A szerb kormány képviselői szerint a gazdasági válság legnehezebb szakaszát magunk mögött hagytuk. Hasonlóképpen nyilatkozott lapunknak a múlt héten Radovan Jelašić, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója is, aki szerint lassú, ám érezhető javulás várható az országban. A szakszervezetek és a munkaadók azonban másképp vélekednek a dologról. A Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetsége (SSSS) és a munkaadók néhány nappal ezelőtt találkozót kértek a kormánytól. Ezzel kapcsolatban Ljubisav Orbović , az SSSS elnöke nyilatkozott lapunknak.
Miért kértek találkozót a szerb kormány képviselőitől?
– Elsősorban azért, mert úgy érezzük, hogy eljött az idő tárgyalásokat kezdeni az új szerbiai gazdasági légkör megteremtéséről, amelynek köszönhetően az ország gazdasága visszatérhetne a normális kerékvágásba. A találkozót egyébként a Vállalkozók Klubjával közösen kértük. Reméljük, hogy a kormány elfogadja kérelmünket, bár valójában ez lenne a kötelessége. Közösen kellene megtalálni a legjobb megoldást a már említett jobb gazdasági légkör megteremtésére és a foglalkoztatottak helyzetének javítására. Szeretném megemlíteni, hogy az utóbbi évben, a gazdasági válság kezdete óta az euróban kifejezett átlagbér 130 euróval lett kevesebb. A munkások ezt a helyzetet egyre nehezebben tűrik, és ha az államhatalom mihamarabb nem teszi meg a szükséges lépéseket, ebből később számos probléma adódhat. Ebben a pillanatban a kedvezőbb feltételű hitelek sem jelentenek sokat, mivel a szerbiai munkások legnagyobb része alacsony fizetése mellett egyszerűen nem adósodhat el, legyenek a kamatok akármennyire is alacsonyak.
Említette, hogy a szakszervezetnek, a munkaadóknak és a kormánynak közösen kellene megtalálnia a legjobb megoldást. Ön szerint mi lenne ez? Kész ötletekkel, tervekkel állnának a kormány elé?
– Elsősorban a gazdaságot kell újraéleszteni, hogy a munkások jobb munkafeltételek mellett dolgozhassanak és nagyobb bért kapjanak. Ezután jöhetnek a kedvező hitelek. A kormánynak arra is figyelnie kellene, hogy a közbeszerzési pályázatok elbírálásakor elsőbbséget élvezzenek a szerbiai vállalatok. Vegyünk erre egy példát: Szerbiában jelenleg 3 nagy hidat építenek, kettőt a Dunán, egyet a Száván. Mindhárom projektum rengeteg pénzbe kerül, de gyakorlatilag egyik kivitelezésén sem hazai cég dolgozik. Ez nem először történik meg, így viszont többek között maga az állam teszi tönkre a hazai építőipart. Hasonlóképpen jellemezhető a hazai textilipar is, ami szintén összeomlott a külföldi behozatal favorizálása miatt.
Véleménye szerint valóban átvészeltük a gazdasági válság nehezét?
– Én nagyon szeretném, ha ez valóban így lenne, viszont nem vagyok egészen biztos benne, hogy átvészeltük a válság nehezét. Az SSSS-nek is lehetősége volt meghallgatni neves külföldi elemzők véleményezését a témával kapcsolatban, akik szerint a gazdasági válság előttünk álló újabb szakasza szociális válság lesz, én ezzel a meglátással teljes mértékben egyetértek. A szociális válság újabb elbocsátásokat is jelentene, azt pedig nem tudom hogyan élné túl Szerbia.
Korábban azt jelentette ki, hogy a szerb kormány nem folytat átlátható gazdasági politikát. Mit értett ez a kijelentés alatt?
– Ez a kijelentés nem csak a kormány gazdasági politikájára vonatkozik. Mintha minden miniszter külön intézmény lenne, mindegyikük mást beszél, egyszerűen képtelenség átlátni, milyen célokat tűztek ki maguk elé, milyen irányba haladnak. Az egyik szerint a fizetéseket szigorúan kézben kell tartani, és csökkenteni kell a közkiadásokat. A másik szerint növelni kell a fizetéseket, mivel a polgárok vásárlóereje mélyponton van, és ez tovább veszélyezteti az ország gazdaságát. Ez a példa is azt támasztja alá, hogy a kormány képviselői között hiányzik az összhang. Persze, jogukban áll különböző véleményt képviselni, de hivatalos nyilatkozataiknak nem lenne szabad ennyire eltérőnek lennie.
Sikerül megszervezni a találkozót a kormánnyal? Tudnak már bármi közelebbit?
– Egyelőre nem kaptunk választ, bár ezt többek között azzal magyarázzuk, hogy a miniszterelnök a múlt héten szinte állandóan úton volt. Nagyon remélem, hogy ez az ok a válasz eddigi elmaradására. Ha pedig a kormány nem akar a párbeszédet a szakszervezettel és a munkaadókkal, akkor más eszközökkel kell majd felhívni figyelmüket a legégetőbb problémákra és a lehetséges megoldásokra. Bár félek, hogy akkor már késő lesz.
