Ausztrália Szövetségi Bírósága megalapozottnak ítélte meg Horvátország vádjait, hogy Daniel Snedden, a hírhedt Kapetan Dragan vétett a háborús szokásjog ellen, háborús bűncselekményeket követett el parancsot adva foglyul ejtett katonák kivégzésére, polgárok lemészárlására, elűzésére, falvak kifosztására, felperzselésére, s engedélyezte kiszolgáltatását.
Már csak elméleti a lehetősége, hogy meggátolja kiadatását. Ha ezt nem kerüli el, a belgrádi Anyakönyvi Hivatalban Dragan Vasiljković néven bejegyzett gyanúsított nem először, nem is másodszor kényszerül a vádlottak padjára. Ennek előzménye az, hogy a szülei elváltak, anyja képtelen ellátni őt és testvéreit, ezért a gyámhatóság gondoskodott róluk. Valahonnan pénzhez jutottak, s anyja gyermekeivel együtt kivándorolt Ausztráliába, s Dragan ekkor vette fel a Daniel Snedden nevet.
A múlt század hetvenes éveinek kezdetén a bíróság elmarasztalta orvgazdaság, lopott áruk forgalmazása bűntényének elkövetése miatt. Ekkor még kiskorú, büntetésének letöltését felfüggesztették. Nem sokkal később ismét lebukott : elfoglalt üzletemberek kikapcsolódására, szórakoztatására csinos hölgyeket szervezett be. Mint kerítő, nagyszámú lányt futtatott. A bíró választás elé állította: vagy börtönbe kerül, vagy bevonul katonának. Hősünk az utóbbi mellett döntött, befejezte a tartalékos tisztek iskoláját, elit alakulatban, később több afrikai országban zsoldosként szolgált. Elvitathatatlan, hogy alaposan képzett tisztként érkezett meg Kninbe.
Kissé előrefutottunk életpályájának ismertetésében. Mielőtt folytatnánk, engedtessék meg a lényegtelennek nem minősíthető kitérő, hogy vannak egyének, akiket a természet különleges érzékszervvel áldott meg. Még nyugalmasnak tűnő időszakban, amikor a szürke hétköznapok eseménytelenül követik egymást, érzékelik a válság előszelét, s ugrásra készen várják a vihar kitörését. Tudják, mit kell tenniük, s máról holnapra mesés vagyont harácsolnak össze. Mire megnyugszanak az elemi erők, sikeres üzletemberek, vállalkozók mezében tetszeleghetnek.
Pontosan nem tudni, vajon Dragan Vasiljković vagy Daniel Snedden névre szóló okmányokkal horgonyzott-e le az olyan távolinak tűnő 1987-ben a bari kikötőben kis vitorlás hajójával. Tiszteletét tette, szimatolt, távozott. Még nem jött el az ő ideje.
Mindössze egy évvel később ismét hazalátogatott. Már hézagosabbak a törvények, s akiknek kötelessége lenne ügyelniük betartásukra, azoknak a szigora is enyhült. Cigarettát csempészett. Ekkor még túl kis hal, a falánkabbak kiszorították. Rendőrségi nyilvántartásba került, de megúszta büntetés nélkül. Mint intelligens ember, leszűrte a tanulságot. Kapcsolat nélkül nem boldogulhat. Azóta sem derült ki, kik egyengették útját, annyit tudni, hogy a szerbiai kormány egyik minisztere bizalmába fogadta. Felajánlotta szolgálatait a titkosrendőrségnek is. Tárt karokkal fogadták.
Horvátországban már dörögtek a fegyverek, polgárháborúra nem készült fel a hadsereg, aki csak tehette, megszabadult a mundértól. Tisztek és közlegények egyaránt. A mozgósítás kudarcba fulladt. Vasiljkovićot Kninbe, a darázsfészekbe küldték, hogy szervezzen katonai osztagot.
Ekkor ismerte meg a közvélemény. Mítoszt teremtettek személyéből. Mitikus alaknak ábrázolták, akit az egek küldték, hogy oltalmazza a védteleneket a gonosztól, az ártatlanokat a vérszomjasoktól. Földre szállt angyal egyenruhában. Tiszt és gentleman. A feltámadt Miloš Obilić. Hazafi, aki lemondott a földi javak élvezetéről, hogy megvédje a kiszolgáltatottakat. A haza hívó szavára felbukkant valahonnan a nagyvilágból, hogy a saját pénzén felfegyverezze és kiképezze a bátrabbaknál is bátrabbakat.
A szakértők egyöntetűek abban, hogy a szeplőtlen hazafi, a makulátlan hős, a titokzatos Kapetan Dragan mitikus alakjának megteremtése Milošević propagandagépezetének egyik legügyesebb trükkje.
A fegyelmezetlen, öntörvényű Kapetan Dragan a krajinákban először a hivatásos tisztekkel, majd az anyagmozgatóból, még az általános iskola befejezésére is képtelen egyénekből, más kétes elemekből parancsnokká avanzsáltakkal, végül a helybeli politikusokkal is összekülönbözött. Visszarendelték Belgrádba, hiszen szerepét eljátszotta, a propagandagépezet új hősöket kreált, hol Arkan, hol más személyében. Volt az embereknek elég gondjuk, elfeledkeztek Dragan hadfiról.
2000 októberének emlékezetes, viharos napjaiban, amikor óráról órára változott a helyzet, lángokban állt a Szövetségi Képviselőház, a televízió és néhány rendőrállomás épülete, a régi hatalom tartópillérei összeomlottak, az anarchia lett úrrá. Miután néhány nap múlva a helyzet áttekinthetőbbé vált, a sajtó is felocsúdott, s több újság azt írta, hogy a vámhivatalt önmagát válságtörzsnek kikiáltó gyanús üzelmekkel foglalkozó egyének csoportja szállta meg.
A rajtaütésszerű támadást Dragan Vasiljković vezette, s ez a név nem sokat jelentett az állampolgároknak, hiszen akkor már csaknem egy évtizede befejeződött a horvátországi háború. Nem sokáig tartott pünkösdi királysága, helyette mást neveztek ki a vámszervek élére. Vizsgálat nem indult az ügyben, s nem is derülhetett ki, hogy hiánytalanul átadta-e az irathalmazt és az elkobzott pénzt. Egy biztos: maradt tőkéje, mert a történtek után visszatért Ausztráliába, golfpályát rendezett be kezdőknek, akiknek képzését személyesen vállalta.
A háborús bűncselekményekkel vádolt kalandort emlegetve felmerül a kérdés, hogy a volt Jugoszlávián végigsöpört háborúknak miért nincs egyetlenegy hőse sem, ellentétben a nagyszámú áldozattal? Mert a nemes, magasztos cél dicsőítésének leple alatt hátborzongató gonosztetteket követtek el. A számos mocskos gárda egyikének kávéházi szarkából lett parancsnoka például a fegyvernyugvás után egyéb törvénysértő cselekedetein kívül kábítószer terjesztésére bűnbandát szervezett, s a piacért vívott harcban hasonszőrű gengszterek orvul likvidálták. Síremlékén az alábbi mondat olvasható: Nemes emléke nemes lelkekben él tovább.
Vajon mit vésnek az áldozatok emlékművére, ha egy is elkészül valaha?
