Az utóbbi évben egyre gyakrabban tartózkodott Szerbiában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége. Ez azért van, mert a nemzetközi pénzügyi intézmény és a szerb kormány tavaly márciusban 3 milliárd euró összegű készenléti hitelről egyezett meg. Szerbia 2011-ig szükségéhez mérten bármikor lehívhat ebből az alapösszegből. A legutóbbi tárgyalások egy héttel ezelőtt végződtek, ekkor az IMF jóváhagyta a készenléti hitel harmadik részletét, 350 millió eurót. Természetesen az IMF számos feltételhez köti a szóban forgó hitelt, ez dióhéjban takarékoskodást, az állami kiadások csökkentését jelenti a szerb kormány számára. Említést kell tenni arról is, hogy a szóban forgó nemzetközi pénzügyi intézményről nemcsak jót lehet hallani, a világ számos országában vonultak már fel az utcákon, tüntettek emberek az IMF ellen. Lapunknak Zoran Popov és Szecsei Mihály közgazdászok fejtették ki véleményüket az IMF-ről, valamint Szerbia készenléti hitelének részleteiről.
Röviden és tömören, mi a véleménye a Nemzetközi Valutaalapról,továbbá helyes lépésnek tartja-e, hogy Szerbia hitelt igényelt a pénzügyi intézménytől?
Szecsei M.: Egyértelműen jónak tartom, hogy Szerbia hitelt igényelt az IMF-től. Ez a legolcsóbb pénzforrás, amit országunk felhasználhat, és emellett újabb segítségre is számíthatunk. A Világbank, vagy az Európai Bank biztosan nem adott volna ilyen kedvezményeket. Szerbia rendes tagja az IMF-nek, ezért számíthatunk arra, hogy a hazai gazdaságpolitika alkalmazkodását elfogadják és figyelembe veszik. Az már más kérdés, hogy Szerbia be fogja-e tartani az IMF követelményeit. Nézzük csak meg az állami alkalmazottakat: az azért nem normális, hogy 550 ezer személyt alkalmaznak a közszférában. Állítólag karcsúsodni fog az állami apparátus, bár az elmúlt hónapokban erről csak beszélnek. Mindenféleképpen be kell tartani a követelményeket, valamint be kell fektetni a gazdaságba, támogatni kell az exportot. Nem lehet, hogy Szerbia a társadalmi termék 15 százalékát exportálja, legalább 40–50 százalékát kellene. Szeretném megemlíteni, hogy Szerbiának rendkívül nagy a belső adóssága. Ez azért van, mivel nagyon nagy volt a kötvénykibocsátás. Azt nagyon nehéz megválaszolni, hogy az IMF mit tud ezekről a belső adósságokról, vagyis tudja-e, hogy milyen mértékben van Szerbia nemzeti jövedelme leterhelve ezzel az adóssággal. Ha ezt nem tudjuk, akkor a gazdaságpolitikai hatóeszközök végső hatását is nagyon nehéz kiszámítani. Az IMF valószínűleg abból indult ki, hogy itt most már béke van, ezért adottnak vélték a feltételeket a társadalmi termék növelésére.
Z. Popov: Véleményem szerint nem volt jó ötlet igénybe venni az IMF készenléti hitelét. A világ legtöbb országa ma már megpróbálja elkerülni ezt a lépést. A közelmúltban az egyik rangos amerikai egyesült államokbeli napilapban megjelent egy közlemény, amelyből kiderült, hogy az IMF megváltoztatja politikáját. Mindez persze nem véletlen, ez a reakció a nagy elutasításra. Az IMF politikája valamikor jó volt, de már hosszabb ideje nem felel meg a világgazdaság, illetve a világ legtöbb országát jellemző gazdasági helyzet követelményeinek. Vegyük példának Kínát, Indiát és több más ázsiai országot, ahol sikerült bebizonyítani, hogy a sikeres gazdasági növekedést más módon is el lehet érni. Már hosszabb ideje úgy vélem, hogy Szerbiának nem kellett volna hitelt igényelnie az IMF-től. Amit így elér az ország, azt más módon is el lehetett volna érni, csak át kellett volna tanulmányozni a világban elfogadott gazdasági elméleteket. Mindig is kritikus voltam az IMF-el kapcsolatban, mint ahogyan Szerbia 2000-ben kezdődő gazdaságpolitikájával sem vagyok elégedett, az 1988 és 2000 közötti gazdaságpolitikáról pedig ne is beszéljek, mivel az pusztító hatású volt. Persze az elmúlt 10 év gazdaságpolitikája nem volt annyira romboló hatású, de alig értünk el valamit. Az életszínvonal valamelyest emelkedett, ugyanakkor 1 millió ember elveszítette a munkáját, több mint 700 ezer ember szegénységben él, a perspektíva hiánya rátelepedett az országra, a korrupció formálisan legálissá vált. Ahhoz, hogy megoldjuk az ország problémáit, nincs szükség az IMF-re, mindent meg tudnánk oldani a saját magunk erejéből is. Természetesen ez rendkívüli munkát és a gazdaságpolitika módosítását jelenti.
Származhat-e az országnak bármilyen kára a hitelből?
Szecsei M.: Semmilyen kárunk nem származhat a hitelkonstrukcióból. Be kell tartani a szabályokat, ezt fel is vállaltuk, ebben az esetben semmiféle kedvezőtlen következményre nem kell számítani.
Z. Popov: Semmilyen komoly következményre nem kell számítani, na de haszonra sem sokra. Néhány lépés, amit Szerbia az IMF miatt megtett, egyébként jó, de ezeket már korábban is megtehettük volna, nyomásgyakorlás nélkül.
Amikor a szerb kormány lépéseit említi, akkor többek között arra az intézkedésre gondol, hogy csökken az állami közalkalmazottak száma?
Z. Popov: Ezt is megtehették volna már korábban, az IMF nélkül is. De nem ez a probléma. A gond az, hogy 2000-től Szerbia gazdaságpolitikája a munkanélküliek számának növekedését eredményezte. A gyárak felújítása helyett inkább bezártuk azokat, mint ahogyan bezártuk a legnagyobb bankokat, és külföldi pénzintézetek kezébe adtuk a pénzügyi szférát. A kormány helyi szinten úgy oldotta meg az újabb munkanélküliek kérdését, hogy egyszerűen közalkalmazotti állást adtak nekik. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés az állami alkalmazottak elbocsátásával tovább fokozni a munkanélküliséget. Első látásra valóban úgy tűnik, hogy az állam tesz valamit. De kérem, mérlegelje, mi a jobb: túlfoglalkoztatás a közszférában, vagy 10 ezer új munkanélküli.
