Tizedszer csendült fel őseink zenéje Szenttamáson és tartott egy egész estén, csaknem reggelig a januári fagyos éjszakában. Szombaton Vajdaság számos helységéből, de a határon túlról is érkeztek vendégek a mind népszerűbb Őseink zenéje népzenei rendezvényre, ezúttal a szokásos Zmaj általános iskola helyett a város Sportcsarnokába. Az új helyszín jóval nagyobb teret biztosított a közönségnek a réginél, de ennél talán még fontosabb, hogy a nem kis csarnok is teljesen megtelt érdeklődőkkel, sokan állva hallgatták-nézték-tapsolták végig a rendezvényt, melyet 2002 óta a helybeli Arany János Magyar Művelődési Egyesület szervez, immár két éve a Citerazene-barátok Klubjával közösen.
Induláskor az volt az elképzelés, hogy ezzel a rendezvénnyel nyissák meg a táncházi idényt, és adjanak lehetőséget évente egyszer a muzsikusoknak arra, hogy kiléphessenek a táncosok árnyékából, vagyis igazából kifejezésre jussanak. Most viszont, mint azt dr. Lengyel László, az MNT felsőoktatással megbízott tanácsosa az egybegyűlteket üdvözölve hangsúlyozta, az Őseink zenéje a vajdasági magyarok egyre tömegesebb farsangnyitó rendezvényévé nőtte ki magát, mely alkalmat ad határon innen és túliaknak népzenei örökségünk közös ünneplésére.
A rendezvényt kezdettől fogva támogatja a szenttamási község, élén Branko Gajin polgármesterrel, aki a telt házas Sportcsarnok közönségét üdvözölve meggyőződésének adott hangot, hogy az Őseink zenéje immár túlnőtt minden környékbeli rendezvényen, mert egyedi, megszólítja az egy zenei anyanyelvből táplálkozókat, bárhol is éljenek a világban. A zene univerzális, így erre a rendezvényre immár nem csak magyarok járnak, hanem olyan zenekedvelő emberek is, akik tisztelik a néphagyományokat, és képesek felismerni az értéket.
Mielőtt a zenekarok porondra léptek volna, dr. Pákozdi Csaba Magyarország Külügyminisztériuma Kisebbségi Jogi Főosztályának főosztályvezetője szólt a közönséghez Kodály Zoltán intelmeit idézve, miszerint kultúrát nem lehet örökölni, az elődök kultúrája egykettőre elpárolog ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. – A lánc nem szakadt meg, a lánc folytonos – mondta a főosztályvezető. – A zene és a tánc összeköt minket. Kormánytisztviselőként úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyarság azonosságának a nyelven kívül az egyik legfontosabb formája a zene és a tánc, s ez az, ami feltétel nélkül összeköt bennünket. Nincs elveszve az a nép, amely így műveli hagyományait! – hangsúlyozta főosztályvezető.
Pedig még nem sejthette, hogy egy valóban kivételes, lélekemelő és vérpezsdítő népzenei est következik, melyben a szegedi székhelyű, „vajdasági többségű” Mentés Másként Trió (Fábri Ivánovics Tünde, Fábri Géza, Lipták Dániel) megalapozta a kiváló hangulatot. Sok visszatérő népzenekedvelő szombaton úgy nyilatkozott, hogy az idei minden bizonnyal a legtömegesebb, és az egyik legsikeresebb rendezvény volt az eddigiek sorában, ehhez nagyban hozzájárultak a továbbiakban színre lépő szabadkai Juhász zenekar, Csonka Ferenc és a Csalóka, a Véka, majd a sepsiszentgyörgyi Heveder együttes. A háromórás koncertet a zenekarok egy közös improvizációval zárták a közönség vastapsa mellett. A hagyományokhoz híven az estet hajnalig tartó táncház zárta.
