Kilátástalan helyzetbe kerülhet mintegy ötven völgyparti és törökfalui kistermelő, aki jórészt tejtermelésből tartja el magát és családját, ha a szabadkai Tejgyár beváltja ígéretét. Eszerint a cég megszakítja a kapcsolatot, és február 28-a után nem vásárolja fel a tejet azoktól a kistermelőktől, akik tavaly kevesebb mint 7500 liter tejet, vagyis naponta kevesebb, mint 20 liter tejet adtak át az üzemnek.
A szabadkai üzem emellett kilátásba helyezte, hogy március elsejétől bezárja a völgyparti felvásárló állomást is, ami a helybeliek szerint a tejtermelés végét, illetve a fejőstehén-állomány jelentős részének felszámolását jelentené a faluban. Közigazgatásilag mindkét falu a törökfalui helyi közösséghez tartozik, amelynek elnöke Berze Tibor, aki szerint, ezek után az amúgy is szegény Völgypart még szegényebb lesz, hiszen nagyon sok család számára a tejtermelés jelentette az egyedüli, biztos jövedelemforrást:
– Az állami földek bérbeadásából származó jövedelemből nem jutott pénz az elmaradott Völgypart infrastrukturális fejlesztésére. A tejválság következményeként a szegény faluból még szegényebb lesz. Völgyparton nincs ipar, a tejtermelés volt az az ágazat, amiből megéltek azok az emberek, akik az elmúlt években elvesztették a munkahelyüket a Potisje Szerszámgépgyárban és a Halász József Mezőgazdasági Kombinátban. Számukra ez volt az üzem, úgy próbáltak egzisztenciát teremteni maguk és a családjuk számára, hogy néhány tehenet tartottak. Ezzel a húzással azonban ismét az utcára kerültek. Ismét szociális esetté válnak, és teljesen elszegényednek. A tehenek pedig biztos, hogy a vágóhídon kötnek ki, ahol egy-egy jószágért 400 és 550 euró közötti árat fizetnek. Az értük kapott pénzből még kihúzhatják egy évig a családok, de utána mi lesz? Minek építsük a falut, ha minden tönkre megy, ha elmennek a fiatalok? A tejgyár nem kötött szerződést a kistermelőkkel a tej átvételéről. A termelőknek tavaly még volt esélyük, hogy egy bánáti tejfeldolgozó üzemnek adják el a tejet. Azonban a kisüzemet jogi eszközökkel kitúrta erről a területről a szabadkai Tejgyár – mondta Berze Tibor.
A törökfalui Kancsár Piroska két tehenet tart, nemrég két üszőborjút is vásárolt, de a hónap végétől tőle sem vásárolja fel a tejet a szabadkai üzem:
– Az üszőborjúkat is azért vettem, hogy növeljem a fejőstehenek számát, mert a tejtermelésből élek. Arra nem gondoltam, hogy majd nem veszik át tőlem a tejet, mivel tavaly naponta 15-20 liternyi tejet adtam át, többet nem. Jövőre már négy fejőstehenem lenne, akkor legalább 50 liter tejet tudnék átadni. Ezzel ugyanúgy jártunk, mint a dohánnyal. Tavaly én és fiam is termesztettünk dohányt, ami után nem kaptuk meg sem az állami támogatást, sem a prémiumot. A tejprémium kifizetésével is hat hónapot késnek. Egyedül élek, elváltam a férjemtől, a tejpénzből és idénymunkából tartottam fenn magam. A tej havonta 10 – 15 000 dinárt jövedelmezett, amitől most teljesen elestem. A tejet ezután odaöntöm a disznóknak, vagy túrót készítek belőle, de végül azt sem fogom tudni eladni. Ha ennyi felesleges tej marad a faluban, akkor mindenki túrót fog készíteni. Nem tudom, hogy mit csináljak a két üszőborjúval, meglátjuk, hogyan alakul a helyzet. Azt hiszem aratásig, de talán hamarabb is elválik, hogy a tejgyárak újra felvásárolják-e tőlünk a tejet. Nem hiszem, hogy jobb lesz a helyzet, mert az állam egyáltalán nem támogat bennünket. November 23-án mennék nyugdíjba, de a nyugdíjbiztosítás fizetésével is el vagyok maradva. Három holdon gazdálkodok, ami kevés. Ennyiből csak túlélni lehet, megélni nem. Emellett el kell járni idénymunkára cirokot szedni vagy kapálni. Eddig úgy-ahogy kijöttünk a dohánytermesztéssel, de ha nem lesz meg az állami támogatás, nem tudom, mi lesz. Lassan odajutok, hogy máshova már nem tudok elmenni dolgozni, bár az embernek meg kell élni valamiből. A tej biztos pénz volt, kéthetente fizették, januártól pedig havonta. Most nincs biztos jövedelmem – mondta a törökfalui asszony.
Völgyparton a megkérdezett tejtermelők nem akarták kommentálni a szabadkai Tejgyár döntését. Mindenesetre azt megtudtuk, hogy a megkérdezettek borúlátók a jövőt illetően, és nem sok jóra számítanak. Egyelőre nem tudják, hogy mit tegyenek még azok sem, akik egyelőre nem kerültek feketelistára. A völgyparti felvásárlóállomás bezárása után nem tudni, hogy hol adhatják át a tejet. Szerintük a szomszéd faluban nem vehetik át tőlük felsőbb utasításra még akkor sem, ha ugyanahhoz a céghez tartozik az állomás. Végső megoldásként a disznók elé öntik a tejet, illetve felszámolják a fejőstehén-állományt. Egyes termelők szerint teljes fejetlenség uralkodik a mezőgazdaságban. Emiatt végső ideje lenne megkérdezni az államot, hogy mit akar tenni a falvakkal és az itteni fiatalokkal, mivel a támogatási rendszerben megfogalmazott követeléseket a termelők nagy többsége nem tudja teljesíteni.
