Nem vagyok biztos abban, hogy olvasóink többségének fülében ismerősként cseng Aca Lukas neve. Valószínűbb, hogy kevesen hallották. Nem veszítettek semmit. Akkor egyáltalán miért emlegetjük? Mert egy eltorzult társadalom, értékrendszer számos jelképe közül egy Milošević országlásának idején, a háborúk közvetlen kezdete előtt, olyan időszakban került előtérbe, amikor a lakosság túlnyomó többsége elszegényedett, egy vékony réteg pedig megtollasodott.
Ez az új, műveletlen, iskolázatlan elit másmilyen erkölcsi mércét, magatartási formát, ízlést honosított meg. Ez az új osztály sem élhetett muzsikaszó nélkül, kialakított olyan sohasem hallott zenei műfajt, amely a mai napig sem sorolható sehova, sérti még a kevésbé kifinomult hallásúak fülét is. Nevezzük valamiféle zenebonának.
Ilyen környezetben lépett színre az előbbiekben említett személy. Az új klientúra népszerű énekese lett, sokat keresett, s mint általában az uborkafára felkapaszkodottak, szórta a könnyen szerzett pénzt. Nyilvánvalóan nem jótékonysági célra. Játékbarlangok törzsvendége lett, adósságot adósságra halmozott. Ugyan ki mástól kérhetett kölcsönt, mint az alvilágiaktól?
Szoros szálak fűzték a zimonyi bűnbanda főnökeihez, gyakran járt főhadiszállásukon, de amint újabban vallja, soha semmit sem látott, mert éppen látogatása alatt ülte meg a tájat a sűrű köd. A maffia e legveszélyesebb szárnya vetemedett arra, hogy egy törvényes miniszterelnök életére törjön. A gyilkos merénylet után indított átfogó rendőrségi vizsgálat során valamivel több mint tizenkétezer személyt tartóztattak le, közöttük Aca Lukast is. Nem lehetett beszédes kedvében, csak azt bizonyították rá, hogy engedély nélkül pisztolyt rejtegetett. Négy hónapig raboskodott.
Ha a maffia azt tervezi, hogy szitává lövi, akkor a minap nem úszta volna meg egy comblövéssel. Valamire figyelmeztették. Valamit gyorsan el kell intéznie, amit eddig halogatott.
Megsebesülése után a sajtó felelevenítette a már csaknem elfelejtett témát: a szervezett bűnözés és e sajátos zenei műfaj megszemélyesítői közötti érdekházasságot.
A leghírhedtebb pár Arkan és Ceca. Az előbbi élete, cselekedetei, likvidálásának körülményei, a meggyilkolásával megalapozottan gyanúsítható egyének és bűntársaik indítéka nyitott könyv. Még suhanc korában a belgrádi tašmajdani parkban nőktől táskákat rabolt el. E helyt azért méltó említésre, mert rendőrként ott kezdte pályafutását Radovan Stojičić Badža, a későbbi rendőrtábornok, megbízott belügyminiszter. Sohasem derült ki, hogy a horvátországi harcok idején a már két testi-lelki jó barát megütközött-e egymással e parkban. Feltehető-e, hogy az egyikük, mint a rend őre, a segélykiáltások után üldözőbe vette a másikat, a gengszterfiókát.
A vezérezredes élete, mint Arkané, tragikusan ért véget: 1997-ben máig ismeretlen tettes hét lövéssel kioltotta életét a főváros központjában levő étteremben, amikor éppen vacsoráját fogyasztotta a fia, egy vámtiszt és egy pénzzel tömött bőrönd társaságában.
Arkan az akkor még ismeretlen Cecával először az erdődi kiképzőtáborban találkozott, ahova a harcosok szórakoztatására hívták meg. Utána kesztyűsnek nem nevezhető kézzel egyengette az énekesnő útját a százezres tömeget vonzó népünnepélyen való fellépéséig. Kapcsolatukat azzal a nevezetes lagzival törvényesítette, amelyet élőben közvetített több televízió.
Férje halála után nem halványodott el csillaga annak ellenére sem, hogy Zoran Đinđić meggyilkolása után letartóztatták, s három nappal később kiöntötte lelkét. Saját kezűleg aláírt vallomásában beismerte: több mint egy hónappal a merénylet előtt Dušan Spasojević, zimonyi maffiavezér beavatta, hogy a kormányfő likvidálását tervezik, s ha elkövették tettüket, Ceca házában rejtőzködne, hogy igazolhassa alibijét. Rendben van, számíthatsz rám, hangzott a válasz.
Önmagában véve megdöbbentő a vallomás, hiszen sokan tudtak az összeesküvésről, kivéve azokat, akiknek hivatali kötelességük lett volna a miniszterelnök testi épségére ügyelniük. Még megdöbbentőbb az, hogy Cecát nem vonták felelősségre bűnpártolás és - részesség vádjával.
Cecát a csúcsról szintén a hírhedt gengszter, majd vádalkus tanú, Dejan Milenković Bagzi taszította le, és indította el a lejtőn. Eskü alatt a bíróságon azt vallotta, hogy Ceca javasolta a zimonyi bűnbandának, rabolják el Željko Mitrovićot, a Pink TV tulajdonosát, mert annyi a pénze, hogy nem tud mit kezdeni vele, s akkora váltságdíjat csikarhatnak ki, amennyit akarnak.
Noha ezért sem idézték az igazságszolgáltatás színe elé, az előbbi és a többi legnézettebb televízió Bagzi tanúskodása óta mellőzi Cecát.
Ceca örökös, legnagyobb vetélytársnője, Jelena Karleuša hiányos öltözékével, botrányaival pikáns témákkal szolgált a pletykalapoknak. Sikeres pályáján szintén egy maffiavezér, Zoran Davidović Ćanda indította el, s csillaga tovább tündökölt azután is, hogy férjét máig ismeretlen tettesek mérnöki pontossággal kitervelt, nem amatőrökre emlékeztető módon likvidálták.
Olykor az alma messze esik fájától. Jelena annak a Dragan Karleušának a lánya, aki a rendőrség szervezett bűnözés elleni osztályának vezetőhelyettese abban az időben, amikor Ćanda kábítószer-kereskedelemre és autólopásra szakosodott bűnbanda főkolomposának hírébe keveredett.
Dragan Karleuša tisztessége, becsületessége nem kérdőjelezhető meg. Nevét a közvélemény a 2000. évi események után ismerte meg, miután az új hatalom nyilvánosságra hozta az addig államtitokként kezelt ügyet: Kladovónál a Dunán albán civilek holtesteivel zsúfolt hűtőkocsi merült fel. Ennek tisztázására bizottságot alapítottak, élére Karleušát nevezték ki. A vizsgálat eredményéről tanúvallomást tett a Milošević elleni hágai perben. Megerősítette, hogy a vádlott a Belügyminisztérium és a titkosszolgálat legmagasabb rangú vezetőivel megtartott többszöri megbeszéléseken döntött arról, hogy Koszovóból eltüntetik a holtesteket, minden olyan bűnjelet, amelyek felkelthetik Hága érdeklődését.
A gengszterek és az énekesnők kapcsolatát nem merítettük ki. Nem is ez a lényeg, hanem az, hol tart ma Szerbia. Vajon a képviselőház a legfelsőbb törvényhozó testületre emlékeztet? Éles-e a határ a rend, a törvényesség felett őrködők és a megsértőik között? A maffia uralja-e a szórakoztatóipart?
Attól tartok, nem minden kérdésre adható igenlő válasz.
