Kerekasztal-beszélgetést szerveztek Újvidéken a média jogszabályozásáról, amelyen Szerencsés Zsuzsanna , a Szabad Európa újságírója külön méltatta a kisebbségi média helyzetét és szerepét. Lapunknak arra a kérdésére, hogy milyen jogi keretek között mozoghat ma a szerbiai média, a következő választ adta:
– A jogi keretek területén teljes káosz észlelhető, egymásnak ellentmondó jogi előírások a jellemzőek. Megtorpant és leállt az egész privatizációs folyamat és nem látom, hogy milyen irányba tud folytatódni. Politikai akaratot sem lehet észlelni arra vonatkozóan, hogy erőteljesebben haladjunk előre.
Szerencsés Zsuzsanna (Dávid Csilla)
– Emlékeztetni szeretnék, hogy 2007. december végén a kormány által hozott döntés értelmében ideiglenesen leállt az elektronikus média magánosítása, azokra az esetekre vonatkozóan, ahol a községek az alapító-tulajdonosok. Ez a lépés annak a következménye volt, hogy egy teljes év úgy múlt el, hogy egyre fokozódóbb viták voltak, megjegyzem, jogos aggodalmak miatt, hogy vajon a privatizálás után mi fog történni a kisebbségi nyelven sugárzott műsorokkal. Az a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy milyen nagy késéssel következett mindez be, sok időbe telt, míg a politikai elit és a hatalom felmérte, hogy ebben a kérdésben másként kellene a megoldáshoz eljutni.
Pedig a magánosítási törvény 25. szakasza szerint volt egy olyan kitétel, hogy leállítható a privatizációs folyamat, ha a megkezdett folyamat során olyan körülmények állnak elő, amiről nem lehetett korábban tudni. Ez alapot szolgáltatott a magánosítási ügynökségnek arra, hogy leállítsa a folyamatot.
– Igen, ez így van, de én visszakérdeznék, vajon mi az a körülmény, amiről korábban nem lehetett tudni. Hiszen a rádiódiffúziós törvény még 2002-ben megszületett, majd ezt követően csak múltak az évek és nyugodtan mondhatjuk, hogy az utolsó pillanatban reagált a politikai vezetés, de még maguk az érdekeltek is. Hiányzott a széles körű vita, nem kezdeményezte senki, noha tudható volt, hogy milyen következményekkel fog járni a kisebbségi elektronikus média privatizálása. Végül is a lavinát a Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége indította el egy nyílt levéllel. Ezt követően a politikai elitnek egy bizonyos része emlékeztetett, hogy ők már korábban igyekeztek a kormány képviselőivel erről a kérdéskörről beszélgetni és megoldást találni, de végül is a nyilvánosság elé ez a téma nyíltan sohasem került. Az a benyomásom, hogy nem foglalkozott vele senki sem idejekorán behatóbban. Ezért nem sikerült bizonyos mechanizmusokat a törvény kidolgozásával párhuzamosan kialakítani, ami szavatolhatná a kisebbségi műsorok megmaradását és fennmaradását.
Mi válthatta azt ki, hogy a magánosítás leállt?
– Ha végigfutunk az utóbbi két év eseményein és követjük a különböző politikai megnyilvánulásokat, akkor kiderül, hogy az egész teljes mértékben függvénye volt a pillanatnyi politikai érdekeknek, sőt a politikai alakulnak is. Például 2007-ben előbb csak a média, a szerkesztőségek és az újságírók reagáltak nyilvánosan a felvetett kérdésre, majd csak ezt követően a kisebbségi érdekvédelem, noha hivatalosan korábban is igyekeztek valamit tenni az ügyért, de az süket fülekre talált a kormánynál és az a legelszomorítóbb, hogy a nyilvánosság minderről nem tudott. 2007 tavaszán és nyarán eleinte szégyenlősen, majd egyre bátrabban a tartományi politikai elit kezdte támogatni, hogy ésszerű megoldás szülessen, de a köztársasági kormányból és a műsorszórási ügynökségből még mindig kizárólag olyan válaszok érkeztek, hogy a privatizálást be kell fejezni. Én teljes mértékben egyetértek azzal, hogy privatizálni kell, de nem szabad azt anélkül véghez vinni, hogy bizonyos mechanizmusokkal szavatolják kisebbségi műsorok fennmaradását és fejlődését. Majd 2007 őszén, ahogy közeledett a köztársasági elnökválasztás, úgy észlelhető volt a belgrádi politikai elitnél az álláspontváltás. Ezt követően született meg december végén a kormány döntése, amit kizárólag a pillanatnyi politikai érdek vezérelt.
Ezt a kormánydöntést azóta is alkalmazzák, de érdekes módon nemcsak a kisebbségi elektronikus médiára.
– Igen, pedig egyértelmű volt a határozat, mely szerint arra az elektronikus médiára vonatkozik, amelyik kisebbségi nyelven is készít műsorokat. Mondjuk az újvidéki Apolo tévé sohasem készített egyetlen kisebbségi műsort sem, mégis leállították a médium privatizációját, amit helytelennek tartok.
Mi a média jogszabályozásával a legfőbb gond?
– Az, hogy egymásnak ellentmondó törvények vannak, például az alapvető médiatörvény szigorúan ellenzi, hogy az állam, illetve az önkormányzat tulajdonosa vagy alapítója legyen a médiumnak, azért, mert így nem szavatolható az újságírás függetlensége. Ugyanakkor a későbbiekben meghozott törvények, például a fővárosról szóló vagy a helyhatósági törvény ezt az alapítói vagy tulajdonjogú formát lehetővé teszi. Így most arról beszélhetünk, hogy jogi káosz alakult ki, és még mindig hiányoznak azok az intézményes mechanizmusok, amelyek a kisebbségi tájékoztatást az eddigi szinten fenn tudják tartani.
