Meddig tartják bizonytalanságban a felesleges kádereket? (Illusztráció)
Az általunk megadott három választható feleletre 504 szavazat érkezett. Az elsőre a legkevesebb, mindössze 7 százalék (39): ennyien bíznak abban, hogy az állami adminisztráció leépítése – amely több mint 8000 foglalkoztatott elbocsátását jelenti – március elsejéig megtörténik, csupán azért, mert félnek a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások kimenetelétől, s annak következményeitől, ha ezt nem tennék meg.
Mivel a leépítést szabályozó törvény már megszületett, ezzel sikerült is időt nyerniük és egy időre le tudták csillapítani Bogdan Lisovolik, a Nemzetközi Valutaalap állandó belgrádi megfigyelőjének érdeklődését és gyakori akadékoskodását. Kifejezte aggodalmát ugyan, hogy érzése szerint a létszámleépítés nem fog a megszabott ütemben folyni, sőt abbéli gyanújának is hangot adott, hogy félő, nem fogják majd teljes egészében véghezvinni. Biztos arra gondolt, hogy lesznek majd kivételek, vagy esetleg netalán csak papíron valósul meg a nagy leépítés, a gyakorlatban viszont inkább tessék-lássék módjára. Intő jelnek tekintette azt is, hogy 12 milliárd dinárral több pénzt hagyott jóvá a szerb kormány az állami adminisztrációkban dolgozók fizetésére 2010-ben. Noha a Nemzetközi Valutaalappal konkrétan megegyeztek 301 milliárd dinárban, helyette mégis 313 milliárd dinár, azaz 120 millió euróval nagyobb lett a végösszeg.
A Nemzetközi Valutaalap megfigyelőinek minden egyes felvetését igyekezett cáfolni a szerb kormány. A késést azzal magyarázzák, hogy túl bonyolult a leépítési eljárás, minden minisztérium elkészítette ugyan az új, ésszerűsített foglalkoztatási stratégiát, de azt köteles a közigazgatási-, a pénzügyminisztériumnak és a káderügyi szolgálatnak beterjeszteni véleményezésre, és csak utána tehetnek konkrét lépést. Állítólag ez a procedúra legalább 10 napot vesz igénybe. Így az illetékesek mossák a kezüket, úgy tesznek, mintha a törvényt, amely ennyire bonyolítja az ügyintézést, nem is ők hozták volna.
A 12 milliárdos különbséget azzal indokolták, hogy azt nem is fizetésekre szánták, hanem az új hatáskörök (amelyek az európai uniós csatlakozásra való felkészülésből fakadnak) pénzelésére kell.
Szóval eddig olyan meggyőzőek voltak az érvek, hogy a február 3-án érkezett Albert Jager, a Nemzetközi Valutaalap megfigyelőcsoportjának vezetője még fel sem vetette a leépítés folyamatát ellenőrző kérdést. Igaz, van még rá ideje, hiszen február 23-ig marad itt. S addig bőven felvetődhetnek újabb halasztásra okot adó ötletek és indokok. S biztosak lehetünk benne, az elnapolási terv sikerülni fog ezúttal is, mint már annyiszor korábban.
Noha, ha én lennék a megfigyelő helyében, gyanút ébresztene bennem a Slavica Đukić Dejanović parlamenti elnökasszony titkárnőjének az esete. Kiváló alkalom kínálkozott az elbocsátásra a titkárnő által elkövetett vétség miatt indított fegyelmi eljáráson, s ehelyett jóformán csak egy „nono” lett a büntetése. Ez is azt bizonyítja, hogy az elszántsággal baj van.
