Kedden derült fény az átalakított kormány tizenhét miniszterének kilétére. A kormány négy teljesen új tárcavezetőt kapott: Dušan Petrović a mezőgazdasági, kereskedelmi, erdészeti és vízgazdálkodási, Nebojša Ćirić a gazdasági és regionális-fejlesztési, Zoran Stanković az egészségügyi, Predrag Marković pedig a művelődési, tájékoztatási és információs társadalmi miniszter tisztségét töltik be. A kormány új alelnöke a G17 Pluszos Verica Kalanović, aki Dinkić menesztése után maga mondott le korábbi miniszteri tisztségéről. Az átöltöztetett kormány kapcsán számos kérdés és kétség vetődik fel, amelyekről Mihal Ramacs újvidéki újságírót, a Danas volt fő- és felelős szerkesztőjét kérdeztük.
Mirko Cvetković kormányfő a jövőben pénzügyminiszterként is tevékenykedik majd. Nem vetődik fel emiatt az összeférhetetlenség gyanúja? Pénzügyminiszteri munkájával kinek kell majd elszámolnia?
– A kormányfő minden egyes tárca, illetve miniszter munkájáért felelős. A legtöbb gazdasági elemző kiváló pénzügyi szakértőként jellemzi Cvetković urat. Az tehát nem kérdéses, hogy megfelelő személy tölti-e be a jövőben a pénzügyi tárca vezetői tisztségét. Az viszont megkérdőjelezhető, hogy miniszteri munkája mellett el tudja-e majd látni a kormányfő igencsak összetett feladatkörét. Merem állítani, hogy két ilyen megterhelő feladat ellátása huzamosabb időn át veszélyes lehet az egészségre nézve. Aggodalmam azokat a minisztereket illetően is érvényes, akiknek több, és igencsak nehezen összeegyeztethető tárcák vezetésének a terhét kell majd cipelniük.
Az új kormánytagok közül Dušan Petrović és dr. Zoran Stanković is ellentmondásos személynek nevezhető. Petrović nevéhez több botrány is kapcsolódik és a médiában gyakran Mr. 10 százaléknak hívják, utalva ezzel az állítólagos megvesztegethetőségére vonatkozó találgatásokra. Dr. Stankovićtyal, azaz Stanković tábornokkal kapcsolatban pedig még mindig nem vált egyértelművé, hogy milyen kapcsolatokat tartott fenn Ratko Mladić tábornokkal. Egy európai irányultságú kormányban mindenképp helyet kellett adni ilyen ellentmondásos személyeknek?
– Petrović nem az egyetlen, akit a sajtóban különböző kétes ügyletekkel hoznak összefüggésbe. Mivel egyik politikus mindig megvédi a másikat, ezért Petrović ügyei soha sem jutottak el a bíróságig. Egyelőre tehát az sem bizonyítható, hogy bűnös, de az sem, hogy ártatlan. Ami Stanković tábornokot illeti, úgy vélem, hogy azért esett őrá a választás, mert a nép szereti a katonatiszteket. A hatalmiak arra számítottak, hogy a tábornokot még az ellenzék sem támadja majd. Igaz, hogy a kormány szóban továbbra is európai irányultságát bizonygatja, ugyanakkor számomra úgy tűnik, hogy számukra nem Európa a cél, hanem az, hogy minél tovább hatalmon maradjanak.
Verica Kalanović február közepén Mlađan Dinkić távozása után azzal a magyarázattal mondott le a Nemzeti Beruházási Tervért felelős miniszteri funkciójáról, hogy nem tud annak a kormánynak a tagja lenni, amelyet egy Cvetkovićhoz hasonló személy vezet, illetve nem hajlandó együttműködni azzal a kormánnyal, amely menesztette Dinkićet. Ő most a kormány új alelnöke lesz. Ki a következetlen: Kalanović, vagy a kormány, illetve a lemondott miniszter magasabb szintre emelése bizonyítja-e, hogy februárban egy jól megrendezett előadás nézői lehettünk?
– Egyetértek a megállapítással, hogy februárban egy több héten át tartó, ám teljesen felesleges előadást szerveztek a közvélemény számára. Azzal viszont nem értek egyet, hogy ezt az előadást jól rendezték meg. Igencsak hányaveti módon játszották el: szövegeltek, fenyegettek, ígérgettek, a végén pedig kiderült, hogy csupán a kormány sminkje változik egy kicsit. Kalanović visszatérése bizonyítja, hogy ebben a történetben senki sem volt következetes. Na meg a G17 Plusz további jelenléte a hatalmi koalícióban is ezt támasztja alá. Biztos vagyok benne, hogy mindegyik kormánydöntés meghozatala előtt a jövőben is vagy Tadić hívja majd Dinkićet, vagy fordítva, a miniszterek, illetve a parlamenti képviselők pedig azt teszik, amire a pártvezetők utasítják őket.
Az már a kormány átszervezése előtt is világos volt, hogy a tárcákat nem mindig olyan személyek irányítják, akik végzettségük alapján az adott terület szakértői. Gondoljunk csak az ortopédszakorvos Oliver Dulićra, aki a környezetvédelmi és területtervezési, és mostantól a bányászati tárcát is vezeti. Az állam és a polgárok szempontjából nem lenne jobb, ha a minisztériumokat az adott területen jártas személy irányítaná?
– Ha ugyanezt megkérdeznénk a polgároktól, akkor legtöbbjük valószínűleg szakembereket szeretne a tárcák élén látni. Az a probléma, hogy a szerbiai polgárok véleménye csupán a választások előtt érdekli a politikusokat. Szerbiában nem létezik sem polgári társadalom, sem fejlett polgári öntudat. A polgár véleménye sem az általa megválasztott parlamenti képviselőt nem befolyásolja, sem azt a pártot, amelyikre a voksát adta. Ebben is annak a bizonyítékát látom, hogy ez a kormány csak szavakban támogatja Európát és az európai értékeket. Tetteivel azt bizonyítja, hogy nem fogadja el az Európai Unió elveit.
A kormány hozzáállása, fellépése, intézkedései, illetve Önt idézve „a hányavetin végrehajtott” kormányátalakítás mennyire veszélyezteti a jelenlegi hatalmi koalíciót alkotó pártok népszerűségét? Mennyire csökkentették saját esélyeiket a következő választásokon, illetve mennyire tették rózsásabbá így a mostani ellenzék kilátásait?
– A tapasztalat azt mutatja, hogy a szavazók többsége a hatalmi koalíció legtömegesebb pártjára szavaz, még akkor is, ha nem elégedett annak munkájával. Egyesek megszokásból szavaznak így, megint mások félnek a kormánytól, a harmadik csoport pedig az ellenzéktől fél, rosszabbnak tartja őket a hatalmi koalíció pártjaitól. Függetlenül attól, hogy idén év végén, vagy a következő év első felében lesznek a választások, az emberek hangulata nem sokat változik addig. Ezzel a hatalmi koalíció is tisztában van, ezért is viselkednek ilyen felelőtlenül, illetve olykor arrogánsan. A választásoktól leginkább a kisebb pártok tartanak. A két legnagyobb párt arra számít, hogy a szavazatok 30-30 százalékát szerzi meg. Az ellenzék semmilyen előnyhöz nem jutott a kormány átalakításával. Attól tartok, hogy a polgárok sem kaptak sokkal többet.
