A képviselők egyike Kovács Elvira , a Vajdasági Magyar Szövetség részéről, aki lapunknak a következőket nyilatkozta az iroda bezárása kapcsán:
– Már tavaly áprilisban, az iroda megnyitásakor tudtuk, hogy egy öt hónapos projektről van szó, amely valójában 2010 szeptemberében ért véget. Ugyanakkor, mivel Nagybecskereken havonta legalább negyven esetünk volt és számos polgár látogatta az irodánkat, ezért az NDI úgy döntött, hogy még néhány hónapig pénzeli az irodát. Viszont a USAID, illetve az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, ahonnan az anyagi támogatás érkezett, úgy döntött, hogy október 1-től nem folyósítanak pénzt. Közölték, hogy addig nem támogatják a projektumot, amíg Szerbiában nem változik meg a választási rendszer. Amíg a pártok döntenek arról, hogy ki kerül a képviselőházba, illetve amíg a polgárok nem személyekre szavazhatnak, addig nem látják értelmét az irodák pénzelésének. A pénzhiány miatt tavaly október 1-től idén január 1-ig egy másik helyiségben működtünk, amelyet az egyik nagybecskereki közvállalat bocsátott ingyen a rendelkezésünkre, az iroda segédjeinek a bérét pedig az NDI fizette ebben az időszakban. Az NDI idén már sajnos ezeket a költségeket sem tudta fizetni, tehát bezártunk.
Nem tudtak megoldást találni a pénzelésre? Senki sem kívánt segíteni?
– Megoldás lenne, csak eddig hiányzik az akarat. Fontos lett volna, hogy a köztársasági parlament felismerje az irodák jelentőségét. A parlamentnek az idén van először önálló költségvetése, de ez a tétel sajnos nem került bele a képviselőház büdzséjébe. Amikor Nagybecskereken a városi költségvetésről folytak a koalíciós tárgyalások, megemlítettem, hogy jó lenne eszközöket találni az iroda működtetésére. Sajnos nem jártam sikerrel. Olyan ötlet is volt, hogy esetleg három-négy képviselő összedobhatná az asszisztensek fizetésére szükséges pénzt, de képviselő kollégáim legtöbbje erre azt válaszolta, hogy amíg nem módosul a választási rendszer, amíg nem biztosak abban, hogy Nagybecskerek polgárai rájuk szavaznak, addig ez nekik nem éri meg. Elképzelhető, hogy a napokban néhány képviselővel összeülünk megvitatni az iroda ügyét, bár az is gond, hogy néhányan közülük nem igazán érdeklődnek a dolog iránt. Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, mert a polgárok igényelnének egy ilyen jellegű hivatalt. Sokan a pártokon keresztül, vagy mobiltelefonon igyekeznek elérni bennünket. Én most a VMSZ nagybecskereki irodájában fogadom az embereket.
A többi kommunikációs iroda is a nagybecskereki sorsára jutott?
– Javarészt igen. Tudtommal Valjevón a Szerbiai Szocialista Párt képviselőjének sikerült kiharcolnia, hogy az ottani önkormányzati költségvetésből különítsenek el az irodára pénzt, tehát ott egyelőre nem zárt be. Novi Pazarban március 1-jén csukja be ajtaját az iroda.
Milyen ügyekkel fordultak a nagybecskereki és környéki képviselőkhöz a polgárok?
– Előfordult, hogy valaki nem tudta kifizetni a villanyszámláját és a részletfizetési lehetőség kapcsán jelentkeztek nálunk. Olyan személyek is voltak, akik önálló vállalkozást szerettek volna nyitni és elakadtak az adminisztráció labirintusában. Szegény sorsú családok is jelentkeztek nálunk, akik annak ellenére sem kaptak pénzt a nagybecskereki szociális központtól, hogy összedőlt a házuk, vagy nem volt tűzrevalójuk. Olyan család is fordult hozzánk, amely korábban albérletben élt, majd a kilakoltatás után nem volt hová menniük. Egy idős nagybecskereki férfi üvegtörmelékkel foglalkozott, amit Magyarországra kívánt kiszállítani, viszont a szükséges dokumentumok elakadtak a környezetvédelmi és területtervezési minisztériumban. Elég volt csak egyszer odatelefonálnom a minisztériumba és az úriember nagyon gyorsan megkapta a szükséges dokumentációt. Pénzt senkinek sem tudtunk adni, viszont közbenjártunk, hogy a szociális központ eljárjon olyan esetekben, amelyekben korábban nem járt el, vagy segítettünk abban, hogy az adósok részletekben törleszthessék tartozásaikat. Popović Judit, a Liberális Demokrata Párt képviselője számos jogi ügyben segített az embereknek. Olyanok is voltak, akik csak úgy betértek az irodába megnézni, hogy mi is történik ott. A képviselők általában pénteken fogadták a polgárokat, de többen közülünk gyakrabban is ott voltak az irodában. Egyébként a napi munka mellett három alkalommal szerveztünk kerekasztal-beszélgetést. Az is előfordult, hogy különböző rendezvények alkalmával az asszisztensekkel együtt felmérést végeztünk a polgárok körében, hogy mennyire ismerik a helyi képviselőket, vagy a Szerbiai Képviselőház munkáját. Érdekes, hogy minél hosszabb ideje működött az iroda, annál inkább javult a polgárok ismerete a képviselőkkel, illetve a képviselőházzal kapcsolatban. Az NDI-nek egyébként havonta jelentések készültek arról, hogy hány polgár jelentkezett az irodánál, hány problémát sikerült megoldanunk, hányszor írtak rólunk a lapok.
