A múlt héten levelet kézbesített a posta Egeresi Sándor tartományi képviselőházi elnök kabinetjébe, amelyben megfenyegették többek között a házelnököt, Pásztor Istvánt, Varga Lászlót és Nenad Čanakot, hogy álljanak el kitűzött céljuktól, a tartomány statútumának gyakorlati megvalósításától. A levélben halálra ítélteknek nevezik őket. Az aláírók soha sem hallott szervezetek. Az érintett személyeket kérdeztük arról, hogy miként érintette őket ez a levél.
Egeresi Sándor, a vajdasági parlament elnöke nem csak itthon, a Vajdaságban állt ki a tartomány statútuma mellett, hanem Dél Szerbiában is, közvetlen látogatásai alkalmával is népszerűsítette az alapokmányt, sőt győzögette a hallgatóságot: az ország regionalizálása nekik is hasznot hoz. Vajon rá, hogyan hatott a fenyegető levél?
– Egyáltalán nem hatott rám olyan értelemben ez a fenyegető levél, hogy elgondolkodtam volna azon, hogy megváltoztassam a hozzáállásomat ehhez a nagyon fontos kérdéshez, és nem is félemlített meg. Ez tulajdonképpen Szerbia valóságának a szerves része. Nem tántorít el a kitűzött célom elérésétől, és nem váltott ki bennem rettegést. Sőt mondhatom azt, újabb erőt adott ahhoz, hogy azt, amit teszek a közösségünkért, a vajdasági magyarságért, a Vajdaságért, valamint egy európai Szerbiáért, azt még nagyobb odaadással és erőbedobással csináljam. Ezt a levelet úgy is magyarázhatom, hogy egyfajta kísérlet volt a vajdasági statútum elfogadásának meggátolására, vagy törekvés arra, hogy megakadályozzák az alapszabály parlament elé kerülését. Persze felmerül az is, hogy bennünket, politikusokat, akiket említenek a levélben, meg akartak félemlíteni azzal az elképzeléssel, hogy majd elállunk a célunk kivitelezésétől. Mondhatom, hogy ez egyáltalán nem sikerült, egyikünket sem félemlítettek meg, sőt további erőt kaptunk ahhoz, hogy ezután is küzdjünk a helyes elképzeléseinkért.
Esetleg politikai játék húzódott meg a háttérben?
-- Semmit sem lehet kizárni, én nem vagyok rendőr, nem tudhatom ennek a levélnek a hátterét, sőt nyomozó sem vagyok, így nincs tudomásom azokról az indítékokról, amelyek ezt a levelet megszülték. Azt sem tudhatom persze, hogy vajon ez csak egy valakinek a személyes álláspontja, vagy esetleg többen bújnak meg mögötte. Egy elborult elmének a szüleménye, vagy esetleg szervezet, szervezett szervezet áll mögötte. Majd a rendőrség feladata lesz, hogy mihamarabb felderítse és megtalálja a levél íróját vagy íróit.
Kihat-e ez a levél arra, hogy milyen ütemben folyik tovább a munka a statútum elfogadásáért?
-- Nem szabad hogy kihatással legyen ez a levél a megkezdett folyamatra, amely Szerbiában szépen beindult. Nem szabad, hogy hatással legyen a vajdasági statútum sorsának jövőbeni alakulására. Nem lehet és szabad felülni az effajta fenyegető leveleknek, és annak a jelentőségénél nagyobb teret és súlyt tulajdonítani. Úgy vagyok vele, hogy fel kell göngyölíteni, meg kell találni a levél szerzőit, mert az én véleményem szerint ez a fenyegető levél csak azt a célt szolgálta, hogy megzavarja a közvéleményt, félelmet keltsen a nyilvánosságban, de úgy vélem, hogy sem a vajdasági emberek, sem a józanul gondolkodó szerbiai polgárok körében, s persze a tisztségviselők és pártvezetők körében sem okozott semmilyen félelmet..
Sikerült-e a fenyegetőknek megfélemlíteniük Önt? – erre a kérdésre kerestük a választ Pásztor Istvántól mint a VMSZ elnökétől, a TVT alelnökétől és a tartományi gazdasági titkártól.
– A viszonyulásom mindennapos megélésében ez a levél nem jelent számomra az égvilágon semmit sem. Nem ez az első levél, ami ilyen tartalommal az utóbbi hónapokban eljutott hozzám, voltak már hasonlóak szép számban, hasonló jelzések, nem csak levél formájában. Úgy gondolom, hogy a szerbiai realitás az adott esetben ez. Aki politikával foglalkozik, annak erre számítania kell, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy erre fel kell készülnie, és nem hathat rá a meglepetés erejével a dolog. Ez nem igazolásként, hanem realitásként magyarázat a kérdésre. Normális országokban, normális viszonyok között persze ez teljesen abnormális reakció, ahogyan a levél elküldése is természetellenes dolog lenne, és az is, ahogy én adott esetben reagálok a helyzetre, és azt megélem. Normális országokban ez minden bizonnyal másként néz ki, de most itt nálunk ez a realitás. A levélnek olyan értelemben semmiféle negatív következménye nem fog lenni, hogy én most felülvizsgálnám esetleg az egyik vagy másik fontos kérdésről kialakított álláspontomat, vagy mérlegelném azt, hogy miként közöljem a szóban forgó álláspontokat, esetleg változtatnék valamit a kommunikációmon. Én ezentúl is ugyanúgy fogok tenni, ahogy eddig, függetlenül attól, hogy teljesen világos számomra, nagyon sokan vannak, akiket zavar az, hogy véleményt mondok, ahogy azt teszem, és amilyen tartalommal közlöm a mondandómat. Mindez abból a pozícióból származik, amiben én vagyok, egyrészről úgy nyilatkozom, mint a VMSZ elnöke, vagy mint a TVT alelnöke, illetve mint tartományi gazdasági titkár. Ebből a perspektívából kitekintve ez a levél talán más kérdést is felvet: a másként gondolkodóknak a másmilyenség megélését, kezelését, és a másság iránti viszonyulást. Ez számomra a legaggasztóbb. Ugyanis a levél azt igazolja, hogy nem jutottunk olyan nagyon-nagyon messze a kilencvenes évektől, úgy is fogalmazhatnék, hogy ugyanott vagyunk, ahol akkor voltunk. Mert a kilencvenes évek semmi másról nem szóltak, mint a másságnak a megbélyegzéséről, a másság irtásáról és eltaposásáról. A levél azt erősíti meg bennem, hogy alapjában a társadalomban még mindig jelentős ilyen jellegű beidegződés, megcsontosodott álláspont van. Ha ehhez hozzáadjuk a másság megélését és kezelését az anti-diszkriminációs törvény kapcsán, vagy a statútumra vonatkozóan a megjelent reagálásokból az úgymond értelmiségiek és a pravoszláv egyház ellenvéleménye alapján, azt kell mondanom, hogy alakul vagy folyamatban van egy társadalmi klíma megteremtése, amelyik a másságot nem fogadja el, és ami a másság legyűrése tekintetében az ilyen jellegű fenyegetésektől, vagy adott esetben a fenyegetések egyik-másikának a betartásától sem riad vissza.
Vél-e politikai játékot felfedezni a fenyegető levél megírása mögött?
– Biztos, hogy van benne ilyesmi is, de ha azt kérdezi, hogy ki áll mögötte, én azt nem tudom megmondani szervezetre vagy névre lebontva, mivel névtelen levélről van szó, de valószínűleg azok, akik politikai értelemben a másik oldalon állnak, lehetnének a kiinduló pont. Vagy azok, akik nem a diskurzus vagy a párbeszéd oldaláról közelítik meg a dolgot, nem az argumentumok és az európai gyakorlat alkalmazását helyezik előtérbe, hanem társadalmi feszültséget próbálnak kelteni, és az erődemonstráció, valamint az erő alkalmazása szemszögéből közelítik meg a kérdést.
Varga Lászlónak, a VMSZ köztársasági képviselőjének a neve is szerepelt a fenyegető levélben, tőle is azt kérdeztük, hogy félelmet keltett-e benne mindaz, ami a tudomására jutott.
– Úgy gondolom, hogy különösebb jelentőséget ennek nem kell tanúsítani. Semmilyen félelmet nem éreztem. Amikor tudomásomra jutott a dolog, nem ezt váltotta ki bennem. Viszont azt hiszem, hogy nem is ez volt a célja a levélírónak, hanem inkább az, hogy egyfajta nyilvánosságot szerezzen magának vagy maguknak, tekintettel arra, hogy a szélesebb közvélemény számára ismeretlen levélíróról vagy szervezetről van szó, ezért gondolom, hogy kizárólag a szereplés volt a cél, nem pedig bármiféle más konkrét eredmény elérése. Ugyanakkor bárki, aki ezt a levelet írta, vagy ilyen levélírásra adja magát a jövőben, vagy esetleg hasonló dologról gondolkodik, az tisztában kell legyen azzal, hogy mindezt hiába teszi, mert azok az emberek, akik a szóban forgó fenyegető levélben szerepelnek, akik egyébként mind sorra kiállnak a Vajdaság autonómiájáért és a statútum elfogadásáért, nos, ők ilyen és hasonló fenyegető levéltől nem fogják megváltoztatni a véleményüket.
Politikai felhangja volt-e a dolognak?
– Erre nagyon nehéz válaszolni, de ez is elképzelhető, meg az is, hogy valakinek egy kicsit nagyobb volt a szereplési vágya, mint a szereplési lehetőségei, viszont nekem meggyőződésem, hogy az lenne igazából a jó, ha egyszer már a bűnüldöző szervek legalább egy esetben kiderítenék, hogy az ilyen leveleket kik írogatják. Akkor sokkal könnyebb lenne erre a kérdésre választ találni, de addig ez folyamatosan úgy történik, hogy csak a sötétben tapogatózunk, ugyanis mindeddig sohasem derült fény az elkövetők kilétére, így marad számunkra a találgatás.
