Robusztus rottweiler
– A szokásos futásadagomnak még csak az elején tartottam, amikor a Tisza töltésén egy rottweiler kutyával foglalkozó ismerős férfi mellett haladtam el. A kutya elemében volt, az eldobott fát rendre visszavitte gazdájához, hasonló jelenetnek már számtalanszor szemtanúja voltam, hiszen hetente háromszor futok erre. Gyanútlanul futottam tovább, semmi jele nem volt annak, hogy a következő fél percben véresre fog marni az addig szelíden futkározó kutya.
Amikor a kutya és gazdája mellett haladtam el, a fiatalember a nyakörvénél megfogta az állatot. Továbbfutottam, mintegy 200 méterre távolodtam el, amikor füttyszó ütötte meg a fülemet. Hátranéztem. Az előbb még érdektelennek tűnő kutya teljes erővel rohant felém. Pillanatok alatt ott termett. Értelmetlen lett volna menekülni, hiába vagyok edzett futó, egy erős, vágtató rottweilerrel szemben esélyem sem volt – emlékezett vissza ZÉ a január elejei kutyakalandra.
SZEMFOGAIT A COMBOMBA MÉLYESZTETTE
– Nyugodtan, állva vártam be a kutyát. Nem csaholt, nem tűnt agresszívnek. Nem éreztem félelmet. Nem félek a kutyáktól, nekem is van kettő, igaz, nem nagy fajták. Először csak a tréningnadrágom szárába akasztotta bele a fogát, megpróbálta eltépni, majd kezdett a dolog komolyabbra fordulni. Nem kiabáltam, nem is próbáltam belerúgni a kutyába, reméltem, hogy le fog állni, de a dolog kezdett eldurvulni.
Megpróbált rám ugrani. Kezemet ösztönösen magam elé tartva védtem a testem. Az előre tartott bal karomba harapott. A következő támadással ledöntött lábról. A feltartott kezem alatt megpróbált az oldalamba harapni, de ott nem sikerült neki, ekkor estem a földre. A földön fekve még kevésbé volt esélyem védekezni. A kutya rám rontott. A bal combomba harapott. Szemfogait a combizmomban mélyesztette, szerencsére nem sérült meg az ütőér. Nagy nehezen lefejtettem a combomról az állkapcsát, de abban a pillanatban újra belém mart. Az előző harapás mellé kaptam az újabbat, méghozzá úgy, hogy a bal szemfoga az előző harapáskor már sebet ejtő jobb szemfog helyébe ment, tovább mélyítve így a vérző sebet.
Nem tudom, meddig tartott volna az egyenlőtlen küzdelem köztem és a rottweiler között, és mi lett volna a végkifejlet, ha a kutya gazdája közben nem ér oda, és nem szedi le rólam a harapós kedvű ebet. A kutya gazdája vitt haza, mert járni sem tudtam a fájdalomtól. A háziorvosunk elsősegélyben részesített, kihívta a mentősöket, és ők vittek kórházba, ahol ellátták a sebeimet. A bal lábam nagyon fájt a harapásoktól, sokáig lábra sem tudtam állni. Még ma is érzem a kutya szemfogának a helyét. Egy hétig feküdtem. Négy héttel a kutyatámadás után sem tudtam visszaállni az edzésbe, és a munkából is kiestem egy időre.
Ismerem a kutya tulajdonosát, nem volt szándékomban perelni, de amikor hallottam, hogy nem sokkal az engem ért támadás után a töltésen futó birkózólányokat is meg akarta támadni a kutya, nagyon felháborodtam. Ugyanott póráz nélkül futtatja a kutyáját, ahol engem már megmart. A kutyatulajdonos felelőtlensége már végképp felbőszített. Ügyvédhez fordultam, és végül 800 euró kártérítésben egyeztünk meg – mondta a még mindig lábadozó ZÉ, aki nevének és a kutyatulajdonos nevének elhallgatását kérte.
MINDIG AZ EMBER A HIBÁS
A súlyos kutyatámadás kapcsán Vatai Zoltántól, a zentai Potisje Ebtenyésztők Egyesületének elnökétől, nemzetközi bírótól kértünk szakvéleményt az embert ért kutyatámadások lehetséges okairól.
– Az ember évszázadok alatt számos kutyafajtát tenyésztett ki, köztük a német rottweilert is, amely már száz éve be van jegyezve. Ez a fajta a szarvasmarha-tenyésztők segédje volt, egész nap az ember mellett dolgozott. A robusztus, erős testfelépítésű rottweilerek nagyon jó őrkutyák, megfelelő dresszúrával kiváló munkakutyák.
Az úgymond rossz viselkedésért nem az állat okolható, mindig az ember hibázik. A kutya nem bűnös, úgy viselkedik, amilyennek nevelik. Élete bizonyos szakaszában minden kutya nagyon fogékony a szocializálódásra. Ekkor kell emberek közé vinni, hogy minél több inger érje, minél több embert, dolgot ismerjen meg. Ha erre nem kerül sor időben, akkor a kutya félénkké válik, agresszíven viselkedik, ugat és támad. Ha az ilyen kutya elől fut valaki, nagy valószínűséggel utánaered, és megtámadja az illetőt.
Természetes környezetéből az ember maga mellé vette ugyan a kutyát, de az állat ösztönei, a fajfenntartás, a zsákmányszerzés és a védekezés ösztöne megmaradt. Ezek a viselkedési formák, létfenntartási ösztönök minden állatban megvannak. A nem magabiztos jellemű kutyában hamarabb feltámadhat a zsákmányszerzés ösztöne és támadásba lendülhet. Egy bátor kutya odamegy, megszagolja az embert, és továbbmegy, nincs oka rá, hogy harapjon. A tanítás sikerétől függ, ekkor dől el, milyen lesz a kutya viselkedése.
Aki nagyobb testű kutyát akar tartani, keressen fel egy kutyaiskolát, ahol a kedvence megtanul viselkedni, a gazdája pedig megtanul bánni vele. Nagy tévedésben van az ember, ha magából indul ki, és emberi tulajdonságokkal próbálja felruházni a kutyát, amely végső soron a farkas leszármazottja. A kutya nem érti az emberi nyelvet, meg kell tanulnia jelekből, hangokból kommunikálni. A kutya tanulékony, a vizuális és verbális kommunikációt el tudja sajátítani, de erre megfelelő módszerekkel kell megtanítani. A jól nevelt kutya akkor ül le, amikor a gazdája azt parancsolja neki. Ahhoz, hogy eljussunk a feltétlen engedelmességig, sokat kell foglalkozni négylábú kedvenceinkkel.
A kutya lételeme a mozgás, amikor a rottweilert kitenyésztették, egész nap munkában volt gazdája mellett, ha kellett, jószágot terelt, ha kellett, megvédte az útonállóktól. Ha egy kutyát 24 órából 23 órán át bezárva tartanak, és csak egy órácskára viszik ki a szabadba, az a kutya szenved. Emberi szemmel nézve hülyeségeket talál ki, de mindez a mozgáshiányra vezethető vissza.
Amikor elviszem a kutyát sétálni, futni, kizárólag pórázon tartom, nem engedem meg, hogy elfusson tőlem, meg kell tanulnia, hogy a „falkában” nem ő a domináns egyed, hanem én, a gazdája. Erre a viszonyra nagyon kell ügyelni, mert csak a jól nevelt kutya fog szót fogadni és megállni parancsszóra – mondta a tapasztalt ebtenyésztő szakember, Vatai Zoltán.
Emlékeztetőül jegyezzük meg: kutyát sétáltatni csak pórázon szabad!
Fognyomok az áldozat bal karján
Mély sebek a combon, a kutya szemfoga nem sokkal kerülte el az ütőeret
