Bajosan létezik Kis-Bácskában, de még Nagy-Bánátban se a címbe foglalt city (sziti) jelzővel kitüntetett helységen kívül még egy falu, tanyacsoport, városka, amely után oda illesztették volna a szóban forgó angol szócskát. Amely szócska, ha nem tévedünk, egyenesen Londonból röppent föl világ körüli útjára, minthogy ennek a városnak a központját, központi terét jelenti.
Vajon hogy kerülhetett egy csendes, eldugott bánáti falucskába? Ennek próbál utánajárni jelen jegyzetünk.
Kiinduló pontunk ki más lehetne, ha nem maga Sánta Gróf. A múltba jó néhányszor találkozhattunk a nevével alulírott eszmefuttatásaiban, amely név kitalált, de maga a személy nem. Azáltal magasodott ki jó néhány fejjel ismerősei, barátai köréből, hogy főúri gesztusai voltak s ezen gesztusok a mai napig jellemzik személyét. Könnyű volt tehát a jegyzetírónak Gróf névvel felruháznia. Viszont ugyanez aligha mondható el a jelzőről, amely őt sántává degradálja. Mert nem sánta, sohasem volt az. (Egészen más dolog, persze, hogy olykor sántikált ebben, abban, de hát ki nem követi el ezt hosszú menetelése folyamán?)
Ha tehát a Sánta Gróf kitalált, költött név is, az azonban már tény és való, hogy eme álnéven szereplő barátunk Szajánban született. Igaz, nem tegnap, sok-sok évvel ezelőtt, de még ma is érzékeny, meghallja szülőfaluja hazahívó szavát.
Gyorshír érkezett akkor is hozzá, amikor Szaján rangos vendégeket látott vendégül: egy szögedi professzort, néprajzkutatót néhány tanítványával, akik azért látogattak ebbe a nagy-bánáti kis falucskába, hogy olyat is megtudjanak Kálmány Lajos, a népköltészetet gyűjtögető atya arravaló bolyogásáról, ami arra még ma is érdemes. Nem egészen ok nélkül tesszük fel a kérdést: mit gyűjtene ma errefelé Kálmány Lajos atya?
Sánta grófunk fogta magát s máris száguldott haza. (Akkor persze még kocsival.) S mert ő is gyűjtögető, vitt magával egy olyan öreg, ritka könyvet, ami érdekelhette a szögedi vendégeket. Eleve annak a vendégdiáknak szánta, aki egy szép strófával öregbíti Szaján hírnevét.
Akadt is egy ilyen vendégdiák, íme a rímbe szedett strófa vagy annak egy Szajánra alkalmazott változata:
„Mit nekem Amerika!
Azt mondod, jó hely?
Attól, hogy jenki vagy,
Mégy nem leszel jó fej.
Csak egy hely van, ami a pálmát viszi,
És ez nem más, mint Szaján City!”
Ennyi. Akár a falucska himnuszává is válhatna.
Mondjuk egy összlakossági referendum megtámogatásával.
Kedves hírközlőmet, Sánta Grófot elfelejtettem megkérdezni, ráharaptak-e azóta a szajániak az idézett strófára? Hogy „szitiznek”-e, cityzkednek-e? Vagy még csak az okézásnál tartanak ők is? És ha találkoznak a szomszédok, nem adjistennel üdvözlik egymást, hanem hellóznak? Mert ha így alakulnak a dolgok, lassan a pesztonkából is bébi sziszterek lesznek.
Talán mégse. Minthogy nálunk még a mindinkább zsugorodó családi büdzséből nem igen futja bébi sziszterek alkalmazására. Ott meg nem is nagyon van rájuk szükség, ahol csak elvétve „jön létre” bébi. Félő, hogy ez nem csak Kis-Bácskában, Nagy-Bánátban, fél vagy egész Európában, hovatovább London cityben is riasztó aktualitás.
