A depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség. Élete során az emberek 15%-át, egy adott pillanatban a lakosság 2-2,5%-át érinti. Kétszer több a női beteg, mint a férfi. A depresszió bármikor felléphet. Az ember anyagi helyzete nem meghatározó, egyformán veszélyes lehet gazdag, szegény vagy középosztálybeli személyre. A felnőtt lakosság 20%-a, tehát minden ötödik ember élete során átél legalább egy depressziós időszakot.
Néha már úgy tűnik, manapság szinte divat depressziósnak lenni, legalábbis az emberek nagyon könnyen kijelentik magukról, hogy azok, pedig lehet, hogy csak levertek, szomorúak. Sokszor mondjuk, hogy depressziósak vagyunk ettől a hosszan tartó hidegtől, attól, hogy valami sikertelenség ért bennünket, vagy attól, hogy megváltoztak az életkörülményeink. Tóth Vásárhelyi Anita zentai okleveles pszichológussal a depresszió okairól, kialakulásáról, kezeléséről beszélgettünk.
Hogyan definiálható a depresszió?
– A depresszió a hangulatzavarok legsúlyosabb formája, ami a hangulaton kívül befolyásolja a beteg közérzetét, gondolatait, érzéseit, viselkedését és a fizikai állapotát is. Korábban a depressziót sokan inkább jellemhibának, vagy jobb esetben gyengeségnek gondolták, ma már köztudott, hogy betegségnek számít. A depresszió a legváltozatosabb formákban nyilatkozhat meg. A lehetséges változatok az ingergyengeségtől és enyhébb levertségtől kezdve a fáradtságon, alvászavarokon, szorongáson, fejfájáson, étvágytalanságon, székrekedésen és testsúlycsökkenésen át egészen a teljes érdektelenségig terjednek. A depresszióra utaló tünetek oly sokfélék és egyénileg annyira különbözők, hogy gyakran komoly nehézségekbe ütközik a biztos diagnózis.
Mely korosztályt érinti leginkább?
– Bármely életkorban jelentkezhet. Kialakulásának az oka ott keresendő, hogy valamiért gyengül az a képességünk, hogy a megváltozott körülményekhez bölcs módon alkalmazkodjunk. A depresszió enyhébb formában teljesen normális jelenség, amennyiben a nagyobb megterhelés időszakaiban elvétve jelentkezik. Ám ha a levertség huzamosabb ideig áll fenn s tartósan gátolja a cselekvéskészséget, meg kell találnunk a módját, hogyan állíthatnánk helyre természetes viselkedésünket, normális életritmusunkat.
Melyek a leggyakoribb kiváltó okok?
– Lelki szempontból a nehéz gyerekkor, melynek során az ember súlyos megrázkódtatásokon ment át, és kevés sikerélményben volt része. Kiválthatják az elfojtott agressziók. Aki másokkal kapcsolatban – szüleivel, munkatársaival, szomszédaival vagy főnökével szemben – agresszív indulatokat táplál anélkül, hogy levezetné azokat, előbb-utóbb maga ellen fordítja agresszív indulatát. A depresszióban szenvedő egyén tudja, hogy nem tesz meg mindent önmaga érvényre juttatása érdekében, s e tényt szorosan áthatja az az érzés, miszerint szinte semmit sem tud felmutatni és elérni. A felelősség elhárítása is kiváltója lehet. A depressziós ember tudja, hogy aktívnak kellene lennie, mégis vonakodik attól, hogy vállalja a felelősséget cselekedeteiért, sőt még arra sem képes, hogy szembenézzen a nehézségeivel. Lelki szempontból a depresszió jelzi, hogy valami elfojtott dolog feszültségben tart, nem vagyok „önmagam”, érzelmeimet nem hagyom megnyilvánulni, valójában nem élek.
Az év mely szakaszában van több depressziós eset?
– Amennyiben a depresszió az év valamely időszakára jellemző, akkor szezonális depresszióról beszélhetünk, melynek az egyik legszembetűnőbb tünete, hogy ciklikusan jelentkezik, mindig ugyanakkor. Kezdete általában a késő ősz vagy a kora tél, és csak a naposabb tavaszi, nyári időszak jelentkezésével enyhül. Ritkán fordul elő, hogy a szezonális depresszió tavasszal vagy nyáron jelentkezzen. Depresszióra egyébként hajlamosabbak vagyunk fizikai vagy pszichikai stressz után, illetve ha fáradtak vagyunk. Aki nem táplálkozik megfelelően, keményen dolgozik és késő éjszakáig fennmarad, az kiszolgáltatottabb helyzetben van.
Hogyan kezelhető a depresszió?
– Többféle választási lehetőség van a gyógyulásra. Míg egy enyhe vagy közepes erősségű depresszióban elegendő lehet önmagában a pszichoterápia is, addig egy súlyosabb esetben gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés kombinációjával érhető el a legjobb eredmény.
Ha a tünetek súlyosak, nem kerülhető el a gyógyszeres kezelés, mely antidepresszánsokból áll.
Ha szükséges, akkor a kezdeti időszakban kiegészítik az antidepresszánsok hatását szorongásoldókhasználatával, melyeket rendszeresen szedve alkalmasak a szorongásszint mérséklésére, akár teljes megszüntetésére. A gyógyszeres kezelés a tünetek megszüntetését tűzi ki célul. A gyógyszer elhagyása után van, akinél rögtön megjelennek ismét a tünetek, van, akinél évekig nem jelentkezik újabb tünet és van, akinél soha többé nem jön elő.
Középiskolában dolgozol pszichológusként. Mennyire elterjedt ez a betegség az iskolások körében?
– A serdülők 4-9 százaléka küszködik ilyen zavarokkal. A gyermekkori depresszió komoly növekedést mutat, és az érintettség korhatára egyre lejjebb tolódik. Ennek fő oka a családok szétesése, a szülők depressziója és az állandó stressz, amiben élnek. 6-8 százalékra becsülik az öngyilkossági kísérletek, önsértések arányát. Ebből a szempontból az adoleszcens lányok (15-17 éves) a legveszélyeztetettebbek. Az iskolai tevékenységem alatt megfigyeltem, hogy sok középiskolás évről évre egy előre jelezhető rövid lefolyású melankólián ment keresztül. Az érettségi banketten a fiatalok magukon kívül vannak az örömtől, elbúcsúznak a tanároktól és a barátoktól, gátlástalanul nevetnek vagy sírnak. Utána 1-10 napon át lehangoltak, amit a cél elérése utáni üresség vált ki. Ha az érettségi után nincs mire törekedniük, hajlamosak lehetnek a búskomorságra, ha azonban mindjárt az érettségi után nekik tetsző munkát vállalnak, feltehetően nem lesznek lelki betegek.
Hogyan óvhatjuk meg magunkat betegség kialakulásától?
– Minden életkorban megvannak a depresszió sajátos okai. Sok ember mégis mentes tőlük. Ők nem azért maradnak lelkileg egészségesek, mert nincsenek problémáik, hanem mert minden helyzetben egészséges belső beállítottsággal néznek azokkal szembe – mondta a szakember.
