A közelmúltban mutatta be aktuális felmérését az Astra emberkereskedelem elleni küzdelemmel foglalkozó civil szervezet. Ebben a kutatásban mindenekelőtt arra próbáltak választ kapni, hogy tudják-e a polgárok, mi minősül emberkereskedelemnek, azaz felismerik-e, ha utóbbi áldozatául esnek, valamint arra, hogy melyek az említett bűncselekmény leggyakoribb megnyilvánulási formái az országban. A felmérésben 850 személy vett részt, 50-en közülük roma nemzetiségűek.
Az emberkereskedelem meghatározásának vonatkozásában a szervezet a felmérés elkészítése során az ENSZ Palermói Egyezményének az emberkereskedelemre vonatkozó jegyzőkönyvében megfogalmazott definíciót vette alapul: „Az emberkereskedelem személyek toborzását, szállítását, eladását, elrejtését vagy átvételét jelenti fenyegetés, erőszak vagy a kényszerítés más formáinak alkalmazásával, rablás, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés, anyagi ellenszolgáltatás, előnyök adása vagy elfogadása révén, annak érdekében, hogy kizsákmányolás céljából elnyerjék egy, más személy felett hatalommal rendelkező személy beleegyezését. A kihasználásnak legalább a mások prostitúció céljából való kihasználását, a kényszermunkát, a rabszolgatartást vagy a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatot, mások alárendelését, vagy az emberi szervek nem megengedett felhasználását kell magába foglalnia.”
Mint arra a felmérésben rámutatnak, azért fontos ismerni az emberkereskedelem fogalmát és megnyilvánulási formáit, mert ez az egyik alapfeltétele annak, hogy az áldozatok tájékoztassák a hatóságokat, ha az említett bűncselekmény áldozatául esnek. A fogalomzavar több szempontból is ártalmas lehet, mutatnak rá, példaként említve, hogy most, amikor Szerbiában az illegális migráció és az embercsempészet kérdése aktuális, sokan összemossák a különböző fogalmakat, noha az emberkereskedelemnek nem kötelező velejárója az embercsempészet. Amennyiben nem különítik el egyértelműen például az illegális migrációt, illetve az embercsempészetet az emberkereskedelemtől, akkor nem irányul kellő figyelem az ország határain belül zajló emberkereskedelemre és annak mértékére, emelik ki.
A jelentésben feldolgozott hivatalos statisztika szerint 2017 és 2021 között 271 személy – 202 nő – volt emberkereskedelem áldozata Szerbiában. Legtöbbjüket, 121 személyt, szexuális céllal zsákmányoltak ki, míg 42 személy kényszermunka áldozata volt.
A felmérésben résztvevő romák 25,5 százaléka mondta azt, hogy 2021-ben külföldön is dogozott, míg a 800 nem roma polgárnak a 12,9 százaléka. A külföldön is munkát vállaló megkérdezetteknek mintegy 90 százaléka számolt be arról, hogy megtévesztés áldozatául esett, főképpen a munkafeltételek – elsősorban a munkaidő –, az elvégzendő munka jellege, az elszállásolás körülményei, továbbá a fizetés, valamint a munkavállalói státusz szempontjából.
A megkérdezettek 3,3 százaléka mondta azt, hogy külföldön, és/vagy Szerbiában munkavégzésre kényszerítették, azaz kényszermunka áldozatául esett – a romák esetében ez az arány 10 százalék.
Ami a kizsákmányoló munkavégzés egyéb formáit illeti, a megkérdezettek 28,8 százaléka – a romák esetében 35,5 százalékos ez az arány – mondta azt, hogy munkaadója nem tartja tiszteletben a munkaidővel, valamint a szabadnapokkal kapcsolatos törvényes előírásokat, 30,3 százalékuk – a romák 35,3 százaléka – vagy egyáltalán nem kap fizetést, vagy csak jelentős késedelemmel, 24,9 százalékuk – a romák 31,4 százaléka – arra panaszkodott, hogy munkaadója megszegi a munkaszerződést, 10,9 százalékuk – a romák 37,1 százaléka – a nem higiénikus munkafeltételeket említette, míg 9,8 százalékuk – a romák 25,5 százaléka – azt mondta, hogy munkahelyén nem alkalmazzák a megfelelő munkavédelmi előírásokat.
A megkérdezett romák 20 százaléka számára nem ismeretesek az emberkereskedelemmel kapcsolatos rizikófaktorok. A 18 és a 25 év közötti nem roma nemzetiségű polgárok még rosszabbul teljesítettek, 25 százalékuk mondta azt, hogy egyáltalán nem tudja, hogy mely tényezők fokozzák az emberkereskedelem kockázatát. Az iskolai végzettség nélküli, vagy csupán az általános iskolát befejező polgárok 33 százaléka nincsen tudatában ezeknek a rizikófaktoroknak, derült ki a felmérésből.
Nyitókép: Illusztráció
