Az egészségügyi dolgozók három legtömegesebb szakszervezete a múlt pénteken közölte, hogy ha nem javul az országban jellemző rossz szociális párbeszéd, akkor sztrájkba kezdenek.
Az egészségügyben és szociális védelem terén dolgozók Függetlenség Ágazati Szakszervezetének elnöke, Zoran Ilić a Beta hírügynökségnek akkor a következőket nyilatkozta: elképzelhető, hogy tagjaik február 9-étől félórás munkabeszüntetéssel tiltakozásba kezdenek. A szóban forgó szakszervezet 20 500 tagot számlál.
A szakszervezet végül úgy döntött, hogy tagjaik szerda délelőtt 11 óra 59 perckor legfeljebb 30 percre szünetelnek a munkával, ülést tartanak, majd ezt követően továbbítják az Egészségügyi Minisztériumnak pontosan megfogalmazott követeléseiket. A téma és tiltakozás esetleges radikalizálódásának kapcsán PetarEzgeta, a Függetlenség Ágazati Szakszervezet Szabadkai Közkórházban működő szervezetének elnöke nyilatkozott lapunknak.
Mit követel pontosan a szakszervezetük?
– Először is amiatt vagyunk elégedetlenek, hogy az állam nem teljesítette kötelezettségét. A tavaly aláírt kollektív szerződés értelmében a kormány képviselői még tavaly decemberben kötelesek lettek volna összeülni az egészségügyi dolgozók képviselőivel. Ezen az egyeztetésen az egészségügyben uralkodó általános helyzetről, a problémákról, vagy esetleg a béremelésről kellett volna beszélni. Most a béremelésről szeretnénk tárgyalni. Nincs pontosan megfogalmazott követelésünk arra vonatkozólag, hogy mekkora béremelést akarunk kieszközölni, csak azt szeretnénk, ha a kormány fogadna bennünket és elkezdhetnénk tárgyalni a kérdésről. Azt kérjük, hogy ember módjára bánjanak és tárgyaljanak velünk. Fizetéseinket két éve befagyasztották be, közben pedig csökkent a dinár értéke. Két évvel ezelőtt egy euróért nagyjából 80 dinárt kellett fizetni, ma pedig 105-öt. Ebből adódik, hogy több mint 20 százalékkal kisebb a fizetésünk. A béremelésen kívül követeljük a jubileumi és újévi juttatások kifizetését a 2009-es és 2010-es évre vonatkozólag. A kollektív szerződés értelmében jogunk lenne a jubileumi és újévi juttatásokra, ugyanakkor a szóban forgó két évre vonatkozó köztársasági költségvetési törvény nem irányozta elő ezeknek a juttatásoknak a kifizetését. Úgy véljük, hogy ha a kormány aláírta a kollektív szerződést, amelynek értelmében jogunk van a szóban forgó juttatásokra, akkor tartania kell magát az írásban foglaltakhoz. A kormány köztársasági szinten írta alá az egészségügyben dolgozók képviselőivel a kollektív szerződést, tudni kell viszont, hogy nem minden egészségügyi intézményben tartják tiszteletben a szerződés rendelkezéseit. Azt követeljük, hogy ez változzon meg. Szabadkán szinte teljes mértékben tiszteletben tartják a kollektív szerződést, de mondjuk Zomborban vagy Nagykikindán igencsak gyakran megsértik a rendelkezéseket. Valamint követeljük, hogy végre fogadják el azokat a kollektív szerződéseket, amelyekre minden egyes egészségügyi intézményben külön van szükség. Miután szerdán elküldjük a kormánynak követeléseinket, legalább két hetet várunk a válaszra, addig nem lépünk sztrájkba. Ha ezen határidőn belül nem érkezik meg a kormány válasza, akkor valószínűleg radikálisabb lépéseket leszünk kénytelenek megtenni.
Miért pont akkor kezdték el az egészségügyben dolgozók hallatni a hangjukat, amikor a pedagógusok is sztrájkba léptek?
– Nem véletlen, hogy az oktatásügyben dolgozók és a rendőrök szinte egy időben kezdtek sztrájkba. A szakszervezetek igyekeznek megtalálni a legmegfelelőbb pillanatot a munkabeszüntetéshez. Véget értek az újévi ünnepek, ezért logikus, hogy az állami szféra több területén is most kezdődik a tiltakozás és a béremelési követelések átadása. Ugyanakkor lényeges különbségek is vannak a tiltakozásokat illetően: egy iskolát bármikor be lehet zárni, egy egészségügyi intézményt, egy kórházat viszont nem. Nem halhat meg senki sem azért, mert az orvosok vagy a nővérek sztrájkolnak. Az oktatásügy sokkal hatékonyabban és drasztikusabb intézkedésekkel küzdhet követelései teljesítésének érdekében. Egyébként természetes, hogy támogatjuk a pedagógusokat a jogaikért folytatott küzdelemben. A szakszervezetek minden más szakszervezettel szolidaritást vállalnak.
Említette, hogy a szakszervezetek igyekeznek megtalálni a legmegfelelőbb pillanatot a sztrájk elkezdésére. Tekintettel Szerbia gazdasági helyzetére, úgy véli, hogy valóban most jött el az a legmegfelelőbb pillanat?
– Világos számunkra, hogy milyen helyzetben van az állam. Szakszervezetként azonban a munkások érdekeit kell képviselnünk. A szakszervezeti megmozdulások mögött nem kell politikai motivációt keresni. Igen, az államnak hivatalosan nincs pénze, de kérdem én, hogy mit éreznek a munkások, amikor látják, hogy az állam egyes dolgokra, kétes ügyletekre szórja a pénzt. Szerintem ha ennek függvényében vizsgáljuk a dolgokat, akkor jogosak a munkások követelései. Azért a Kovačevićért, aki bűncselekményt követett el, egymillió dollárt fizetett ki Szerbia az Amerikai Egyesült Államoknak. A munkások csak a fizetésükre kérnek pénzt. Érzi a különbséget? Azt szeretnénk, ha a kétfajta kiadás között – amelyek közül az egyik igencsak feleslegesnek tűnik – nagyobb összhang teremtődne az országban.
