Az elmúlt esztendőkben több alkalommal is petícióval fordultak Óbecse lakosai az önkormányzathoz, legutóbb tavaly, az év végén gyűjtöttek aláírásokat a városi szennyvízhálózat fejlesztéséért. Az önkormányzat azonban a szűkös költségvetésből erre a célra nem tud áldozni.
– Nincs kiépítve a teljes szennyvízelvezető gerinccsatorna-rendszer és a másodrendűeknek is a fele hiányzik – ha ezek elkészülnek, akkor nyílik lehetőség az emésztőgödrök szanálására, ezzel pedig a talajvíz további szennyeződésének a megfékezésére. Hiányzik egy nagynyomású szivattyú is, sőt a végátemelő telep rekonstrukciója sem halogatható már sokáig – tudtuk meg Gallusz Zsolttól, a Vodokanal Közvállalat igazgatójától.
A vállalat ennek a problémának a megoldására kidolgozott egy tervet, amely 25 kilométer új csatornát, a főszivattyú-állomás és a szennyvíztisztító telep felújítását is magában foglalja – az EU-s normákat alapul véve ezt egyébként is meg kellene tenni. Erre az úgynevezett Orio-program keretében a holland állam kínál támogatási lehetőséget: a 4 millió euróra becsült beruházásból 15 százalék önerő, 35 százalék holland forrás, 30 százalék a Tartományi Nagyberuházási Alap hozzájárulása, 20 százalék pedig banki hitel lenne.
– Az elmúlt időszakban ezért lobbiztunk, most viszont arra a biztosítékra várunk, hogy a tartományi kormánynál is prioritást élvező beruházás legyen a programunk, mivel csak ebben az esetben tudunk továbblépni. A restriktív körülmények miatt nehéz lesz a projekt finanszírozása, de nem adjuk fel, mert egy kulcsfontosságú tervről van szó. Az alsó parkban a nagy esőzések idején a meglévő hálózatból kiömlik a szennyvíz, ami egészségügyi és környezetvédelmi problémákat okoz – ezzel a projekttel ezt is megoldanánk. Ha megkapjuk ezeket a pénzügyi garanciákat, az idén beadjuk a pályázatunkat – fűzte hozzá az igazgató. Elmondása szerint ennek a projektnek a keretében 25 kilométer szennyvízhálózat épülne ki Óbecsén, ahol állítása szerint a jelenlegi lefedettség 50 és 60 százalék közötti.
A városban szép számmal vannak olyan utcák is, ahol mindössze 50 méterre van a megoldás, egyelőre mégsem lehet rácsatlakozni a rendszerre, noha a Nemzeti Beruházási Tervből (NIP) 4 évvel ezelőtt 50 millió dinárt hagytak jóvá erre a célra. Ez az összeg akkor 17 utca szennyvízhálózati csatlakozására lett volna elegendő, de a megítélt támogatás a mai napig nem érkezett meg. Ha megkapják a pénzt, ott, ahol az utca másik oldalán halad a csatornavezeték, a Vodokanal biztosítani fogja a rácsatlakozási lehetőséget, és a lakosok anyagi helyzetére való tekintettel a rácsatlakozások számát kedvező pénzügyi konstrukcióval is növelné. Ezzel a megoldással és az Orio-projekttel a hálózati lefedettség 70–75 százalékra emelkedne a városban.
Gallusz szerint Óbecse a hasonló méretű településekkel összehasonlítva a kiépítettséget tekintve aránylag jó helyet foglal el, az 1989 óta üzemelő szennyvíztisztító telep pedig a többiekhez képest nagy előnye a községnek:
– Szétválasztott rendszer működik, de még vannak olyan helyek, ahol a csapadékvíz be tud jutni a hálózatba, ezt a problémát is meg kell oldani. Nagy mennyiségű csapadék esetén mindenki bepumpálja a vizet a mi rendszerünkbe, amit nem tudunk befogadni, ezért alakulnak ki a gondok, fölhígul a csatornahálózat anyaga, ami a szennyvíztisztítóban is problémát okoz – fűzte hozzá az igazgató.
Amíg ezek az elképzelések nem valósulnak meg, a lakosok még a szűkebb városközpontban is a saját találékonyságukra vannak bízva, így emésztőgödörrel vagy a záporcsatornákra való „illegális” rácsatlakozással kénytelen megoldani az áldatlan helyzetet.
