Ön szerint az újabb drágulási hullám milyen mértékű szociális elégedetlenséget fog kiváltani?
Az ellenzék szimpatizánsainak tábora növekszik 49.9%
Tömeges utcai tiltakozások után megbukik a kormány 25.3%
Nem várható nagyobb mértékű elégedetlenség 24.8%
Szavazatok száma: 960
Nem egészen egy hónappal ezelőtt, még a kormány összetétele körül kialakuló viták előtt, a szociális törvény módosításakor hangzott el a képviselőházban az új törvény egyáltalán nem mellékes indoklásaként, hogy növekedni fog a szociális juttatásokban részesülők száma. Azt hittük, talán a kormány is belátta, hogy nem lehet tovább feszíteni a húrt, túl nagyra nőtt a fennmaradás határára sodródott tömeg.
Valószínűleg a kormány jeles szakértői is tudják, hogy ez az úgynevezett kritikus tömeg napról napra nő. A beígért beruházási hullámot, az új munkahelyek teremtését a világválság egy pillanat alatt keresztülhúzta. Az ország ugyanis csak a külföldi befektetőkre számíthatott, akik viszont pillanatnyilag többnyire várakozó állásponton vannak, hiszen a válság végét jelző befektetési hullám még mindig nem indult el. A munkanélküliek pedig – akik boldogulásukat továbbra is a munkábaállástól várják – az előbb említett kritikus tömeget szaporítják.
Nem lehetett látni, miből tudja előteremteni az állam a szükséges pénzt a szociális juttatások körének bővítéséhez. Abban biztosak voltunk, hogy ilyen célra a nemzetközi pénzintézetek egyetlen dollár kölcsönt se adnának. Azzal a kéréssel meg amelyet tavaly fogalmazott meg az államfő, tudniillik hogy ideje lenne, ha a privatizáció során aránytalanul nagy vagyonra szert tevő hazai gazdasági hatalmasságok valamit vissza is forgathatnának a társadalomba, komolyan foglalkozni sem érdemes. A témával kapcsolatban készített beszélgetésekből inkább az derült ki, milyen nagy társadalmi segítségre lenne szükségük a további beruházások érdekében (!). Amikor azonban elkezdődött a drágítás, nyilvánvalóvá vált, hogy honnan lesz pénz mindenre. Csakhogy az effajta kés élén táncoló gazdaságpolitika, az egyik zsebből a másik zsebbe történő átirányítás nagyon veszélyes lehet. Egyáltalán nem biztos, hogy bejön a számítás, sőt nálunk leggyakrabban a legrosszabb változat válik valóra.
Az embereket, főleg a társadalom peremén tengődőket egészen biztosan az élelmiszerek megdrágulása érinti a legkellemetlenebbül. De ezek az árak a jelek szerint a következő esztendőkben is magasan maradnak. A világpiacon azért, mert Kína és India rohamos fejlődésével nagy mértékben megnövekedett a kereslet, nálunk viszont azért, mert a kormány egyszer sem akarta felvásárolni sem a gabona, sem pedig más stratégiai termék piaci feleslegeit, így nem tud interveniálni a piacon, nem tudja befolyásolni azt. Szemmel láthatóan téves az agrárpolitika is. A kormány még mindig azt hiszi, hogy az egyetlen kurrens árut külföldre is termelni tudó mezőgazdaságot továbbra is háttérbe lehet szorítani vagy ezentúl is ki lehet használni, és ez előbb-utóbb vissza fog ütni. Egyszerűen nem lesz érdemes termelni, és emiatt lép fel majd az éhezés. Bár egyesek azt mondják a krumpli megdrágulása kapcsán is, hogy húsból pillanatnyilag azért nincs hiány, mert az emberek nem tudják megvásárolni, s éppen ezért érintette őket érzékenyen az egyik legfontosabb alapélelmiszer árának nagyarányú növekedése.
Mindig kérdés, hogy az ilyen kés élén történő tánc hozhat-e komoly tiltakozásokat, olyanokat például, amelyekbe akár még a kormány is belebukhat. Igazat kell adnom azoknak, akik úgy gondolják, hogy ilyen méretű szociális forrongás nem várható. Nem azért, mert az emberek mégsem annyira elégedetlenek, hanem mert szerintem szervezetlenek. Aki pedig megszervezheti őket, az a jelenlegi ellenzék. Az viszont egészen biztosra vehető, hogy ilyen körülmények között az ellenzék tábora megnövekszik, s ennek folytán esetleg ki tudja kényszeríteni az előrehozott választásokat.
