A gazdasági és pénzügyi szakértők az év elején nem sok jót jósoltak a Szerbiába áramló külföldi tőkét illetően. Radovan Jelašić, a Szerbiai Nemzeti Bank egykori kormányzója úgy véli, hogy a köztartozás, valamint az infláció növekedése miatt a külföldi befektetők még hosszú ideig elkerülik az országot. A szerb kormány egyik befektető-csalogató intézkedése a támogatási ösztönzés, amelynek munkásonkénti összege hivatalosan az adott község vagy város fejlettségétől, azaz fejletlenségétől függ. A támogatási ösztönzés kérdése valamivel kevesebb mint egy hónappal ezelőtt került ismét a figyelem középpontjába, amikor a szlovén Gorenje korábbi terveivel ellentétben nem Valjevón bővítette termelési részlegét, hanem Zaječaron írt alá szerződést üzeme kiépítéséről. A Gorenje egyszerű számbeli különbségek miatt döntött a kelet-szerbiai város mellett: Valjevón a befektetők minden új munkahely után háromezer eurós támogatást kapnak, Zaječaron viszont 10 900 eurót. Mlađan Dinkić leköszönőfélben lévő gazdasági miniszter szerint igencsak egyszerű megindokolni a támogatási összegek közötti különbséget: Valjevón a lakosság 18 százaléka munkanélküli, Zaječaron pedig 30 százalékuk. Slobodan Ilić, a Pénzügyminisztérium csütörtökön hivatalosan is leváltott államtitkára szerint Dinkić valótlanságot állít: Zaječaron, ahol valójában kevesebb munkanélkülit tartanak nyilván, mint Valjevón, az átlagfizetés 30 916 dinárt tesz ki, Valjevón viszont 28 354 dinárt. Ilić szerint egyértelmű visszaélés figyelhető meg a támogatások összegét és odaítélésük politikáját illetően. Dušan Janjić politikai elemző Dinkić leváltásának hírére többek arról beszélt, hogy sehol máshol a világon nem fizetnek a külföldi befektetőknek azért, hogy az adott országban üzleteljenek. A szerb kormány befektető-csalogató politikáját lapunk számára dr. Miroslav Prokopijević gazdasági szakértő, a Szabad Piac Központ igazgatója értékelte.
Pozitívan vagy negatívan befolyásolja a külföldi befektetők jelenlétének alakulását a támogatási ösztönzés?
– Nem tartom megfelelő módszernek a támogatási ösztönzést. A kormány dolga nem az, hogy az adófizetők pénzével csalogassa a befektetőket Szerbiába. Az ő dolga az, hogy olyan üzleti környezetet biztosítson, amelyben szívesen próbálnának meg érvényesülni a külföldi befektetők is. A kormány jelenlegi politikájával Szerbiába vonzott beruházók által megvalósított befektetések nem biztos, hogy megállják a helyüket a piaci teszten, illetve nem biztos, hogy hosszabb ideig fennmaradnak. Sok ilyen befektetés csak addig marad fenn, amíg tart az állami támogatás, azután pedig egyszerűen megszűnik. A kormány politikája mesterséges, természetellenes.
Valós az állítás, hogy a világ egyik országában sem fizetnek a befektetőknek?
– Ez így nem igaz, számos állam kormánya serkenti ilyen módon a külföldi tőke beáramlását az országba. Persze az Európai Unió tiltja az ilyen jellegű ösztönzést. Az unió bizonyos országai szintén alkalmazták ezt a befektető-csalogató politikát, de csak addig, amíg nem váltak tagországgá. Csehország mondjuk ilyen módon vonzotta az országba a Volkswagent.
Ön szerint mely módszer lenne a legalkalmasabb a külföldi tőke Szerbiába vonzására?
– Először is átfogó reformot kellene végrehajtani az országban. Szerbiának olcsóbb országgá kell válnia: csökkenteni kell az adókat, le kell egyszerűsíteni az adminisztrációt. A bel- és külkereskedelemnek liberálisabbá kell válnia. Sokkal normálisabb monetáris politikát kellene folytatni, amely az inflációt nem engedi 2 százalék fölé kúszni.
A vagyon-visszaszármaztatás jogi keretének hiánya mennyire hat riasztólag a befektetőkre?
– Ez a kérdés természetesen szintén befolyásolja a külföldi befektetések alakulását. A vagyon-visszaszármaztatás kérdésének megoldatlanságával az állam megmutatja, hogyan bánik a magánvagyon tulajdonosaival. Ha nem kárpótolják azokat, akiket sok évtizede az állam lopott meg, akkor a mostani befektetők azt gondolhatják, hogy a szerb állam továbbra is ilyen rablópolitikát folytat.
Már évek óta megfigyelhetjük, hogy az ország fejletlen térségei megkülönböztetett figyelemben és nagyobb támogatásokban részesülnek. Ennek szükségszerűségét nem is szeretnénk elvitatni. Ugyanakkor vajdasági politikusok és gazdasági szakértők hosszabb ideje arra figyelmeztetnek, hogy ha a tartományt a több évtizedes mutatók értelmében továbbra is fejlett régióként kezelik, és nem juttatnak elég fejlesztésre szánt összeget ide, akkor egyre inkább elmarad az ország többi részétől. Sőt, olyan vádak is elhangzottak már, hogy a központi hatalom az esetleges befektetőket lebeszéli arról, hogy Vajdaságban indítsanak vállalkozást, ehelyett inkább valamely szerbiai, általában kifejezetten fejletlenként nyilvántartott községbe irányítják őket…
– A hivatalos statisztikai mutatók értelmében Vajdaság nagyjából Szerbia egészének a fejlettségi szintjén van. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi 20 évben fordított irányú fejlődést valósított meg, vagyis fejletlenebbé vált, mint amilyen korábban volt. A tartomány Belgráddal együtt korábban mindig Szerbia legfejlettebb régiójának számított. A leépülés miatt elsősorban a szerb kormány hibáztatható, de a tartományi hatalom sem ártatlan. Gondoljunk csak Inđija esetére. A község olyan reformfolyamaton esett át, hogy most úgy tűnik, mintha valahol az USA-ban lenne. Inđijába érkeztek befektetések, elindult a fejlődés. A helyi önkormányzatok a központi hatalom nélkül is tehetnének valamit azért, hogy Vajdaság egyéb községeiben, városaiban is hasonló irányú fejlődés vegye kezdetét.
