a víz. A földmérőkkel megállapodtak abban, hogy több helyen is pontosan megállapítják a szintmagasságot, végül pedig egy vízügyi mérnöknek kell megoldási módot javasolni és kidolgozni a tervet a víz elvezetésére. A beszélgetés során felmerült, hogy az egyik lehetséges módszer egy gyűjtőmedence kialakítása lehetne, ahonnan azután időről-időre ki lehetne szivattyúzni a vizet az utcai árokba. A legfontosabb azonban az, hogy a napokban elkészül a mérés, és annak ismeretében már lehet valamit kezdeményezni. A másik kritikus pont a katolikus templom mögötti rész, ahol ugyan vannak elvezető árkok, de egy helyen annyira beépült a környékük, hogy szinte lehetetlen a gépekkel odaférkőzni. Az átázott szántókon és egyes udvarrészekben is az a veszély fenyeget, hogy megfeneklik a lánctalpas erőgép, s kimentése nagy kárt okozna.
A titkártól ezek után természetesen megkérdeztük, hogy szerinte a helyzetet látva a polgárok értik-e már, miért olyan fontos az árkok tisztántartása.
– Nagyon sokan sajnos még most sem veszik komolyan, ha felszólítjuk az árok kitisztítására. Főleg azok, akiket nem fenyeget közvetlen veszély. Sok helyütt a bejáratok alatt tömődött el az árok, de van olyan hely is, ahol régebben egyszerűen beépítették a bejárót áteresztő cső nélkül. Itt gyakran a szintkülönbség okoz gondot, vagyis az, hogy az egyik mélyebb árkot ás, a másik pedig sekélyebbet, így valahol mindig állni fog a víz – véli a titkár.
