Mikes Mihály tanár úr Zentán született 1926-ban, augusztus 24-én lenne 84 éves.
Legkedvesebb egyetemi tanárom – bizonyára még sokan mások is ugyanezt vallják – március 11-én hunyt el Újvidéken. Még az utolsó időkben is aktívan tevékenykedett, nyugdíjasként is rendszeresen vállalt előadásokat, nyaranta felkereste a Ludasi-tavon működő madárgyűrűző táborunkat. Amikor Zentán természetfotókból készítettem kiállítást, nyolcvanévesen is eljött megnézni egykori tanítványa képeit. Hófehér szakállú és hajú tanárunknak megromlott látása sem szegte kedvét, vele mindig élmény volt beszélgetni. Egyetemi hallgatóként bátran fordulhattunk hozzá mindenféle bajunkkal, kérdésünkkel. A tanár úr tantárgyaiból magyarul is vizsgázhatott az egyetemista. Az Újvidéki Természettudományi Egyetem Biológia Karán minden évben több, olykor 4-5 magyar hallgató is volt. A diplomamunkánkat magyarul írhattuk és védhettük, gondoskodott háromtagú, magyarul értő diplomáztató bizottságról.
Mikes tanár úr a második világháború utáni első belgrádi egyetemi hallgatók egyike volt. A Természettudományi Egyetem biológia szakára iratkozott. Egy alkalommal tréfásan mesélte, hogy amikor lekerült a fővárosba, bizony ő sem tudott egy épkézláb mondatot sem szerbül. Amikor tanára megkérdezte a fiatal Mikes Mihály hallgatót, hogy „razumeš”, a válasz ugyanaz volt „razumeš profesore”. A kezdeti kommunikációs nehézségeket szorgalommal és kitartással pótolta, tanárai hamar felfigyeltek rá, hiszen már egyetemistaként laboráns volt, majd a diplomázás után tanársegédi állást kapott a belgrádi, mai nevén Siniša Stanković Biológiai Kutatóintézetben.
Maradhatott volna Belgrádban, de visszatért Zentára, és 1952-től 1960-ig középiskolai tanárként és iskolaigazgatóként dolgozott szülővárosában, majd a karlócai gimnáziumban. Folyamatosan együttműködött a Vajdasági Múzeum természetrajzi részlegével, amelynek 1960-ban vált a munkatársává. Nagy érdemei voltak a péterváradi várban kialakított állandó természetrajzi tárlat kialakításában. Akkoriban újdonságszámba mentek a Vajdaság biotópjait, természetes életközösségeit bemutató látványos diorámák.
Igazi természetszerető és természetvédő embernek ismerhettük meg. Kezdeményezője volt a Tartományi Természetvédelmi Intézet megalakításának, amelynek első igazgatójává választották 1966-ban. Időközben 1965-ben a belgrádi Biológiai Karon doktori címet szerzett, majd 1968-ban kinevezték docensnek az akkor még a Bölcsészkarhoz tartozó biológia szakon. A kisemlősök, elsősorban a rágcsálók, mezőgazdasági kártevők kutatása terén jeleskedett. 1973-ban az újvidéki Természettudományi Egyetem rendkívüli tanárává választották és ő vezette a zoológiai és állattani katedrát. A kisemlősök populációdinamikája mellett a szárazföldi gerincesek bélparazitáival is behatóan foglalkozott. 1971–1973 között a Természettudományi Egyetem dékánhelyettese. Több évtizedes kutatói, oktatói és természetvédő ténykedése során számos tudományos és népszerűsítő cikket publikált. Több szaklap (Arhiv bioloških nauka, Ekologija, Tiscia stb.) és folyóirat aktív munkatársa volt. Tevékenyen hozzájárult a vajdasági természetvédelmi területek felméréséhez és védetté nyilvánításához. A Tartományi Természetvédelmi Intézet 1998-ban munkásságát életműdíjjal jutalmazta.
Mikes tanár úr emlékét megőrzi a hálás utókor.
