Hétfőn még mindig nem derült ki, pontosan kik lesznek az átszervezett kormány miniszterei. Mirko Cvetković annyit árult el, hogy kormányfői tisztsége mellett a jövőben ő tölti be a pénzügyminiszteri pozíciót is. Hogy az átalakításnak lesz-e bármilyen pozitív hozadéka az állam működését, illetve a polgárok életét illetően, arról Đorđe Vuković ot, a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) programigazgatóját kérdeztük.
Az alapján, amit eddig tudunk a kormány átalakításáról, úgy tűnik, hogy ez a folyamat egyes tárcák összevonásában merül ki, a minisztériumok továbbra is ugyanazoknak a pártoknak az irányítása alatt lesznek, mint eddig. Mit várhatunk egy ilyen jellegű átalakítástól?
– Még ha az átalakítást a lehető legjobb módon hajtják végre, a fő problémát akkor sem sikerülhet megoldani: a jelenlegi kormánynak a mandátuma végéig túl rövid ideje van ahhoz, hogy bármilyen jelentős változást végrehajtson. Pusztán az átalakításnak köszönhetően valószínűleg nehezen válik hatékonyabbá azoknak a minisztériumoknak a munkája, amelyeket eddig a nem kielégítő jelzővel illettek. Méghozzá abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az új tárcavezetőknek hosszabb időre lesz szükségük ahhoz, hogy átlássák az állapotokat a minisztériumukon belül. Mire átlátnák a helyzetet, addigra eljön a nyári szabadságok ideje, azután pedig szinte már a választások előszakaszába lépünk. Tehát nagy kérdés marad, hogy az átalakítás után történik-e bármi is, amiből a polgároknak haszna származhat. Úgy vélem, hogy nem lenne reális gyökeres változásokra számítani.
Az eddigi értesülések szerint a tárcavezetők egyharmadát leváltják, és a helyükre teljesen új személyek érkeznek. Mennyire tartja ezt jó megoldásnak?
– Úgy vélem, hogy ez a mérsékelt átalakítás a legjobb megoldás. Azt nem lehet elvárni, hogy minden miniszter helyére új személyt nevezzenek ki. Amit én hiányolok, az az elszámolás. Polgárként elvártam volna a kormányfőtől, hogy az átszervezés előtt véleményezze az egyes minisztériumok és vezetőik munkájának hatékonyságát. A kormány túljutott mandátuma kétharmadán, szerintem ez és az átalakítás megköveteli ezt a beszámolót. El kellett volna mondani, hogy a mandátum kezdetén milyen célokat tűztek ki maguk elé a minisztériumok, ezekből mit sikerült teljesíteni, és mennyi pénzt kaptak a tárcák. Ezt mindenféleképpen kellene megtennie a kormányfőnek. Problematikusnak tartom, hogy a tárcavezetők munkáját pillanatnyilag a köztekintély, a népszerűség, illetve a sajtóvisszhang alapján határozzák meg.
A kormány tagjai közül a napokban többen is az átszervezés pozitív eredményéről beszéltek a sajtóban. Példának okáért Dragan Šutanovac védelmi miniszter kijelentette, hogy az átalakítás új lendületet hoz magával és az idei év sikeresebb lesz, mint a jelenlegi kormány mögött álló korábbi esztendők. A kormány tagjai valóban ennyire bizakodóak, és ennyire hisznek az átalakítás pozitív hozadékában, vagy ezek a kijelentések csak népszerűsítési célból hangzanak el?
– Azt nem állapíthatom meg, hogy ezek a kijelentések egyedül népszerűsítési célból hangzottak-e el. Azt viszont leszögezném, hogy naiv lenne arra számítani, hogy azok a személyek, akik az átalakítás után is a kormányban maradnak, negatívan nyilatkozzanak az átszervezésről és annak értelméről.
Mlađan Dinkić lemondása után a legtöbb politikai elemző olyan kijelentéseket tett, hogy a kormány nem lesz képes kihúzni a következő parlamenti választásokig. Ön szerint az átalakítás után a kormány nagyobb eséllyel marad fenn a jövőre tervezett választásokig, vagy éppen ennek az ellenkezője fog bekövetkezni?
– Dinkić ésszerűen mérte fel, hogy mekkora politikai erővel is bír Szerbia politikai piacán. Nem hiszem, hogy Dinkić lemondása veszélybe sodorta vagy sodorja a kormány fennmaradását. Dinkićnek komoly problémái vannak. Ha a G17 Plusz a következő választásokon át is lépi a választási küszöböt, amennyiben nem lép koalícióra a Demokrata Párttal, akkor semmi esélye sem lesz jelentős szerepet betölteni a politikai színtéren. Dinkić ezért most megpróbálja enyhíteni a pártja és a demokraták között kialakult rossz hangulatot. Úgy vélem, hogy a kormány pontosan emiatt lesz képes kihúzni a következő választásokig. Nem lenne logikus, ha egy kulcsfontosságú személycsere és a kormány átalakítása után bárki is azt mondaná, hogy kiírjuk a rendkívüli választásokat.
A kormányfőnek a napokban volt egy igen elgondolkodtató kijelentése: közölte, hogy az infrastrukturális és az energiaügyi minisztérium összevonásáról, illetve az egyesített tárca vezetőjének a személyéről a Szerbiai Szocialista Párt dönt, ő csak a beleegyezését adja a dologhoz. Ez a kijelentés mintha azokat az elemzőket erősítené meg, akik úgy vélik, hogy Szerbiát valójában a politikai pártok irányítják…
– Minden attól függ, hogy milyen irányból vizsgáljuk a részletezett témát. Azon nem kell meglepődni, hogy a politikai pártoknak túl nagy hatalma van. Ez a legdemokratikusabb államokban sincsen másként. A jelenlegi kormányban a koalíciós partnerek döntenek a kádermegoldásokról. Ez így van Németországban is. A koalíciós partnerek először arról egyeznek meg, hogy melyik terület, illetve tárca kihez tartozik, ezután pedig meghatározzák a minisztereknek, illetve a munkatársaiknak a személyét. A kormányfő csak felügyeli, koordinálja ezt a folyamatot. Nem várhatjuk el a miniszterelnöktől, hogy ő ossza fel a minisztériumokat a koalíciós partnerek között. Ez esetleg csak azokban az országokban van másként, ahol egy párt van hatalmon, mint mondjuk Nagy-Britanniában. Nem mondom, hogy ez jól van így, de a gyakorlatban mindezt nehéz lenne másként kivitelezni.
