A Szerb Haladó Párt február 5-én megtartott belgrádi nagygyűlése után néhány nappal később Mlađan Dinkić, a G17 Plusz elnöke és Vlajko Senić, a Szerbiai Egyesült Régiók magas rangú tisztségviselője egymástól függetlenül ugyanazokkal a vádakkal illették a szerb kormányt: miszerint a kormánynak ugyan megvan a legalitása a hatalomgyakorlásra, ugyanakkor elveszítette autoritását.
Arról, hogy mi rejlik a párt ilyen megnyilvánulása mögött, Dušan Janjić politikai elemzővel beszélgettünk.
Véletlen egybeesésnek tartja, hogy a G17 Plusz elnöke pont az SZHP nagygyűlése után néhány nappal kritizálta a kormányt?
– A kormányon belüli nézetkülönbségek már kezdettől fogva jellemzőek, csak meglehetősen hosszú ideig sikerült ezt elrejteni a nyilvánosság elől. Azután tavaly az Egységes Szerbia teljesen más hangnemben nyilatkozott a homoszexuálisok büszkeségnapi felvonulásáról, mint a hatalmi koalíció többi pártja. Ez volt az első nyilvános rendezvény, amellyel kapcsolatba a hatalmi koalíció nem titkolta eltérő véleményét. Most Mlađan Dinkić az, aki nyíltan Boris Tadić ellen indult. Dinkić Tadićot jelölte meg fő döntéshozóként és a hatalom irányítójaként. Egyébként úgy vélem, hogy az SZHP nagygyűlése igenis befolyásolta Dinkić kritikus megnyilvánulásait. A haladók nagyjából 100 ezer embert gyűjtöttek össze Belgrádban. Ez nem elhanyagolandó szám. Igaz, hogy a nagygyűlésen résztvevők 70 százaléka még nem kötelezte el magát az SZHP mellett, csak a párt ajánlatát szerették volna hallani. Ugyanakkor azzal, hogy részt vettek a nagygyűlésen, megvonták támogatásukat a hatalmi koalíciótól. A haladóknak sikerült összetoborozni egy úgynevezett kritikus tömeget, az viszont már más lapra tartozik, hogy sikerül-e folyamatosan duzzasztaniuk a tömeget, illetve sikerül-e mozgósítani ezeket az embereket. A haladóknak egy gyönge pontja van, ezt használja ki a hatalmi koalíció: olyasmit követelnek, ami nem fog megtörténni, vagyis a rendkívüli választásokat. Az előrehozott választások minden hatalmi párt számára a biztos hanyatlást jelentenék, ezért nem lesznek előrehozott választások. A kormányon belüli nézetkülönbségeket inkább egy kis kozmetikázással, átszervezéssel próbálják majd eltüntetni.
Válaszából úgy tűnik, hogy Ön szerint Dinkić ezúttal nem szeretné megbuktatni a kormányt?
– Nem, mert a rendkívüli választások után a G17 Plusz és a Szerbiai Egyesült Régiók is eltemethetnék magukat. Aki napjainkban népszerű kíván lenni Szerbiában, annak csak azt kell mondania, hogy letartóztatja Dinkićet, Oliver Dulićot és Božidar Đelićet. Erre a kijelentésre mindenki ujjong. A tényekkel Dinkić is tisztában van. Hiszem, hogy a népszerűség-romboló trükkel inkább az SZHP él. A szóban forgó politikusok imázsa összetört, a polgárok a DP és a G17 Plusz pártokhoz is a korrupciót és a sikertelen magánosításokat kötik. Az is igaz, hogy Dinkić sokkal gyorsabban reagált a hanyatlás kapcsán, mint mondjuk Tadić. Dinkić az utóbbi időben több lépésével is alátámasztotta, hogy nem kívánja kieszközölni a rendkívüli választásokat, ugyanakkor már készül a rendes parlamenti választásokra. Gondoljunk csak az egyik legaktuálisabb lépésre: Zoran Stankovićot jelölte a megüresedett egészségügyi miniszteri funkcióra. Ezzel többek között a következőket üzente: Lehet, hogy korruptak vagyunk, de egy nem korrupt, tisztességes, a nép körében népszerű szakembert jelöltünk a miniszteri funkcióra. Dinkić ezzel azt is üzente, hogy pártja nem fél a letartóztatásoktól, amelyek az új miniszter tisztségre lépése után biztosan bekövetkeznek. Dinkić elsődleges célja az lett volna, hogy megtörténjen a kormány átszervezése és távozzon Mirko Cvetković, Saša Dragin, Milutin Mrkonjić, Žarko Obradović, Svetozar Čiplić. Mivel ez eddig nem történt meg, szerintem Dinkić következő lépése az lesz, hogy Verica Kalanovićtyal egyetemben lemond tisztségéről. A folytatásban Dinkić a G17 Plusz képviselői csoportjának a vezetését venné át a Szerbiai Képviselőházban és ebből a pozícióból próbálná meg elhatárolni magát a kormánytól. Elképzelhetőnek tartom, hogy Dinkić veszi át azt a szerepet, amit Čedomir Jovanović eljátszott, illetve elveszített: a konstruktív kritikus szerepét. Így próbálná meg felfrissíteni imázsát a következő választásokig.
A G17 Plusz hivatalosan liberális politikai párt. Az utóbbi időben, főleg a Szerbiai Egyesült Régiók megalakulása óta, Dinkić egyre közelebbi kapcsolatba került Maja Gojkovićtyal és annak Néppártjával, illetve több más néppárttal is. Milyen jellegű transzformáción esett át a párt?
– A G17 Plusz valóban neoliberális pártként kezdte pályafutását, és az a párt volt, amely a katasztrofálisan lefolytatott magánosításért szállt síkra. Addig díszelegtek ebben a szerepben, amíg ez kifizetődő volt. Ezért is állt a G17 Plusz mögé Miroslav Mišković és a többi pénzember. A párt így és ezért vált Mišković eszközévé. Dinkić már a Szerbiai Egyesült Régiók megalapítása előtt is lassan, de biztosan a néppártok felé kezdett közelíteni. De ez csak a programdeklaráció szintjén van így. Szerintem zsákbamacskát vettek. Nézzük csak meg, hogy Dinkićék milyen erőket is gyűjtenek maguk köré: Gojković pártján kívül a SZER-be kragujevaci, zaječari pártokat is bekapcsoltak. Ezek a pártok kis szavazótáborral nagyon nagy hatalmat élveznek adott területeken. Ennek a közeledésnek a hozadékát illetően elég csak Gojkovićra gondolni, aki választások nélkül is ismét jelentős hatalomra tett szert, csak azért, mert átpártolt a G17 Pluszhoz. Az ilyen, egyik pillanatról a másikra szerzett politikai partnerek bármikor képesek eladni a koalíciót. Itt kell keresni a SZER problémáját. Nem tudom, hogy Dinkić hogyan akadályozza majd meg ezeket a közép-szerbiai pártokat, hogy végül Nikolić mellé álljanak át. A Gojković és Nikolić közötti problémák miatt esetleg Gojković marad Dinkić mellett, de a SZER csak most kényszerül majd ideológiai jellegű problémákkal szembesülni. A SZER szempontjából a különböző pártok vezetőinek a pragmatizmusa is gondokat okozhat. Egy olyan társaságról van szó, amely bármikor elárulná és hátat fordítana neki, amivel Dinkić is tisztában van.
