Ha ezt megúszom, száz évig élek! – sóhajtott fel Sándor jugoszláv király 1934 októberében Marseille kikötőjében lehorgonyzott hajóján. Nem hallgatott hírszerző szolgálatának tanácsára, hogy rosszullétére hivatkozva kerülje el a partraszállást, mert a városban teljes a zűrzavar, a fejetlenség, a hullámzó tömeg elsodorta a rendőrök sorfalát, s a többször leellenőrzött értesülés megerősítette: a sokadalomban számos összeesküvő vegyült el, s kiolthatja életét. Vendéglátóival együtt beszállt az autóba, s mindössze pár száz méter után eldördültek a gyilkos lövések. Negyven perccel később Sándor király kiszenvedett.
Vajon csaknem 80 esztendővel később a polgári és a katonai hírszerzés feladatának magaslatán állt-e, s éber figyelemmel követte-e azoknak a felelőtlen egyéneknek minden mozdulatát, akik a boszniai Szerb Köztársaság kikiáltásának évfordulóján állítólag Szerbia, az entitás vezetőinek, egyházi méltóságok, közöttük Irinej pátriárka lemészárlását tervezték? Vajon elhihetjük-e, hogy veszélybe forgott ennyi vezető személyiség élete?
Vagy a 63 éves, nyugdíjaztatása előtt álló Boško Stanišljević állítását fogadjuk-e el hitelesnek, hogy csak azért rejtett el ennyi fegyvert és lőszert, hogy alkalmas pillanatban eladhassa? Annyira lebilincselte volna figyelmét a jövedelmező üzlet megkötésének reménye, hogy a kiszemelt rejtekhelyet – képletesen szólva – reflektorfénybe helyezte? Egy igen derék, makulátlan dolgozó – jellemezte igazgatója. Felemelő érzés, ha ilyen példás bizonyítványt állít ki felettese beosztottjáról. E feddhetetlen egyén is megtántorodhatott, hogy annyi pénzhez juthat, amelyről addig nem is álmodhatott. Vagy meg is zsarolhatták.
Vagy fogadjuk el a bosnyák hírközlő eszközök állítását, hogy igenis, összeesküvők merényletre készültek, s ezt előbb-utóbb végre is hajtják, mert ami vérben született, vérben vész el.
Mint szemüvegét vesztett ember, bizonytalanul, sötét szobában botorkálunk. Ki vagyunk szolgáltatva az olykor egymásnak teljesen ellentmondó sajtóértesüléseknek, amelyekről nem deríthető ki, hogy az érdekeset a hiteles fölé helyezték-e?
Másként festene a helyzet, ha az illetékesek arra méltatnak bennünket, ha hivatalos közleményben tudatják, hogy ez és ez a helyzet, ennyit és ennyit derítettünk ki. A Belügyminisztérium abból indulhatott ki, hogy az utóbbi két évtized viharai annyira megtépázták a jámbor polgárok idegeit, hogy leghelyesebb feleslegesen nem zaklatni fel őket.
Óvatosan kerülve az önismétlés kelepcéjét, önmagam ítélőképességére hagyatkozva, nem zárhatom ki, hogy egy beláthatatlan következményű vérfürdő veszélye hárult el. Hasonló ésszerű érvekkel támasztható alá az is, hogy semmi különösebb nem történt.
Vállrendítéssel nem ismételhető meg az a tévedés, amely egy miniszterelnök vesztét okozta.
Szegény Zoran Đinđić, nyugodjék békében, mintha tegnap történt volna, olyan tisztán magam előtt látom elhivatottságot tükröző tekintetét, hallom szavait, ahogy gesztikulálva élete utolsó sajtóértekezletén felvetette a kérdést: talán csak nem annyira ostobák, hogy ha először nem sikerült, akkor másodszor is ugyanolyan módszerrel kísérelnek meg egy merényletet.
Rendkívüli sajtóértekezletét azután hívta össze, hogy Bagzi, a zimonyi bűnbanda közlegénye, bérgyilkosa teherautóval a kormányfőt szállító menetoszlop elé hajtott, hogy elvágja útját, s a közelben várakozó bűntársai minden létező fegyverből addig tüzeljenek, amíg bárki is életjelet ad. A kormányfő arra célzott, hogy Vuk Drašković ellenzéki vezetőt azonos taktikával kísérelték meg eltenni láb alól.
Ma már tudjuk, ezeknek az ostoba alakoknak értelmi felfogóképességéből ennyire tellett, s egy művelt, tehetséges kormányfő életével fizetett, mert többre taksálta intelligenciájukat.
Ljubiša Buha Čume, az aszfaltbetyárból lett élenjáró üzletember, vállalkozó, a tenyerénél is jobban ismerte az alvilág mentalitását, módszereit: a golyó mindent megold. E golyó veszélye miatt leleplező vallomásának ellenében állami védelmet kért. A szervezett bűnözés titkaiba beavatott bennfentes vádalkut kötött. Heroinügyleteiről faggatták. A maga vaskos modorában azt ismételgette, ráér vallomást tenni a heroinról, a miniszterelnök élete forog kockán, erről kérdezzék. Kihallgatói viszont úgy vélték, beszéljen csak a heroinról, a kormányfőt érintő fecsegésekről később szóljon.
Süket fülekre talált figyelmeztetése.
Tragikus, ha egy köztörvényes bűnöző jobban értesült a miniszterelnöknél és titkosrendőrségénél.
