A Kooi-Knit kötöde az elmúlt években a szabadkai, a pancsovai és a boszniai piacokon, majd ezekkel megszakítva a kapcsolatot a hazai butikokban, illetve külföldön értékesítette a kötött női és férfi divatpulóvereket. Boldizsár Kornél cégtulajdonos a biztos jövedelemre és a fizetőképes vásárlóerő megszerzésére törekedett, emiatt is termelt a cég külföldre. A gazdasági válság miatt aztán kiderült, hogy a külföldi piac legalább olyan bizonytalan, mint a hazai .
– Néhány évvel ezelőtt leginkább belföldre, a piacokra dolgoztunk – mesélte Boldizsár Kornél. – Három évvel ezelőtt megszakítottam a piacokkal a kapcsolatot, jóllehet megvették az árut, de nekem nem tetszett ez a fajta értékesítés. Ha rossz idő volt, akkor kisebb volt a kereslet, ami termeléscsökkenést eredményezett, a dolgozóknak azonban minden napra munkát kellett biztosítani. Elkezdtem a hazai butikoknak dolgozni, melyeknek ugyanolyan minőségű pulóvert adtam el, mint a piacokon. Sok butiktulajdonos ugyanis a piacon vásárol, mert azok az elosztóhelyek, ahol beszerezhető a török és a kínai textiláru is. A piacokon emellett árkorlátba voltam zárva, ezért szépen, lassan átváltottam, két éve már csak a butikoknak dolgozom. A pulóverárak nem változtak, mivel olcsóbb kategóriájú, de minőséges terméket készítünk. Az általunk készített pulóverek majdnem olyan minőségesek, mint a Benetton. A belföldi piaccal azonban az volt a gond, hogy instabil. Ha megöltek egy közéleti személyt, ha választások voltak, akkor nem kellett az áru. A politika helyzet gátat vetett az eladásnak pár hétre, de akár néhány hónapra is. Ez nekem nem felelt meg, hiszen közben fizetni kellett a számlákat, az adót, a béreket. A megoldást a külföldi piacban láttam. Az elmúlt két évben voltak szlovák, orosz, szlovén és horvát vásárlóim. Ebben az időszakban megnövekedett a cég kivitele. Azonban amint a válság miatt megkongatták a vészharangot, a külföldi vásárlók bezártak, abbamaradt az eladás. Ők halasztott fizetésre adták az árut a butikoknak, amelyek azonban nekik sem fizettek. Az eladás megszűnése egyébként érthető, hiszen túlkínálat volt a piacon. Azért mentem külföldre, hogy biztonságot keressek, de pont ott találtam meg a bizonytalanságot, minden értelemben. Sokkal nehezebb dolgozni egy orosszal. Ha elküldök neki egy modellt, az 300 euróba kerül, ha belföldi butikossal dolgozom, akkor ez 200 dinárból megoldható. Nehezebb tárgyalni a külföldivel a nyelvi különbségek miatt. A kifizetés is sokkal nehezebb, egy csomó papír kell hozzá. Az orosz piacra 2000 pulóver leszállításához egy nagyszótárnyi mennyiségű papír kellett. Két hónapig állt az áru az orosz vámon, mivel óriási a bürokrácia. Oroszországban rendezetlenek a közállapotok, ami leginkább a kilencvenes évek Szerbiájára emlékeztet. A szlovén és a horvát vevőkkel nem volt gond – mondta az adai kötödés.
A kötöde jelenleg a hazai piacra termel. A vállalkozó megjegyezte, hogy olcsóbb kategóriájú árut készít kisebb haszonnal, hogy a cég stabilitását megőrizze. Értesülései szerint Szlovéniában a butikok 30 százaléka bezárt, és mindenki a felhalmozott raktárkészletét éli fel. Szerinte a gazdasági válság jobban észlelhető a nyugat-európai országokban, mint nálunk, ahol az embereknek különben sincs pénzük. Külföldön sok szükségtelen luxusterméket vásárolnak az emberek, eladósodnak, és ezért nincs pénzük. Emiatt alakult ki a válság is. Boldizsár Kornél közölte, hogy azokkal a szakmabeliekkel, akikkel beszélt, mind azt mondták, a gazdasági válság csak egy globalizációs trükk, amelynek következményeként a nagyok felvásárolják a kicsiket. A válság pedig addig fog tartani, amíg ki nem fogynak a felhalmozott árukészletek, utána viszont újra fellendül majd a termelés és a gazdaság. Mint mondta, a textilipar jobb helyzetben van, mint a többi ágazat, mivel a divat mindig változik. A divatcikkek azonban nem annyira drágák, ezért az emberek könnyebben meg tudják vásárolni. Noha helytelennek tartja azt a szemlélet is, amit a világ diktál, hogy mindig divatosnak kell lenni.
Boldizsár Kornél harminckét éves, 2002 óta minden tudását, kreativitását és pénzét latba vetve irányítja és fejleszti a kötödét, amelyet még a nagyapja nyitott a múlt század derekán. Jelenleg közvetetten 50 munkást foglalkoztat. A krízis előtti szezonban azonban 70 munkást is alkalmazott. A kötőiparban az idény szeptember elejétől februárig közepéig tart. A műhelyben éves szinten 10-11 hónapot dolgoznak az alkalmazottak. A kötödében gyártott női és férfi pulóverek nagykereskedelmi ára 6 és 15 euró között mozog. A termékek nagy részét 6 és 11 euró közötti áron értékesítik, amihez hozzá kell adni még az áfát. A cégtulajdonos szerint ezek a jól eladható pulóverek.
– Két divattervezőt alkalmazunk. A kreatív munkát felerősítettük, mert anélkül nem lehet divatárut készíteni. Nagyon sok pénzt költök, és nagy hangsúlyt fektetek a dizájnra és a pulóvertervezésre. Ez megnöveli a késztermék árát, de másként nem lehet. Jártam a legutóbbi firenzei fonalkiállításon, ahol a legnagyobb olasz fonalgyártó cégek mutatják be a legújabb termékeiket, a jövő tavaszi-nyári kollekciójukat, fonalkínálatukat láthattuk. Számomra tanulságos volt ez a részvétel, az ott látottakat beépíthetem a kínálatomba, a dizájnba és a tervezésbe. Tavaly szeptemberben voltam a moszkvai divatkiállításon is, ami európai szintű, és az egyik legnagyobb, legdrágább kiállítás a világon. A termelésben a legújabb típusú japán Shima-Seiki kötőgépeket használjuk. A cégben mindinkább nagyon finom és vékony kötöttárut készítünk. A vékonyabb kötöttárut jobban el tudjuk adni, mivel az élet színtere is áttevődött a bevásárlóközpontokba, olyan munkahelyekre, ahol szobahőmérsékleten tartózkodhatunk, a pulóverkészítésben is ehhez kell alkalmazkodni. Az alapanyagok is leginkább természetes eredetűek: pamut, len és viszkóza (műselyem alapanyaga). A biotermékeké a jövő még a divatban is – közölte a cégtulajdonos.
