Háromnapos szerbiai látogatásra érkezett csütörtökön Szerbiába az Európai Unió Nyugat-Balkánért felelős koordinációs csoportja. Az unió képviselőit Božidar Đelić, a szerb kormány alelnöke fogadta, aki leszögezte, hogy Szerbia számára legfontosabb 2011-ig elnyerni az EU-tagjelölti státust, addig pedig az ország folytatni fogja a megkezdett reformokat.
A küldöttséget a nap folyamánIvica Dačić belügyminiszter és Snežana Malović igazságügyi miniszter is fogadta. Ők közölték, hogy Szerbia az EU követelményeivel összhangban továbbra is alkalmazni fog minden törvényt, előírást és stratégiát, illetve fokozni fogja az intézmények reformját. A delegáció a folytatásban a Szerbiai Képviselőház képviselőivel találkozott, utóbbi találkozóról Varga László, a parlament integrációs bizottságának elnöke számolt be lapunknak:
– A delegáció a képviselőházban először Slavica Đukić-Dejanović házelnökkel tárgyalt, majd ezt követően elnökletemmel sor került egy plenáris ülésre, amelyen a parlament európai integrációs, külügyi és igazságügyi bizottságának tagjai vettek részt. Az egyórás ülésen három témát elemeztünk: a parlament szerepét az integrációs folyamatban, a választójogi törvénycsomag reformját és a parlament reformját. Beszámoltunk arról, hogy ezeket a kérdéseket illetően mi történt az elmúlt hónapokban, elmondtuk, hogy megszületett a parlamentről szóló új törvény, illetve folyamatban van a parlament új házszabályának elkészítése. Azt is elmondtuk, hogy a képviselőház tisztában van azzal, hogy a választási rendszer, és ezen belül a borítékolt lemondások nem felelnek meg az európai mércéknek. Az EU delegációja számos kérdést tett fel, többek között arra vonatkozóan, hogy milyen módon fog megváltozni a parlamenti bizottságok szerepe. Elmondtam, hogy az elképzelések szerint a parlament bizottságainak súlya jócskán meg fog növekedni a jövőben.
Varga László beszámolójából kiderült, hogy az unió képviselői arra is kíváncsiak voltak, hogy a parlament mennyire tudja ellenőrizni a kormány működését:
– Ezzel kapcsolatban elmondtuk, hogy ez az ellenőrzés meglehetősen távol áll attól, ami az EU-ban megszokott. Ugyanakkor azt is elmondtuk, hogy a parlamenti képviselőknek a hét meghatározott napjain lehetőségükben áll kérdéseket feltenni a kormány képviselőinek, én pedig azt közöltem, hogy az általam vezetett bizottság háromhavonta beszámoltatja az integrációs kormányalelnököt az integráció folyamatáról.
Az EU Belgrádba látogató koordinációs csoportja véleményez is, vagy csak információkat gyűjt be?
– Ez a testület csak információkat gyűjt, nem értékel. Még az sem mondható el, hogy a delegációnak formális vezetője lett volna. Ilyen értelemben az uniós tagállamok delegációt alkotó képviselői egyenrangúak és tájékozódás céljából érkeztek. Az biztos, hogy sok mindent más fényben fognak látni a látogatás befejeztével, hiszen egészen más személyesen tapasztalatokat szerezni, mintsem valamilyen papírokból tájékozódni.
Az európai integráció kérdéskörében kevésbé jártasak kedvéért, kérem, magyarázza el, hogy az EU szóban forgó testülete miért fontos.
– Az unióban az integrációt illető legfontosabb döntéseket az EU külügyminiszterei hozzák. A szóban forgó testület nem politikusokból, hanem sokkal inkább szakértőkből áll, és az ő feladatuk előkészíteni a külügyminiszteri tanács döntéseit. Azért fontosak, mert a külügyminiszterek egy-egy fontos kérdést illetően nem ismerhetnek minden apró részletet, tehát óriási szerep hárul az alattuk lévő struktúrákra. Az, hogy egy döntés milyen lesz, az nagy mértékben függ attól, hogy az előkészítők milyen döntési javaslatokat készítenek el.
Kijelentette, hogy a borítékolt lemondások nem felelnek meg az európai mércéknek. Ez a kérdés nem először volt téma ehhez hasonló negatív kontextusban. Várható bármiféle változás e téren a közeli, vagy esetleg a távolabbi jövőben?
– Ez egy olyan kérdés, amely egy adott ponton szintén akadályt jelenthet az integrációt illetően, mivel a borítékolt lemondások intézménye Európában már nem létezik. A parlamentben szinte mindenki tisztában van azzal, hogy ezt az intézményt meg kell szüntetni, a kivitelezéshez azonban hiányzik a politikai akarat. Szerintem a nagy pártok közül egy sem ért egyet a borítékolt lemondások megszüntetésével, mivel attól félnek, hogy akkor már nem tarthatják rövid pórázon képviselőiket, és azoknak esetleg véleményük lesz bizonyos kérdéseket illetően. Az is biztos, hogy az integrációs folyamatot nem lehet befejezni ennek a kérdésnek a megoldása, vagyis ennek az intézménynek a megszüntetése nélkül. Ehhez viszont az is kulcsfontosságú, hogy a szerbiai politikai élet legjelentősebb szereplői úgy döntsenek, hogy a jövőben nem élnek tovább a képviselők átcsábításának lehetőségével. Erre nem olyan régen Csókán volt példa, amikor a Demokrata Párt a Szerb Radikális Pártot szerette volna átcsábítani, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget kiszorítsa az önkormányzati hatalomból.
Emlékezzünk: valamikor folyó év elején, nem sokkal a vízumliberalizáció hatálybalépése után, Dél-Szerbiából és Macedóniából tömegesen özönlöttek Belgiumba és más uniós országokba a polgárok, hogy ott menedékjogért folyamodjanak. Ezeknek az embereknek java részét hazatoloncolták, viszont felmerül a lehetőség, hogy ezek a történések esetleg foltot hagytak Szerbián az integrációt illetően...
– Ez az eset valóban nagyon rossz volt, mivel adott ország integrációjának üteme attól is függ, hogy az EU egyes tagállamaiban a közvélemény hogyan vélekedik az ország csatlakozásáról. Amikor Brüsszelben megjelenik 500 albán, akkor azt a közvélemény nyilván nem fogadja lelkesedéssel. Ez a hír természetesen Belgium határain kívül is elterjedt, úgyhogy mindez nagyon rossz reklám volt Szerbia számára. Az ilyen események azt eredményezik, hogy azokban az országokban, amelyeket a történések érzékenyen érintettek, a kormányzatnak sokkal óvatosabbnak kell lennie a bővítést illetően.
Mindezért mennyire terheli felelősség az államot, a szerb kormányt, illetve meg lehet-e akadályozni egy ilyen jellegű kivándorlási hullám megismétlődését?
– Az állam jogi értelemben nem tudja megakadályozni, hogy egyes emberek beutazzanak az EU-ba. Ugyanakkor szerintem rendkívül nagy az államvezetés felelőssége. Azt nem tudom elképzelni, hogy több tíz busz elinduljon Brüsszelbe, és azt senki se vegye észre. A buszoknak ki kellett lépniük az országból. A másik dolog: a szóban forgó albánok lakta községekben az emberek több tíz házat és vagyonuk nagy részét adták el sebtében, ezt szintén észre kellett volna valakinek vennie. Ez az állam egyik felelőssége, a másik pedig kideríteni, hogy ki szervezte mindezt, mivel ezek szervezett buszjáratok voltak. Minderről én már akkor is beszéltem, amikor megszületett a határozat a vízumliberalizációról. Inkább ezekkel a dolgokkal kellett volna foglalkozni és nem politikai propaganda céljából különböző embercsoportokat különböző európai fővárosokba hordozgatni. Annak semmi értelme nem volt, ezen történések megakadályozásának azonban lett volna értelme.
