A szerb társadalom a káosz, a bizonytalanság és a stabilitás hiányának a társadalma. Ez az állapot az ország médiaszínterén is visszatükröződik, hangzott el Szabadkán dr. Čedomir Čupić, a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának tanára, a Korrupcióellenes Ügynökség Tanácsa elnökének könyvbemutatóján.
Dr. Čupić legújabb, Médiaetika és médialincs (Medijska etika i medijski linč) című könyve csokorba fogja a professzor korábbi előadásait az újságírói etika témájára, valamint részletesen bemutat egy olyan esetet, amikor valaki visszaélt az újságírói hivatásával.
A szerző mellett a könyvbemutatón felszólalt prof. dr. Đuro Šušnjić, a kötet recenzense és Ljubomir Đorđević szabadkai szociológus, nyugalmazott újságíró.
Dr. Čupić szerint a szerb államhatalom akadályozza, és nem támogatja a szabad újságírást. A mai újságírók nagyon nehéz helyzetben vannak, többek között azért, mert a változások, a tranzíció idejében az erkölcsi normák is változnak.
– A szerbiai médiaszínteret a felelőtlenség és a szenzációhajhászás itatja át. A sajtó folyamatosan visszaél a média- és a szólásszabadsággal. Az információ napjainkban a legnagyobb érték. Ha az információ nem pontos, akkor az a társadalom tévelygését eredményezi. A médiumok tulajdonosait csak az eladott példányszám, vagy a nézettségi mutatók érdeklik, az erkölcsi normákkal nem foglalkoznak. A médiumok a szabályok nélküli piac és a mágnások rabjaivá váltak. Sokat javítana a helyzeten, ha a médiumok tulajdonosai felhagynának a szerkesztéspolitika befolyásolásával. Az ő feladatuk egészen más lenne – részletezte dr. Čupić.
Az újságíró munkájához kritikus hozzáállás, felelősség, függetlenség, következetesség, tisztelet és mindennemű diszkrimináció kizárása szükséges, véli Ljubomir Đorđević.
– Szinte nincs olyan hatalom, amely elviselné a kritikát, ez Szerbiában fokozottan érvényes. Kritika nélkül azonban nem léteznek szabad és nyitott médiumok. Egy újságírónak minden társadalmi jelenséget és történést körül kell járnia. Az országban uralkodó rossz helyzetre biztosan nem az államhatalom fogja felhívni a figyelmet. Ez sokkal inkább a polgárok és a média feladata. Szerbiában sajnos a médiumok és az újságírók már semmiféle befolyásoló erővel nem bírnak a társadalomra. Az államhatalom ügyes trükkökkel akadályozza az újságírók munkáját. A médiumoknak egyetlen botrányt és kétes ügyet sincs idejük becsületesen körbejárni, vagy végigkísérni, mivel a hatalom napról napra újabb botrányokat prezentál. Ezért az újságírók csak felületesen dolgozzák fel a különböző témákat. Többek között ez a felületesség az oka annak, hogy az emberek elveszítették bizalmukat a médiumokban – elemezte Đorđević.
Szerinte az állam úgy magánosította a helyi médiát, mintha egy pizzériát adott volna el. Ezt inkább úgy kellett volna megvalósítani, hogy az önkormányzatok résztulajdonosok maradjanak, de a polgároknak és a médiumok alkalmazottainak is részesedést kellett volna adni, véli Đorđević. Hozzátette: nagy hiba, hogy a magánosítás alkalmával senkit sem érdekelt a vásárlók előélete.
– A médiumok ma már nem azok, amik voltak. A leépítő folyamat Slobodan Milošević idejében kezdődött, aki a legjobb újságírókat üldöztette. Az akkori rezsimnek nem állt érdekében, hogy a médiumokban jó újságírók dolgozzanak. Helyüket olyan emberek vették át, akik nem értették meg, hogy milyen súlya is van a kimondott, vagy leírt szónak – foglalta össze Đorđević.
Prof. dr. Đuro Šušnjić szerint nem kell azon csodálkozni, hogy Szerbiában egyre kevesebb embert érdekelnek a könyvek, vagy a nyomtatott sajtó: „Nemzetünk sokkal inkább befogadja az audiovizuális élményeket, mint a nyomtatott termékeket. Ez nem is csoda annak függvényében, hogy Szerbiában több mint 2 millió ember írástudatlan. Az írott és a beszélt nyelv országunkban már régen idegösszeomlást kapott.”
Dr. Šušnjić szerint a jó újságírónak két hatalmat kell birtokolnia: a tudás és a lelkiismeretesség hatalmát. Szinte minden hiba büntethetetlen marad, egyedül az erkölcsi hiba nem, ez az újságírókra fokozottan érvényes, hangsúlyozta dr. Šušnjić.
– A médiumok Szerbiában ma csak a botrányokat hajkurásszák, vagy saját maguk teremtik meg azokat, ahelyett hogy tájékoztatnának, oktatnának és művelnének. Jó, hogy létezik szólásszabadság, de azért ebben is ismerni kell a határokat. A korlátlan szabadság semmilyen téren nem kívánatos. A médiumokról azt mondják, hogy a társadalom tükre. Szerbiában a társadalomnak csak egy kis rétege látja magát viszont ebben a tükörben. A médiumokban túltengenek a hírek, az igazságot azonban szinte sehol sem látjuk, vagy olvassuk viszont. Az igazság szándékában és nem a tetteiben hatalmas. A hazugságot Szerbiában mára már tábornokká léptették elő – véli dr. Šušnjić.
