Az ösztöndíj valamennyire fedezni tudja a költségeket, de nem könnyebbíti meg jelentősen sem a szülők, sem az egyetemisták életét. A diáksegélyező egyesületek képtelenek mindenkit támogatni, akinek szüksége van ösztöndíjra, és aki jogosult is a pénzre, három-négyezer dinártól többet nemigen kap. Négy olyan vidéki fiatallal beszélgettünk az egyetemmel járó költségeikről, akik Szabadkán tanulnak, és az idejük túlnyomó részét itt töltik.
Kasza Csongor a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar másodéves hallgatója. A törökkanizsai fiatalember másfél éve él Szabadkán a Rehák Kollégiumban tizennyolc másik egyetemistával. Öten osztoznak egy szobán, ezért a tanulás kicsit körülményes.
- A havi lakbér 2500 dinár, a menzán ebédelek 45 dinárért, a vacsora 38 dinár. Előtte persze el kellett intézni a menzakártyát és a zsetont, ami két és fél ezer dinárba került. Jó itt az étel, de egy idő után az ember megunja, ezért néha otthonról is hozok húst, krumplit, amit megfőzünk. Hogy valamennyit megspóroljak, havonta egyszer utazom haza, mert Törökkanizsára nincs vonat, csak autóbusz, a jegy ára pedig oda-vissza ötszáz dinár kedvezménnyel.
A lakbéren, a rezsin és a tandíjon kívül hetente nagyjából ezer dinárra van szüksége egy egyetemistának. Amikor Csongor összeszámolta az első év költségeit, az valamivel több mint kétezer euróba került, a második évben viszont átkerült állami költségre, ezért a tandíj jelentősen lecsökkent. Háromhavonta kap 6600 dinár ösztöndíjat, a Népszínházban pedig helyrevezetőként dolgozik. Ez a szerény bevétel a szülők segítsége nélkül semmire sem lenne elég, a szórakozásra pedig alig jut valami.
Kiss Mária is a tanítóképző másodéves hallgatója. Hetente utazik haza, Zentára sínbusszal, amire ötvenszázalékos kedvezménye van, így egy irányba 60 dinárt fizet. Az autóbuszjegyért több mint 450 dinárt is elkérnek.
– Tavaly önköltségen tanultam, ami ötvenezer dinár volt, de legalább a lakásért nem kellett fizetni. Idén állami költségvetésen vagyok, kollégiumban lakom, ami hétszázhatvan dinár, emellett még fizetem a menzát. Húsz ebédet és húsz vacsorát számítva havonta ez mintegy 1700 dinárra jön ki, meg még vásárolok mellé. Havonta négyezer dináros ösztöndíjat kapok, de ez inkább zsebpénz, ebből nem tudnám fedezni a költségeket. Általában összeírom, mennyi pénzre van szükségem a következő hétre, és annyit kérek a szüleimtől. A szórakozás annyiból áll, hogy elmegyünk néha úszni, korcsolyázni. Az iskolai felszerelésért is sokat kell fizetni, és mindig akad valamilyen kiadás. A harmadik szemeszterben eddig több mint 26 ezer dinárt költöttem – mondja Mari.
Utasi Andrea a harmadik évfolyamra jár. Ő hetente utazik Törökfaluról Szabadkára. A két helység között nincsen buszjárat, ezért Dušanovóig busszal jár, ott pedig az anyukája várja kocsival. A jegy oda-vissza 260 dinár, ha viszont nem lenne autó, az utazást nem tudná megoldani. Karácsonykor és húsvétkor kap száz, majd százhúsz euró ösztöndíjat, de szeretné megpályázni az állami ösztöndíjat is. Mint mondja, ha nem állami költségen tanulna, nem is járhatna egyetemre.
– Az ösztöndíjat általában tankönyvekre költöm. A legnagyobb kiadást mindenképpen az egyetem jelenti. A lakás és a rezsi havonta harminc és ötven euró között ingadozik, az étkezést meg úgy oldjuk meg, hogy otthonról hozok valamennyit, a többit pótolom. Havonta mintegy négyezer dinár zsebpénzre van szükségem, de ez is változó. Persze ebbe beletartozik az útiköltség is, a fénymásolások, és szórakozásra is jut valamennyi. Mondjuk, néha a barátnőkkel elmegyünk kávézni. Szerintem a havi költségeim kétszáz eurót biztosan kitesznek.
Mocnár Mónika a Sigidunum magánegyetemére jár, pénzügyi szakra. Szerinte az állami- és a magánegyetemek között árban nincs túl nagy különbség. Az ő tandíja nyolcszáz euró egy évre, amibe csak a könyvek
tartoznak bele, minden más plusz kiadást jelent.
– Pályázaton nyertem meg azt az egyéves ösztöndíjat, ami miatt magánegyetemre iratkoztam. Az első évem tehát biztosítva volt, a többit pedig a szüleim fizették. Nagyon szerencsés vagyok, mert bár nem kapok ösztöndíjat, de a tanulmányaim mellett dolgozni is tudok. A barátnőmtől tudom, hogy az állami ösztöndíjak folyósítását felfüggesztették a gazdasági válság miatt. Nagyon nehéz vidékiként a városban tanulni, ha állami iskolába járnék, biztosan nem tudnék dolgozni is. Lakásban vagyunk a barátnőmmel, ötven euró a lakbér, a rezsit pedig felezzük. Kishegyesen lakom, és hetente egyszer járok haza vonattal, ami 120 dinár egy irányba. Az élelemre hetente legalább húsz eurót elköltök, így a havi költségeim nagyjából 14 ezer dinárt tesznek ki. A zsebpénzből fedezem az utat, az élelmet, a szórakozást, és próbálok valamennyit félre is tenni. Sokat segítenek a szüleim, de ha nem lenne saját keresetem, még ennyire sem jutna.
