A harminc holdon gazdálkodó adai kistermelő kapásnövényeket és gabonaféléket termeszt. Tanácstalanul és aggódva várja a tavaszi munkálatokat, illetve az aratást:
Számításaim szerint, ha azt vesszük figyelembe, hogy a felvásárlók mennyiért adták a magbúzát, illetve a műtrágyát, akkor a paritásokat alapul véve legfeljebb 1000 dinárt adnak majd a búza mázsájáért. Ilyen árak mellett nekem egy holdon legalább 30 mázsa búzát kell termelnem, hogy a befektetésem megtérüljön. Mindez akkor válhat valóra, ha ideálisak a körülmények, valamint ősszel elszórom az alaptrágyát, magbúzát vetek, 100-100 kilogramm Urea- és AN-fejtrágyát szintén szétszórtam. Egy holdon 30 mázsa búza kitűnő termésnek számít, amivel elégedett lennék minden évben. Ezzel szemben én vetek magbúzát, és a padlásról merkantilis búzát is. Mindig van olyan parcella, amelyikről meghagyom a vetőmagot. Igyekszünk kihozni a legjobb termést a legkisebb kiadással. A földjeim istállótrágyával terítettek, emiatt tartok jószágot. A tavalyi búzámat az adai malomban tárolják, ahol jelenleg nem tudnak felvásárlási árat mondani. A gabonát becserélhetem AN-fejtrágyáért, mert csak az van, s ami ki tudja, milyen minőségű. Ha hazai, akkor az annyit is ér. A malomban 240 kilogramm merkantilis búzát kérnek 1 mázsa AN-fejtrágyáért. Készpénzfizetés esetén körülbelül 2500 dinárba kerül a műtrágya, ebből is arra lehet következtetni, hogy várhatóan az idei búza kilóját majd 9-10 dinárért vásárolják fel. Tavaly 15 dinárt fizettek a búzáért, amiről tudjuk, hogy nagyon gyenge volt. Ennek alapján egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mit kellene termelni. A számításaim szerint a búzatermelés holdanként 30 000 dináros a befektetést igényel. Az összeg a gépek amortizációját, az üzemanyag, a vetőmag és a műtrágya árát tartalmazza, a munkabéremet már nem. Ha 30 000 dináros állami támogatást kapnánk hektáronként, akkor nem lenne veszteséges a búzatermelés. Ezzelszemben a 12 000 dináros idei állami támogatás is bizonytalan. Újabban pedig a térítés visszaigénylésére leadott számla nem lehet egy hónapnál régebbi. Ez hátrányosan érint bennünket, ugyanis közülünk sokan előre megvették az üzemanyagot és a fejtrágyát. Mire átadom a papírokat, lejár az egy hónapos határidő, ismét elveszítem azt, amit befektettem, támogatás arra már nem jár – mondta Körtvélyesi Dávid.
Az adai kistermelő szerint nagy a kilátástalanság a földművesek között, az állami illetékeseknek pedig tenni kellene valamit a mezőgazdaság megmentéséért, mivel nem biztos, hogy az ágazat elbír egy újabb ráfizetéses évet. A kilátásokról annyit mondott, az árpát fagykár érte, a búzánál ezután dől el, hogy mi lesz vele, de ha nem kap fejtrágyázást, akkor nagy bajok lesznek.
– Az üresen maradt parcellákon kukoricát vetek. Azt tervezem, hogy bővítem a juhállományt, nem legeltetek, hanem itthon tartom a jószágot, és feletetem azt, amit megtermelek – magyarázta a földműves. – Évente 600-700 eurót költök tüzelőre, ha idén úgy hozza a sors, hogy nem éri meg lemorzsolni a kukoricát, akkor a tavalyi száraz kukoricával fogok fűteni. Az idei kukoricából pedig meghagyok egy túrát. Nem adok ki készpénzt, mert eddig úgy volt, hogy a méhészetből átütemeztük a jövedelmet, a feleségem fizetését szintén, nem számoltuk, hanem megvettük a gázolajat és a műtrágyát. Most odajutottunk, hogy az egyik ágazatot nem keverjük össze a másikkal. Ami kifizetődő, azzal foglalkozunk, a bárányokért kapott pénzt nem fektetem be műtrágyába. Minket, termelőket mindenféleképpen átvernek, ha tankolok, vizes a gázolaj, emiatt tönkremegy a Bosch-pumpa a traktorban, a megvásárolt permetszernek nincs meg a kellő hatása, valami oknál fogva ellenőrizetlen minőségű termékekhez jutunk csak hozzá. Két éve laboratóriumban megvizsgáltattuk a hazai műtrágyát, jó, ha a feltüntetett hatóanyag felét tartalmazta. Ezzel szemben ha eladjuk a termést, akkor a felvásárlók, a malmok elvárják, hogy ne legyen közte idegen szem, a törött szemekért 6-7 százalékot képesek levonni, amiért nem kap semmit a termelő. Az ocsút azonban beledarálják a nyolcas lisztbe, amit a nép megvesz. A termelő ebből nem kap semmit, a malom viszont jól jár. Érdekesnek tartotta, hogy a búzáért becserélt kenyérlisztet neki 32 dináros kilónkénti áron számolták el, ezzel szemben a pékek 17,50 dinárért szerzik be valahonnan ugyanazt a lisztet.
Körtvélyesi Dávid szerint a termelők kiszolgáltatottak, mert csak a betakarítás után tudják meg, hogy kell-e a terményük, és milyen áron. Ez elfogadhatatlan. Emellett nem rendelkeznek tárolókkal, így kénytelenek megszabadulni a terménytől. Ezzel szemben a felvásárlók kartellekbe tömörülnek, és megszabják az árakat. Jóllehet azt is elismeri, hogy a felvásárlók előre nem garantálhatják az árakat a termelőknek, hiszen azokat a világpiac, valamint a kereslet és kínálat törvénye is alakítja. Véleménye szerint a földművesek kiszolgáltatottságát hozzáértő állami beavatkozással és garanciákkal, valamint legalább 30 000 dináros hektáronkénti támogatással lehetnek mérsékelni.
– Az a helyzet, hogy vagonszámra termesztem a búzát, aztán nincs kenyérre pénzem. Kívülről minden szépnek látszik, van gazdaságom jószágokkal és szántókkal. Mindennap reggel hatkor kezdek, este kilenckor végzek. Igaz, nem szakadok bele, de elléskor éjszakánként néha háromszor is megnézem a birkákat. A munkámat nem is számolom. A pénzem befektetem, de bizonytalan, hogy visszakapom-e. Nekünk, termelőknek nem kell sok, mindössze annyi, hogy legyen eredménye a munkánknak – mondta Körtvélyesi Dávid.
