Hogyan alakul Szerbia kulturális élete a választások tükrében? Mi lesz, ha Szerbiában azok a keményvonalas nemzeti politikai erők jutnak vezető szerephez, akik már sokszor bebizonyították, hogy a nemzeti kisebbségeket másodrangú állampolgárnak tekintik, akik ellenszenvvel viseltetnek Európa iránt?
Azt azért senki se gondolja, hogy most – amikor európaibb irányultságú a szerbiai kulturális élet vezetése – tejjel-mézzel folyó Kánaán van. Erre egy példa: a művelődési törvény javaslatát elkészítették úgy, hogy a tartomány hatásköréről viszonylag kevés szó esik, a nemzeti kisebbségeket, akik az ország lakosságának egyharmadát alkotják, mindössze két helyen említették. A felháborodás és a beérkezett módosítási javaslatok nyomán a művelődési minisztériumban valamelyest javítottak a parlament elé kerülő tervezet szövegén: a kisebbségek nemzeti tanácsainak hatáskörét is meghatározták, olyan tétel is szerepel, hogy a kulturális javak behozatalakor könnyíteni kell a vámrendelkezéseket.
Egyszóval: ha a demokratikusabb beállítottságú hatalomgyakorlók ennyire megfeledkeztek rólunk, akkor joggal félünk attól, hogy a keményvonalas nemzeti beállítottságú politikai erők hatalomra jutása esetén lényegesen kevesebb megértés jutna a nemzeti kisebbségeknek, mindannak, ami európai szellemiségű. Például, ha Belgrádban tényleg a radikális párt oszlopos tagja, az az Aleksandar Vučić kerül a polgármesteri székbe, akinek a javaslatára a 90-es évek végén meghozták azt a törvényt, amely szerint az újságíró saját vagyonával felel a hatalmon lévőket sértő minden szóért. Ha egy ilyen ember kerül az ország fővárosában hatalomra, mi lesz annak a Belgrádnak a kulturális életével, amelyben már több mint 40 éve létezik a legavantgárdabb színházművészeti törekvéseket propagáló, világszerte elismert BITEF, a világ zenei életének színe-javát a szerb fővárosban bemutató BEMUS, a FEST, amelyet a rangos filmfesztiválok között tartanak számon? Belgrád város 36 művelődési intézmény alapítója: köztük 11 színházé, 4 könyvtáré, 13 művelődési központé és galériáé. A városvezetés a költségvetésből még 101 művelődési intézmény, szervezet munkáját pénzeli. Mi lesz, ha az avantgárd, európai szellemiségű színházi előadások, a kísérletezésbe bátran belevágó képzőművészek kiállításai, a világirodalom legjavát szerb nyelven megjelentető könyvkiadás ellenkeznek a leendő polgármesternek és elvbarátainak a művészetekről vallott szemléletével? Nem adnak rá pénzt? Elsorvad mindaz, ami modern, kísérletező kedvű, európai beállítottságú, szókimondó? A világ élvonalába tartozó alkotások helyett egyházi könyveket, Šešelj és elvbarátai műveit favorizálják majd a szerbiai főváros könyvkiadói, színházai?
