Örömteli hírt kürtölhetett világgá egy évvel ezelőtt a sajtó: nem olyan lehangoló a helyzet, ha terjeszkedik a szerbiai tőke, mert íme, Zoran Drakulić, a Cipruson bejegyzett East Point cég tulajdonosa megvásárolta az osztrák és a magyar folyami kereskedelmi flotta egy részét. Ezzel méltón érdemelte ki a dunai teherszállítás koronázatlan királyának megtisztelő címét, hiszen korábban már a honi kereskedelmi hajóhad egyedüli tulajdonosának vallhatta magát.
S most mit kell hallanunk, olvasnunk! E birodalom összeomlott. Drakulić ugyanis elveszítette a letétbe helyezett egymillió eurót. Ezzel az összeggel szavatosságot vállalt, hogy rendszeresen törleszti a tulajdonába került hajók árát. E kötelezettségével túlságosan nem foglalkozott, hiszen még egy lyukas garast sem utalt át az állami kasszába.
Nem aggódom Drakulićért. Feltehetőleg elegendő tőkét menekített biztos helyre, hogy élete végéig ne kelljen megélhetési gondokkal küszködnie. Azokkal érzek együtt, akiket e csődtömeg maga alá temetett, annak halvány reménye nélkül, hogy egyhamar munkához jutnak.
Tapintatos megfogalmazással élve, a tisztázatlan eredetű tőkével zavaros időkben felbukkant gazdasági sikeremberektől eltérően, Drakulić személye nem maradt homályban, ha nem is mindent, de elég sokat tudunk róla. Elég sokat, kivéve azt a lényegtelennek nem minősíthető körülményt, miként verekedte fel magát az élmezőnybe.
Egy fővárosi napilap minden esztendő végén gazdasági szakemberek értékelése alapján összeállítja a leggazdagabbak névsorát. Drakulić évek óta szilárdan tartotta helyét az első öt között. E rangsorolás nem tekinthető teljesnek, hiszen megannyi tetemes vagyonú polgár kilétét, vállalkozását sűrű, átláthatatlan köd borítja.
Kétezer előtt ismeretlen személy, utána derült ki, hogy a Balkánon a búzával, liszttel, színesfémmel való kereskedelem korlátlan ura. Egy időben a bori rézbánya új tulajdonosaként emlegették. E próbálkozását nem koronázta sikert, s nem tudni, hogy kudarca összefüggésbe hozható-e politikai ambícióival. Mint Koštunica pártjának tagja, finanszírozója, alulmaradt a Belgrád polgármesteri tisztségéért vívott küzdelemben. Utána e párt lehetséges alelnökeként, sőt miniszterelnök-jelöltjeként emlegették. Vojislav Koštunica úgy eliminálta vetélytársai közül, hogy Drakulićot nem jelölték a párt alelnöki posztjára. Mint utólag állították, gépírónői hiba történt. Drakulić megértette, miért maradt le a neve másolás közben, s visszalépett.
Okult Bogoljub Karić példáján. Még nem vonzotta a politika, a közmegbecsülésnek örvendő üzletemberek közé tartozott. Politikai szerepvállalása után fedezték fel, hogy nincs minden rendben a cégeiben, adófizetési kötelezettségét is másodlagos kérdésként kezeli. Ma gazdaságilag, politikailag bukott, körözött személy.
Mivel fogalmunk sincs, hogy a hangzatos, idegen nyelvű, nehezen kiejthető cégeknek kik a tulajdonosaik, neves, tekintélyes közgazdászok megkísérelték az új gazdasági elithez tartozó titokzatos lényeg fantomképének megrajzolását. Egybecsengően leszögezték, hogy e fura uraságoknak annyira a hasonló a fölemelkedése, életpályája, hogy olykor lehetetlen megkülönböztetni őket. Valamannyien Milošević országlása, a mesterségesen szított káoszban kezdték meg tőkéjük felhalmozását. Az ismeretlenségből felbukkant egyéneknek minden lehetséges áru, még kábítószer-, fegyvercsempészését is megengedték, vám és adó fizetésének kötelezettsége nélkül. Az ő szemszögükből érthető, hogy nem lelkesednek a jogállam, a piacgazdálkodás kiépítéséért, kerülik a piaci megmérettetést, a versenyt, nem érdekeltek a külföldi tőke beáramlásában, teljesen érzéketlenek a szociális kérdések iránt, még hallomásból sem értesültek a szociális védőháló fogalmáról.
Jó részüknek alacsony az iskolai végzettsége, nem jártak nyelvtanfolyamra. Akkor hol képezték magukat, hogy folyékonyan beszélnek idegen nyelven? Az új sajtótörvényt tiszteletben tartva, érjük be annyival, hogy külföldön, de nem vendégmunkásként.
Egy gazdasági szakember e rejtőzködő, titokzatos felső tízezerről szóló terjedelmes értekezésének a következő címet adta: Védelem alatt a... A három pont azt jelzi, hogy az általa használt kifejezés lefordítható kalandornak, széltolónak, semmirekellőnek.
Alulírott járatlan a közgazdaságtanban, s meghaladja képességét annak eldöntése, melyik a legtalálóbb minősítés.
