A január végi népszavazáson Törökbecse, Bocsár és Kumán lakosai úgy döntöttek: helyi járulékkal kívánják támogatni településük fejlesztéseit. Törökbecsén a szavazók 51,72 százaléka mondott igent a helyi járulék bevezetésére, a bocsári és a kumáni helyi közösségekben pedig több mint 57 százalékuk voksolt úgy, hogy legyen helyi hozzájárulás a faluban. Azóta több lakossági panasz is érkezett, sőt a helyi ellenzéki pártok – a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szociáldemokrata Párt – képviselői is megkérdőjelezik az eredményesnek tartott referendum jogszerűségét, mivel állításuk szerint számos szabálytalanság történt a lebonyolítás során.
– A szavazópolgárok nagy része nem nyilváníthatott szabadon véleményt, mivel a referendumról szóló törvény számos rendelkezését megsértették – jelentette ki Erdmann Ferenc, a VMDK helyi szervezetének elnöke lapunknak. – A kérésünkre beválasztott VMDK-s választási bizottsági tagot, Jónás Józsefet többször nem hívták meg a bizottsági ülésekre, nyilván nem véletlenül, és a szavazatszámláló bizottságba sem választottak közülünk tagot, így azt sem tudjuk, mit történt pontosan a szavazóhelyek bezárása után. A választás első napján a szavazásra jogosultak 1 százaléka jelent meg az urnáknál, ezután a helyi közösség tanácsától jöhetett a parancs a házalásra – én is láttam pártaktivistákat az utcámban. A választást követő egy napon belül a VMDK és a többi ellenzéki párt is panasszal élt, és ugyanezt tette a polgárok egyik csoportja is, de panaszunkkal nem törődtek. Én személy szerint ellenzem a helyi járulék bevezetését, szerintem a lakosok nem tudják majd fizetni, és azzal kapcsolatosan is komoly aggályaim vannak, hogy mire fordítják majd ezt a pénzt. A helyi járulék helyett a helyben „megtermelt” pénzt kellene itt tartani – fűzte hozzá Erdmann Ferenc.
A helyi járulék bevezetéséről szóló referendumot most második alkalommal tartották meg, 2009 decemberében ugyanis a szavazópolgároknak kevesebb mint az 50 százaléka járult az urnák elé. A mostani vádak szerint a hatalom ezúttal minden eszközt bevetett a siker érdekében, számos esetben telefonon, munkahelyen, iskolákban, közvállalatokban, sőt az utcán is igyekeztek rávenni az embereket a voksolásra, ösztöndíjas egyetemistákat pedig állítólag zsarolással bírtak rá a szavazásra. Érdekes adat, hogy a törökbecsei szavazóknak közel a fele (mintegy 3000 lakos) az arra kijelölt szavazóhelyen kívül voksolt, erre pedig csak mozgáskorlátozott betegeknek lenne lehetősége, sőt a bizottság megjelenésekor távol lévő családtagok nevében is „engedélyezték” a véleménynyilvánítást.
Az ellenzéki pártok és a panasszal élő polgárok sem tekinthettek bele a választási névjegyzékbe, és a választási bizottság egyik ellenzéki tagja a referendum teljes dokumentációjába sem kaphatott betekintést. A VMDK, az SZHP, a Szerbiai Szociáldemokrata Párt és a civilek is – külön-külön – a Legfelsőbb Semmítőszékhez fordultak, az viszont a fellebbezésüket a Közigazgatási Bírósághoz irányította. Ha a szóban forgó bíróság nem ad helyt fellebbezésüknek, a VMDK az Alkotmánybírósághoz fordul.
