Kovács Magdaléna átveszi a megérdemelt elismerést
A közelmúltig mostohán kezelték a magyar kultúra ügyét Törökkanizsán, szerencsére azonban az elmúlt négy-öt évben jelentős előrehaladás történt ezen a téren. Megerősödött a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, és a község falvaiban is alakultak hagyományőrzést felvállaló civil szervezetek. A községben kisebbségben élő magyarság kulturális életének zászlóvivője az említett egyesület, melynek elnökét, Kovács Magdalénát művelődésszervezői tevékenységéért plakettel tüntette ki a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség.
– Egy néptánccsoporttal és egy népdalkórussal alakult meg 1991-ben a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, melynek népdalkórusában 1994 óta énekelek, 2008 óta pedig a szervezet elnöke vagyok. Az idén jár le a négyéves megbízatásom, februárban lesz tisztújítás. Egyébként vegyésztechnikusi végzettségem van, a malom laboratóriumában dolgoztam, jelenleg pedig a község művelődési tanácsosa vagyok.
Amikor Kakuszi János koreográfus egyéb elfoglaltságai miatt abbahagyta a munkát a két néptánccsoportunkkal, engem kértek fel, hogy vegyem át a helyét. Csaknem tíz évig vezettem a csoportokat, majd átadtam a stafétát a fiatalabbaknak.
Kezdetben számos nehézséggel kellett szembenéznünk, hiszen a kilencvenes években nem nézték jó szemmel a civil szervezetek ténykedését. A község nem támogatta a magyar művelődési megmozdulásokat, egyesületünk szakcsoportjainak állandó problémát jelentett megfelelő termet találni a próbák megtartására. Eleinte a színházban tartottuk a próbáinkat: fűtés nem volt, sőt azzal vádoltak meg bennünket, hogy a táncosaink rongálják a színpadot. Amikor a szerb néptánccsoport feloszlott, mi sem voltunk tovább kívánatosak a színházban. Kitiltottak bennünket.
A színház után az általános iskola műkőborítású, igen rossz akusztikájú halljában gyakoroltunk. Ott is állandóan útban voltunk valakinek, de hálásak voltunk, hogy valahol próbálhattunk, és ott legalább nem volt olyan hideg, mint a fűtetlen színházban. Megesett, hogy házaknál gyülekeztünk, s felváltva tartottuk az énekpróbákat, hol az egyik kórustagnál, hol a másiknál. A teremgondok a mai napig kísérik az egyesületet. A 2008-as választások után, amikor a VMSZ jó szereplésének köszönhetően bekapcsolódhattunk a községi politikai életébe, visszamehettünk a színházba gyakorolni. A színház épülete hosszas pereskedés után visszakerült a tönkrement szövetkezettől a helyi közösség tulajdonába, de továbbra sincs megoldva a fűtés. Általában csak az előadások, a rendezvények előtt gyújtanak be, hogy mégse vacogjanak a nézők. Hogy ne fázzunk, a téli hónapokra elkaptuk a középiskola tornatermét, amelynek használatáért bizonyos összeget kell fizetnünk.
Magyarországi támogatással sikerült vásárolnunk egy nagyobb méretű régi polgári házat, amelyet a felújítása után birtokukba vehetnének egyesületünk csoportjai. A tervek elkészültek, már a kivitelezővel is megkötötték a szerződést, csak hát a gazdasági válság, a pénztelenség miatt a Tartományi Nagyberuházási Alapnak nincs pénze arra, hogy finanszírozza a munkálatokat.
Annak ellenére, hogy a községi tanács művelődéssel megbízott tagjaként tevékenykedek, az önkormányzat továbbra is meglehetősen mostohán bánik a kultúrával, az egyesületek nagyon kevés pénzt kapnak a községi költségvetésből. Jószerével magunkra vagyunk utalva, nem felhőtlen a kommunikációnk a Demokrata Párttal.
A Tiszagyöngye Művelődési Egyesületnek több mint száz tagja van, közülük mintegy nyolcvanan aktívan részt vesznek a szakcsoportok munkájában, és lehet rájuk számítani a szervezésben is. A 11 tagú elnökség soraiból kerül ki az egyesület elnöke. A Tiszavirág néptánccsoportba az első–hatodik osztályos gyerekek járnak, a nagyobbak alkotják a Tiszafa csoportot, amelyben felnőttek is vannak. Néhány éve működik az Ablakszínház nevű diákszínjátszó csoportunk is. Tervbe vettük egy citeraszakcsoport megalakítását, amit újjáalakításnak is mondhatnák, mert egy ideig működött ez is. Rendelkezünk három asztali citerával.
Népdalkórusunk, a Tiszagyöngye a legutóbbi népzenei szemlén, a Durindón a legjobb tíz között szerepelt, és jogot szerzett a gálaműsorban való fellépésre. A kórus húszéves fennállása óta második alkalommal szerepelt a legjobbak között. Minden évben részt veszünk a Gyöngyösbokrétán, a kicsikkel indulunk a Kőketánc vetélkedőn. Szavalóink két évben egymás után részt vettek a bácsfeketehegyi Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozón, ahonnan hárman továbbjutottak Magyarországra. Tavalyelőtt Kovács Dorina első helyet szerzett a kategóriájában.
Járunk külföldre is, az ősszel megfordultunk Szlovákiában, s a szomszédos határ menti településekkel, Újszentivánnal és Deszkkel is tartjuk a kapcsolatot, részt veszünk egymás rendezvényein, amelyek jó alkalmat kínálnak a tapasztalatcserére.
Két kiemelkedő magyar művelődési rendezvénnyel dicsekedhetünk, amelyek kezdeményezésünkre indultak el: az egyik az Észak-bánáti Néptánctalálkozó, amely nemzetközi, és a Magyar Nemzeti Tanács a kiemelt kistérségi rendezvények közé sorolta; a másik pedig a Szent István-napi ünnepség, amelyet tavaly immár negyedik alkalommal tartottunk meg. A nagy rendezvények mellett szinte havonta vannak műsoraink – mondta Kovács Magdaléna.
Az elmúlt években Törökkanizsa falvaiban is alakultak magyar hagyományápoló, a helyi művelődési életet és civil szférát felkaroló szervezetek. Így alakult meg Rábén a Vadvirágok Művelődési Egyesület, valamint Oroszlámoson a dr. Batthyány István grófnak, a falu szülöttjének a nevét viselő egyesület. Törökkanizsán is alakult új civil szervezet, a Törökkanizsáért Egyesület.
