Budapesti tudósítónktól
Másfél hónapja nyílt meg a lehetőség, hogy egyszerűsített eljárásban magyar állampolgárságot kapjon mindenki, aki bizonyítani tudja, hogy ő vagy valamely felmenője valamikor Magyarország állampolgára volt. Naponta mintegy 800 kérelmet fogadnak be a magyar hatóságok, eddig mintegy 30 ezer azoknak a száma, akik igényelték az egyszerűsített honosítást. Az eddigi tapasztalatokról dr. Wetzel Tamás miniszteri biztos számol be a Magyar Szónak.
– Abszolút pozitívan értékeljük az eddig eltelt időszakban tapasztaltakat: fennakadás nélkül, zökkenőmentesen folyik a kérelmek befogadása. Az első hat hét eltelt, semmilyen gondot nem tapasztaltunk az egyszerűsített honosítási eljárás alkalmazásában. A határon túli magyarok részéről is pozitívak a visszajelzések; elégedettek a magyar közigazgatással, a hozzájuk való viszonyulással, a móddal, ahogyan átveszik tőlük a kérelmeket, akár a külképviseleteken, akár Magyarország területén. Minden nagyon jól működik. Most már ott tartunk, hogy a kérelmek tömeges döntés-előkészítési folyamatba kerültek, azaz rövidesen több ezer kérelem indul el a Köztársasági Elnöki Hivatal felé. Szeretnénk, ha az első állampolgársági eskütételeket már március 15-ére megszervezhetnénk.
A honosítási kérelmek elbírálási határideje 4-5 hónap, tehát az, aki január 3-án benyújtotta az iratait, április-májusban minden bizonnyal választ is kap a hatóságoktól.
Akkor kik tehetnek majd esküt március 15-én?
– Azok, akiknek a kérelme már átadáskor is minden szempontból hiánytalan volt. Figyelembe kell venni azt is, hogy azokat a helyi, ismert embereket, akik nagyon sokat tettek a magyarságért, vagy akik nagyon sokat szenvedtek magyarságuk miatt, netalán nagyon idősek már, előnyben részesíthetjük az elbírálás során.
Minden határon túli magyar régióban megszervezik az eskütételt a nemzeti ünnep alkalmából?
– Nem, hiszen jelenleg több mint 60 külképviseleten és több száz magyarországi helyszínen fogadjuk a kérelmeket. Szabadkán, Csíkszeredán és Kolozsváron viszont mindenképpen szeretnénk megszervezni az állampolgársági eskütételt március 15-én.
Az állampolgársági kérelmek feldolgozása folyamatban van, s ezzel párhuzamosan a hatóságok elkezdték postázni a hiánypótlási felhívásokat is az érintetteknek.
– Egy tanulási folyamatban vagyunk, hisz nagyon sok olyan szereplő van a rendszerben, akinek még nincs meg a szükséges rutinja. Egészen új ez a rendszer, össze sem hasonlítható a korábbi állampolgársági eljárásrenddel, így hát mindenkinek – az anyakönyvvezetőknek, a külképviseleteken dolgozóknak, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal munkatársainak – tanulnia kell bizonyos mértékben ezeket a folyamatokat, akár a kérelmek átvételéről, akár azok feldolgozásáról van szó. Az elmúlt évben nagyon komoly képzéseket szerveztünk az érintettek számára, de hát gyakorlat teszi a mestert; az első egy-két hétben előfordulhattak a kérelmek átvételekor apróbb, de bosszantó hibák. Olyan esetekről beszélünk, amikor például egy aláírás lemaradt a kérelemről, amit nyilvánvalóan pótolni kell. Aztán jogértelmezési kérdések is előkerültek, ezeket már rendeztük, állásfoglalásokkal, egyedi útmutatásokkal, hiszen azt szeretnénk, ha a világban mindenütt egységes jogalkalmazás alakuljon ki az egyszerűsített honosítás alkalmazásakor.
A hiánypótlási felszólítások többnyire a nevek átírásával kapcsolatosak…
– Az egyszerűsített honosítási eljárás már tisztázott. A külképviseleteket járva azt tapasztaltuk, hogy ezzel kapcsolatos kérdések szinte fel sem merülnek, annyira egyszerűek és tiszták az előírások. Szem előtt kell azonban tartani, hogy nagyon sok országból érkeznek a kérelmek, s ezekben az országokban nagyon sokféle dokumentumot adnak ki. Szerbiában például csak a kétnyelvű anyakönyvi kivonatoknak is sokféle fajtájával találkozhattunk, nem volt egységes rendszer arra vonatkozóan, hogy egy-egy magyar nevet a helyi anyakönyvvezető hogyan írt át szerb betűkkel, hogy hogyan torzította a magyar család- és utóneveket, s hogy ezek visszaállítása hogyan történt… Nagyon sokféle írásmóddal találkozunk, de hangsúlyozom: a névmódosítási eljárás során mindenki visszakaphatja a magyar szabályoknak megfelelően írt nevét. Az erre irányuló kérelmet viszont valamilyen szinten igazolni kell. A keresztnevekkel többnyire nincs gond, viszont a családi neveknél igazolni kell, hogy abban az alakban írták valamikor azt a nevet, ahogyan azt a kérelmező kéri. Ez egyébként Magyarországon is így van; ha valaki névváltoztatási kérelem során nem közkeletű nevet kér, akkor igazolnia kell, hogy valamelyik felmenője -ssy, -czky formában írta az adott családnevet.
Nagyon sokféle alakban kerülnek elő családnevek: az -ić, -ič végződések esetében sok esetben a helyi anyakönyvvezetőn múlik a forma, a cirill átiratok tovább bonyolítják a helyzetet: a Nagy családnév például előfordul Nađ és Nadj változatban is…
Mi az, amire oda kell figyelnie a kérelmezőnek, ha azt szeretné, hogy magyar helyesírással lássa viszont nevét a honosítási okiraton?
– A keresztnevek esetében többnyire nincs gond, hiszen ha az adott ország nyelvére „lefordították” is a nevet, akkor is visszavezethető a magyar megfelelőre. Romániában volt gyakorlat, hogy a Tiborból Tiberiu lett például; az ilyen esetekben a magyar utónévkönyv alapján a fordítás megejthető. A családi nevek esetében ez nem ilyen egyszerű: ha csak az ékezet hiányzik (a Molnar esetében), ott a helyzet egyértelmű. De az Irmenji családnév esetében az ügyintézőnek bizonyíték kell, hogy ez valójában az Ürményi családnév szerb átirata. Ilyen esetekben, ha az anyakönyvi kivonatban nem szerepel a magyar helyesírás szerinti névforma, okirattal kell bizonyítani, hogy a felmenő magyarosan hogyan írta a nevét.
Nagyjából tehát leszögezhető, hogy az állampolgárság kérelmezésével a minimális feltételek teljesítése esetén az érdekelteknek nem lesz gondjuk, ha viszont nevet szeretnének módosítani, akkor bizonyítaniuk kell, hogy a családnév valamikor valóban a magyar nyelv szabályainak megfelelően íródott…
– Igen, hiszen bemondásra nem tudunk teljesen új azonosságot adni senkinek. Ettől még a honosítás megtörténhet, legfeljebb a névmódosítási kérelmet nem fogadják el a hatóságok megfelelő iratok híján. Azoknak, akik hiánypótlási felszólítást kapnak, csak azt tudom javasolni, járjanak utána, tegyen eleget az ilyen felhívásoknak. Végső esetben, ha mégsem az általa vágyott módon anyakönyvezik a magyar hatóságok, csakúgy mint minden más magyar állampolgár, a honosított állampolgár is kérhet névváltoztatást; ennek költsége 10 ezer forint. Jobb azonban mindezt a honosítással együtt, névmódosítással elintézni, ennek ugyanis nincs költsége.
