Sokan sokáig összekeverték a két Becsét, az Ó-t és a Török-öt. A Tisza bal partján élő bánátiak legnagyobb szomorúságára városukat gyakran összemosták Óbecsével, de ma már kevesen nem tudják, hogy míg vízilabdában egykoron Óbecse volt a király, turizmusban ma már Törökbecséé a pálma. És bár a Tisza jobb partján a bánáti lett a bezzeg város, ahol a fű is zöldebb a Tiszán, ott sincs kolbászból a kerítés.
A munkanélküliség ennek a községnek (is) a legnagyobb gondja – az itt lakók mellett ezt a polgármester is így gondolja. A XIX. század második felében igen élénk volt a gabonakereskedelem a városban. Ma az itt élők főleg földműveléssel foglalkoznak. A hatvanas években kialakult gyáripar is ebek harmincadjára jutott: a hajógyár, a Pobeda, a Kluz, a Polet, a FOP, a Sokolac állami birtok és a többi üzem egykoron több ezer embert foglalkoztatott, ma legfeljebb 1500 az üzemi dolgozók száma. A várost ugyan elkerüli a 10-es közlekedési folyosó, de az önkormányzat – kedvező feltétekkel és a Nagyboldogasszony Napokkal szerzett hírnévvel – igyekszik idecsalogatni a vállalkozásokat, egyelőre mégis hiányoznak a zöldmezős beruházások.
A helyi magyar vállalkozóknak a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület a maga módján próbál segíteni: pályázatokhoz szükséges üzleti tervek megírásában támogatják őket, mégis kevesen élnek a lehetőséggel – Ilia László titkár szerint félnek kockázatot vállalni, hitelt felvenni, a szerbek sokkal bátrabbak. Persze az egyesületnek nem ez a fő profilja: több mint 200 tagja hét szakosztályban elsősorban hagyományápolással, népművészettel foglalkozik immár 20 éve:
– Igyekszünk összetartani a fiatalokat, ezért különféle képzésekkel, értelmes, kreatív időtöltéssel azokat is megszólítjuk, akiket a hagyományápolás nem érdekel. Most indul a
Rákóczi Ifjúsági Szervezet, amely képzésekkel, környezetvédelmi és helytörténeti előadásokkal, alkalmi bulikkal próbál közösséget formálni – mondja a titkár.
A Jókai ME a Susányinak nevezett városrészben van, itt valamikor szinte kizárólag magyarok éltek, ahogy a ma már Törökbecse részévé vált Aracson is, ahol a nyolcvanas évek közepéig még magyar nyelvű alsó tagozata is volt az itteni iskolának. Ahogy elöregedett a városrész, az üresen maradt házakat főleg betelepülők vették meg. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a szerb és magyar lakosság aránya nagyjából fele-fele volt, 2002-es adatok szerint a 14 452 lakosból 8868 szerb, 3849 magyar, ma már úgy becsülik, hogy 20% alá süllyedt a magyarok aránya – a hatvanas években sok magyar iparos ment Nyugatra, legutóbb pedig a ’90-es években hagyták el tömegével a várost. A diplomás, ha teheti, azóta is másutt keresi boldogulását.
Ma már csak a központban lévő iskolában tanulnak magyarul az általános iskolások, egyre kevesebben. Báló Tibor, a Jókai ME alelnökének elmondása szerint jelenleg 36 végzős nyolcadikos van két osztályban, és a létszám 22-23 körül látszik megállapodni a következő generációknál – egy bizonyos időre:
– Nagyon oda kell figyelni arra, hogy ez a létszám ne csökkenjen tovább. Az MNT oktatási bizottságában is azon vagyunk, hogy próbáljunk meg segítséget nyújtani a szülőknek: elbeszélgetünk velük arról, miért fontos magyarul tanulni. Ezt a szülőkkel folytatott munkát már az óvoda előtt elkezdjük, és az óvodában folytatjuk.
Tavaly a Törökbecséhez tartozó, zömmel magyarok lakta Beodrán 11 óvodáskorú gyermek részére sajnos nem sikerült megszervezni a magyar óvodai csoport beindítását, most azt remélik, időben elkezdhetik a felkészülést a csoport elhelyezésére, és az MNT segítségére is számítanak.
Turizmus, falun
Törökbecsén elevenen éltek az 1848-as hagyományok: az első világháború végéig a város központjában magas oszlopon egy turulmadár, valamint gróf Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú egész alakos bronzszobra állt – ez utóbbit az első világháború után a városháza pincéjébe zárták, majd az ötvenes években a helyi labdarúgócsapat értékesítette, az árán pedig sportfelszerelést vett. 2009 októberében a Jókai ME kezdeményezésére felavatták a honvéd tábornok új mellszobrát, de az egyesület nevéhez fűződik az 1848/1849-es szabadságharc emlékére állított Hungária emlékmű ekkori restaurálása is. Törökbecsét és környékét azonban nem csak ezért érdemes meglátogatni, az aracsi pusztatemplom és Sóskopó is sok vendéget vonz ide.
A turizmus érdekében a Link házaspár is sokat tesz. Lajos biológusnak tanult, gazdálkodik, és arról beszél, milyen dolga is van neki itt, Törökbecsén:
– Már gyerekkoromban érdekelt a történelem, és élt bennem az öntudat is, hogy nem szeretnék másodrendű állampolgárként élni ebben az országban. 1995-ben többen összefogtunk, és rendbe hoztuk az aracsi pusztatemplom környékét. Miséket, ifjúsági táborokat szerveztünk ide. Minden tábor alkalmával elkészítettünk, majd felállítottunk egy fakeresztet, mert fontosnak tartottuk, hogy az utókor számára megjelöljük azokat a helyeket, ahol érdemes emlékezni. Aracs épp olyan kiemelt jelentőségű szakrális központ, mint Erdélyben Csíksomlyó, ugyanazok az energiavonalak futnak itt az oltár alatt, mint ott vagy a Pilisben. Nagy is lett az érdeklődés iránta, de az áldatlan útviszonyok miatt nem mindig tudtak kijutni a kirándulók, ezért engem kértek fel, vigyem ki őket. Már három éve traktorral, pótkocsira helyezett padokon viszem a turistákat Aracsra – mesél a kezdetekről Lajos.
Link Krisztina és László
Mivel sokan jöttek és szívesen maradtak is volna, többen felvetették, miért nem biztosítanak szálláshelyet az idelátogatóknak? Lajos és felesége, Krisztina a vendégek elhelyezését ma már non-profit alapon, egy civil szervezeten keresztül oldja meg – közösséget formáltak a helyi szállásadókból, akik az élmény mellett némi pénzhez is jutnak így. Törökbecse csillagtúrára is kiváló kiindulópont, jönnek is a turisták az egész Kárpát-medencéből, akiknek megmutatják a pusztatemplomot, a becsei várat, a Tiszát, Sóskopót.
– Tavaly már volt itt alvó magyarországi és erdélyi csoportunk is, pedig reklámra nem költünk, csak viszik a hírünket. Idén is vannak már bejelentkezett csoportjaink, egy autóbusznyi embert el tudunk szállásolni, akiket ebédre mi látunk vendégül. Ez nem vállalkozás – számomra ez egy közösségi feladat – mondja László.
