Három horvátországi civil szervezet néhány évvel ezelőtt megalakította a Documente – A Múlttal Való Szembesülésért Küzdő Központot, amely többek között a múlt század kilencvenes éveiben a volt Jugoszlávia területén lezajlott háborús cselekmények részleteit kutatja, igyekszik számba venni a meggyilkoltakat, feltárni az eltűntek sorsát, és folyamatosan követi a háborús bűnök elkövetésével vádolt személyek elleni eljárásokat a horvátországi bíróságokon. Vesna Teršelič , a Documente vezetője Nataša Kandićtyal, a belgrádi Humanitárius Jogi Alap ügyvezető igazgatójával és Mirsad Tokačával, a szarajevói Tényfeltáró Központ igazgatójával együtt tavaly decemberben Berlinben átvehette a Schwarzkopf Európa Díjat. Lapunk Vesna Teršeličcsel nemcsak Horvátország és Szerbia peréről beszélgetett, hanem számos ehhez kapcsolódó témáról.
A Nataša Kandić vezette szerbiai és a Mirsad Tokača irányította szarajevói szervezettel már néhány évvel ezelőtt aláírtak egy együttműködési szerződést, amelynek értelmében közösen támogatják a kilencvenes években elkövetett háborús bűnök és az emberi jogok megsértésének feltárásával foglalkozó regionális bizottság, a REKOM megalapítását. Hol tart pontosan ez a folyamat, és mi lenne a bizottság feladata?
– A REKOM feladata lenne feltárni a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket, továbbá az 1991-től 2000-ig terjedő időszakban megsértett emberi jogokat kellene számba vennie. Elképzeléseink szerint a bizottságot csakis az egykori tagállamok mostani kormányai, államfői vagy parlamentjei alapíthatják meg. Nyilvános vitákon civil szervezetként mi most azt próbáljuk megfogalmazni, hogy mi az áldozatok és a társadalom elvárása a témát illetően. Állásfoglalásunk szerint az áldozatoknak és a társadalomnak is elsősorban igazságra és igazságosságra van szüksége. Tervezetet készítünk elő a bizottságra vonatkozólag, és ezt valószínűleg 2011. június 1-jén egy időben fogjuk átadni Szerbia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina parlamentjeinek. A három civil szervezet kezdeményezését és erre vonatkozó munkáját ma már 600 másik szervezet, valamint személy támogatja.
Az Ön meglátása szerint hogyan fogadná a REKOM létrehozását a szóban forgó három állam lakossága?
– Kezdeményezésünket a társadalom különböző rétegeiből származó egyének is támogatják: az áldozatok hozzátartozói, veteránok, művészek, újságírók, de néhány politikus is mellénk állt. Hiszem azt, hogy a jövőben szervezendő nyilvános viták, rendezvények függvényében egyre több polgár áll a kezdeményezés oldalára, egyre több ember érti meg a tények, a történtek feltárásának fontosságát. A tények feltárása a múlt szörnyűségeinek lezárását is jelenti, ám ennél sokkal fontosabb, hogy ennek függvényében elkezdhetjük építeni a jövőt és a bizalmat.
A Documente többéves munkája során mennyire sikerült rámutatniuk a múlt század kilencvenes éveiben történt szörnyűségekre?
– Szervezetünk programja három feladatkört határoz meg. Egyrészt igyekszünk összegyűjteni a meggyilkoltakról és az eltűntekről szóló adatokat. Sok áldozat sorsát sikerült felderítenünk, a feladat befejezéséhez azonban még 2-3 évre biztosan szükségünk van. Horvátországban az állami szervek egyébként összegyűjtötték az ország területén meggyilkolt horvát áldozatokról szóló információkat, a horvát állampolgárságú, ám más nemzetiségű áldozatokkal azonban senki sem foglalkozott országunkban. Nekünk az a célunk, hogy egy áldozatul esett horvát állampolgár sorsára se boruljon a feledés fátyla, hiszen csak így lehet teljes képet alkotni a Horvátország területén elkövetett háborús bűntettekről. Emellett felkeressük a háború túlélőit, és megörökítjük személyes emlékeiket, háborús élményeiket. Az emberek maguk jelentkeznek nálunk. Ezen felül követjük a háborús bűnök tárgyalásait. Horvátországban évente 25-35 ilyen tárgyalás van.
A háborús bűnök elkövetésével vádolt személyek ellen Horvátországban folyó tárgyalásokkal kapcsolatban mi a véleménye? Bizonyos szakértők kijelentése szerint a horvátországi bíróságokon a vádlottakkal szembeni eljárás szigora, illetve kimenetele nagy mértékben függ azok nemzetiségétől. Jogilag mennyire támadhatatlanok ezek a tárgyalások?
– Az illetékes horvátországi ügyészséghez eddig 703 elkövetett háborús bűntettről érkezett bejelentés, ebből 402 ügyben még vizsgálat sem indult. Ami a bírósági eljárásokat illeti, 2001-től kezdve valamelyest javult a helyzet, mégsem beszélhetünk mindig igazságos eljárásról, ezért kell az emberi jogi szervezeteknek figyelemmel kísérniük a történéseket. Nagyon nagy gond, hogy a politikum beleszól a bíróságok munkájába. Hogy ez miért rossz, azt Branimir Glavaš esete bizonyítja a legjobban, aki a bíróságok politikai szempontból való befolyásolhatósága miatt menekülhetett meg a számonkérés és a büntetés elől. Még ha nem is törvényszerűen, de valóban van arra is példa, hogy az eljárás kimenetele nagy mértékben függ a gyanúsított, vádlott nemzetiségétől. Ez a megkülönböztetés sokkal inkább jellemző volt a múlt század kilencvenes éveiben, ám még napjainkban is van rá példa. Véleményem szerint az sem helyes, hogy Horvátországban a háborús bűnökben bármelyik megyei bíróság eljárhat. Pedig a tárgyra vonatkozó, 2003-ban meghozott törvény értelmében a háborús bűnöket csak a zágrábi, az eszéki, a rijekai és a spliti bíróságokon lehetne tárgyalni, hiszen háborús bűnöket tárgyalni nagyon kényes, illetve igényes feladat, és nem minden megyei bíróság tud szakmailag megfelelni ezeknek a követelményeknek. Számunkra az a legfontosabb, hogy Horvátországban felgyorsuljon a vizsgálat és az eljárás a háborús bűnök elkövetésével gyanúsított, illetve vádolt személyek ellen.
Horvátország több mint tíz évvel ezelőtt átadott vádjára Szerbia január elején egy ellenváddal reagált a hágai Nemzetközi Bíróság előtt. Az Ön meglátása szerint helyes lépés volt a két ország részéről a pereskedés?
– A Horvátország vádjába foglaltak egy része teljesen helyénvaló. Országunk többek között magyarázatot követel Szerbiától az eltűntekről, ezt teljesen helyénvalónak tartom, mivel nincs rendjén, hogy egyes családok még majdnem 20 év után sem tudják, mi lett szeretteikkel. Horvátország emellett követelte a háborús bűnök elkövetésével gyanúsított személyek elleni eljárás elindítását, valamint az eltulajdonított kulturális javak visszaszolgáltatását. Véleményem szerint fontos lenne elgondolkodni a szóban forgó követelések teljesítésén. Szerintem az lenne a legjobb, ha a két ország képviselői tárgyalóasztalhoz ülnének és sikerülne bíróságon kívül megegyezniük a két ország követeléseiről. Ehhez csak egy kis politikai jóakaratra van szükség.
A volt Jugoszlávia egykori tagállamai ma egyforma mértékben dolgoznak a tények feltárásán?
– Nem. Minden egykori tagállamban hiányzik a politikai akarat a tények feltáráshoz, és minden állam különböző mértékben igyekszik feltárni a történéseket. Ezen a kérdésen mindenhol dolgozni kell. Számomra nagyon jó jel, hogy a társadalomban nagyobb elfogadást látok, az emberek egyre jobban igénylik a történtek megvilágítását. Az utolsó horvátországi felmérés szerint a megkérdezettek 61 százaléka szerint eljárást kell(ene) folytatni a háborús bűnök elkövetői ellen, és fel kellene tárni a tényeket. Szerintem minden egykori tagállamban hasonló mutatókat kapnánk egy ilyen jellegű felmérés elvégzése esetén, és akkor a politikusok is belátnák, hogy a szóban forgó témának nem szabad hátat fordítani.
