Mit tart az elmúlt időszak legnagyobb sikerének, és mit élt meg kudarcként?
– A leglátványosabb eredmények egyike a városközpont új arculatának a megteremtése, ami évtizedekig emlékeztetni fogja a polgárokat a mostani időszakra. De ennél nagyobb sikerként könyvelem el azt, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére olyan fejlesztések egész sorát valósítottuk meg az elmúlt két év során, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a helybeliek életkörülményeinek javításához. Gondolok itt például a járdák felújítására, a közvilágítás bővítésére, a lámpaoszlopok átfestése, a rakpart rendbetételére, a rakpartnak és a járdáknak az akadálymentesítésére, és még nagyon sok minden másra is. Ráadásul ezeket a fejlesztéseket nem a kedvezőtlen banki hitelek felvételének, hanem a közpénzek felelősségteljes kezelésének és a sikeres pályázatoknak köszönhetően valósítottuk meg. Tudom, meglepő, de a legnagyobb sikernek mindezen fejlesztések ellenére is azt tartom, hogy az önkormányzatban sikerült meghonosítanunk egy másfajta munkamódszert, amelynek köszönhetően a közigazgatásban és a közintézményekben dolgozók egészen másként állnak a feladatok megoldásához: hosszas erőfeszítések árán ugyan, mégis úgy érzem, most már valóban érvényt szereztünk azon elveinknek, miszerint első a közérdek, a törvény előtt pedig mindenki egyenlő.
A munkatársainkat a munkájuk, a szakmai felkészültségük, nem pedig a párttagságuk alapján ítéljük meg, s a politikusok sem azért vannak itt, hogy díszebédekre járjanak, hanem azért, hogy valóban a polgárok érdekeit szolgálják. Ugyanakkor a nyilvánosság teljes mértékben betekintést nyerhet az önkormányzat munkájába, hiszen amit csak lehetett, szabályoztunk, legyen szó akár a községi ösztöndíjakról, a civil szervezeteknek odaítélt támogatásról vagy bármi másról. Korábban azok kaphattak támogatásokat, akik jóban voltak a vezetőséggel, gyakran mindenféle előre meghatározott kritériumok és megkötött szerződések nélkül. Ennek azonban vége. Úgy gondolom, hogy ez a szemléletváltás az elkövetkezőkben meg fogja hozni a gyümölcsét, sőt máris szemmel látható eredményei vannak, éppen ezért ezt tartom a legnagyobb sikernek. Különösebben nagy kudarcokról nem tudok beszámolni, legfeljebb azt élhetem meg kudarcként, hogy bizonyos dogok a tervezettnél lassabb ütemben folynak, igaz, ez rajtunk kívül álló okok miatt történik így. A kaszárnya ügyén például már régóta dolgozunk, de annyi nehézség merült fel időközben, hogy sajnos nagyon sok időbe telt, mire mindent sikerült elintéznünk. A termálkút projektumát eddig szintén nem sikerült megvalósítanunk, de ezt sem nevezhetjük kudarcnak, hiszen minden tervet és engedélyt előkészítettünk, és amint a Tartományi Nagyberuházási Alapnak lesz pénze új projektumokra, a kút kifúrása az elsők között lesz azok közül, amelyeket finanszírozni fognak.
Tavaly a zentai önkormányzat az iskolaszékek tagjainak a kinevezése és a Zentai Gimnázium igazgatóválasztása kapcsán is összeütközésbe került a Magyar Nemzeti Tanáccsal, az ennek következményeként lefolytatott pereket pedig az önkormányzat veszítette el. Ön szerint elkerülhetőek lettek volna ezek a konfrontációk?
– A Zentai Gimnázium igazgatóválasztása során nem a zentai önkormányzat konfrontálódott az MNT-vel, hanem fordítva, mivel nem értettünk egyet azzal az elképzeléssel, hogy minden iskolaigazgatónak a VMSZ kötelékébe kell tartoznia. Nem értettünk egyet azzal sem, hogy a VMSZ-en kívül nem léteznek talpraesett, magasan képzett magyar ajkú emberek. Sajnos tény, hogy az MNT a VMSZ politikáját kívánja megvalósítani, különösen azon önkormányzatokkal szemben, ahol jelenleg nem ők vannak hatalmon, holott véleményem szerint nem ez lenne a feladata. De ez már más kérdés. Amikor ez az egész elkezdődött, a jogszabályok nem voltak megfelelően összehangolva: az oktatási törvény ellentétesen rendelkezett bizonyos kérdésekről, mint a nemzeti tanácsokról szóló törvény. Mi az egyiket vettük alapul, az MNT a másikat. Később aztán a parlament összehangolta ezeket, és ezzel pont is került az ügy végére. A pervesztésekkel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy mindkét esetben formális okok miatt veszítette el azokat az önkormányzat, aminek bizonyítékaként mi a teljes ítéletet kitettük az önkormányzat honlapjára, ezzel szemben az MNT csupán részleteket tett ki belőle a sajátjára. A második kör végén végre megtörtént az, aminek a kezdetekkor meg kellett volna történnie: az MNT elnökével még azelőtt egyeztettünk az iskolaszékekbe jelölt személyek kilétéről, mielőtt hivatalosan elküldték volna a javaslatokat. Visszatérve a Zentai Gimnázium igazgatóválasztási ügyére, tény, hogy ebben a kérdésben valóban a VMSZ akarata érvényesült, de ahogyan az azóta kiderült, kétséges, hogy ez valóban az intézmény és a közösség érdekeit szolgálja.
Az önkormányzatot az ellenzék többek között azzal vádolja, hogy tönkretette az Elgas Közvállalatot. Mi a helyzet jelenleg a vállalattal?
– Az Elgas Közvállalat nem ment tönkre, hiszen továbbra is működik, a dolgozók pedig rendszeresen megkapják a fizetésüket. A nehéz helyzet oka abban keresendő, hogy a korábbi igazgatók sok esetben abból az összegből próbálták pótolni a dolgozók fizetésének biztosításához szükséges pénzt, amit a polgárok befizettek nekik a gázfogyasztásra. Ennek következtében a gáz árát nem azon dinamika szerint fizették a Srbijagasnak, ahogyan kellett volna. Később a Srbijagas szigorított az üzletpolitikáján, és mindegyik elosztóval aláíratott egy-egy váltót, amit akkor próbált meg aktivizálni, amikor nagyon összeszaporodott az elosztók adóssága. Gyors megoldást kellett találni, ezért született meg az a döntés, hogy az adósság törlesztéséig a dolgozók minimális fizetést fognak kapni. Ekkor terjedt el annak a híre, hogy az Elgas tönkrement. De hangsúlyozom, szó sincs erről. Tény, hogy a vállalatot előbb-utóbb át kell majd szervezni, hiszen olyan építkezési munkálatokat is végeznek, amelyek nem a közvállalat hatáskörébe tartoznak, tehát ezeken a területeken a piaci törvényeknek megfelelően kellene működniük, de nem tudnak, mivel a közvállalatokról szóló előírások vonatkoznak rájuk. El kell mondanom viszont azt is, hogy a vállalat saját eszközökből felújította az egykori Elektrobačka épületét, amelyet már ki is adtak, a mellette lévő kis irodában pedig a majdani parkoló szerviz és a közvállalat pénztára kap majd helyet, aminek köszönhetően a polgárok rövidesen már ott is befizethetik a gázdíjat.
Mi a helyzet a többi községi közvállalat, illetve intézmény háza táján?
– A Kommunális és Lakásügyi Közvállalat sokkal jobban működik, mint korábban, s ennek szemmel látható jelei is vannak, elég, ha csak a temető karbantartására vagy a köztisztaság fenntartására gondolunk. Az utóbbi időben nemcsak különféle támogatásokból, hanem saját eszközökből is megvalósítottak különböző fejlesztéseket, amire nagyon régóta nem volt példa. Saját pénzből újították fel például a Felsővárosi Köztemető ravatalozóját, részben saját eszközökből kezdték meg a vízvezeték-hálózat felújítását, kaszálógépet vásároltak és még sorolhatnám.
A községi alapítású közintézmények közül a Hófehérke óvodát óriási tartozásokkal vette át az igazgatónő, de a nagy részüket sikerült rendeznie, sőt különféle befektetéseket, fejlesztéseket is eszközölt az óvoda egyes épületeiben. A Szociális Védelmi Központban a közigazgatáshoz hasonlóan új munkamódszert vezetett be az igazgatónő, aminek köszönhetően jóval eredményesebben dolgoznak, mint korábban, sőt rendkívül sikeresen pályáznak, s így jelentős támogatásokat tudnak szerezni a különféle szociális problémák megoldására. A Zentai Egészségház és a Zentai Gyógyszertár alapítói jogait az egészségügyi központ szétválását követően – amit egyébként sokan próbáltak megakadályozni – tavaly vette át az önkormányzat, egyelőre ezek is jól működnek és az együttműködés ezekkel az intézményekkel is kiváló.
A jelenleg ellenzékben lévő VMSZ és SZER vádjai közt szerepel az is, hogy hatalmas összegeket költenek úgynevezett belső tiszteletdíjak, napidíjak kifizetésére. Ugyanakkor szerintük komoly honoráriumokat fizetnek az ön tanácsadói számára is. Mi igaz ezekből a vádakból, s mekkora összegről van szó?
– Amíg korábban a polgármesternek például politikai tanácsadója is volt, akiről szinte senki sem tudta, hogy mi a dolga, az én tanácsadóimnak konkrét feladataik vannak. Az egyikük az üzlethelyiségek bérbeadásával foglalkozik. Ezen a területen óriási előrelépések történtek, hiszen amellett, hogy az elmúlt hónapokban több helyiséget is felújítottunk, azoknak a bérlőknek, akik nem fizettek bérleti díjat, a megfelelő eljárások lefolytatása után felmondtunk, és új bérlőket találtunk helyettük. Az új bérlőket nyilvános pályázat útján választottuk ki, nem háttéralkuk és négyszemközti megállapodások által. A bérleti díjak megfizettetése nagyon jól működik, úgyhogy a tanácsadó igazolja munkájának szükségességét. A másik tanácsadóm feladata a sportcsarnok építése első szakaszának koordinálása volt, beleértve az építkezés során felmerülő problémák megoldását, a felsőbb szervekkel való kapcsolattartást és az egyéb teendőket is. Ám mivel a sportcsarnok építésének első szakasza befejeződött, és december végén aláírtam a szerződést a második szakasz megkezdéséről, az év végén a tanácsadó megbízatása is lejárt, tehát januártól kezdve már nem áll szerződéses viszonyban az önkormányzattal.
Az önkormányzat jelenlegi vezetőségének a tagjai napidíjakat nem vesznek fel. Azoknak a bizottságoknak a tagjai, amelyeket a községi tanács kinevez, kapnak tiszteletdíjat a munkájukért, de ezeknek az összege képviselő-testületi döntésekkel van szabályozva, tehát az összegek teljesen nyilvánosak.
A város központjában évek óta parkolási problémával küszködnek a zentai polgárok, s a mindenkori önkormányzat évek óta ígérgeti ennek megoldását.
– Nem véletlenül mondtam 2010 végén, amikor arról kérdeztek, mit tartok az év legnagyobb eredményének, és mit a legnagyobb kudarcának, hogy a legnagyobb kudarcnak a parkolás kérdésének megoldatlanságát tartom. A közlekedési egyetem szakemberei hosszas és alapos vizsgálatok után elkészítették a község közlekedési tervét, amit a közlekedésbiztonsági tanács már meg is tárgyalt, így rövidesen sor kerül a projektum bemutatására, majd a munkák kivitelezésére. Bízom benne, hogy erre már a tavasz folyamán sor kerülhet.
Melyek azok a projektumok, amelyeknek a megvalósítását prioritásnak tartja, s mikor várható ezeknek a kivitelezése?
– A városközpont rendezése nagyon jól halad, elsősorban az időjárástól függ, hogy mikor fejeződhetnek be a munkálatok, de bízom benne, hogy tavaszra már a megszépült parkban sétálgathatnak a zentaiak. Az utak kiaszfaltozására a Tartományi Nagyberuházási Alap már korábban jóváhagyta a szükséges összeget, aminek az átutalását szintén tavaszra ígérték, de mivel ez nem tőlünk függ, ezen a téren nem merek jóslatokba bocsátkozni. Mi elvégeztük a feladatunkat: minden egyes utcára vonatkozóan, amit ki szeretnénk aszfaltozni, elkészültek a tervek, a projektum tehát startra kész. Hasonló a helyzet a termálkút fúrásával is, minden terv készen áll, már csak a pénzt várjuk. A sportcsarnok építése folyamatban van, akárcsak a kaszárnya helyzetének rendezése. Ez utóbbival kapcsolatban sajnos rajtunk kívül álló okok miatt igencsak elhúzódott a folyamat, hiszen rendkívül sok olyan teendőt is el kellett végeznünk, amire nem számítottunk, kezdve a terület kataszteri bejegyzésétől, az építési engedélyek felkutatásán, az épületek felmérésén és berajzolásán át a különféle jóváhagyások megszerzéséig. Remélem, rövidesen ennek az ügynek a végére is pont kerülhet.
Szeretne még egy mandátumban a város polgármestere lenni?
– Mivel az elmúlt két év során valóban nagyon sokat dolgoztunk, és rengeteg olyan projektumba kezdtünk bele, amelyeknek a megvalósítása ennél jóval hosszabb időt igényelne, szeretném, ha be tudnánk fejezni mindazt, amit elkezdtünk, köztük az értékrend átalakítását is annak érdekében, hogy az utánam jövők is megtanulják: ezen a helyen bizony dolgozni kell.
