A belgrádi Tašmajdan parkban a Miért? nevű szobornál (Fotó: Beta)
A légitámadás 1999. március 24-én este nyolc óra körül kezdődött, ekkor hullottak az első bombák Belgrád és Koszovó területén. A támadások központjában a légierő létesítményei, a légvédelem egységei és hadipari létesítmények álltak. Az akkori jugoszláv elnök, Slobodan Milošević, már fél órával az első légitámadások előtt hadiállapotot hirdetett, miután kudarcba fulladtak az egyeztető tárgyalások Koszovó sorsát illetően a franciaországi Rambouillet-ban és a Jugoszláv Hadsereg folytatta katonai akcióit Jugoszlávia albánok lakta tartományában.
A Szerbia elleni légitámadás az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyása nélkül kezdődött el. Az akció kezdetéről szóló utasítást Javier Solana, a NATO akkori főtitkára továbbította Wesley Clark amerikai tábornoknak. Clark később könyvében azt írta, hogy a Szerbia elleni támadást már 1998 június közepén elkezdték tervezni, augusztusig pedig be is fejeződött a légitámadás körvonalazása.
A 78 napig tartó támadásban jelentős károk keletkeztek az ország infrastruktúrájában és gazdasági létesítményeiben, valamint iskolák, egészségügyi létesítmények, médiaházak, emlékművek is kárt szenvedtek. Az összesen 2300 légitámadás 995 létesítmény ellen irányult Szerbia-szerte. A NATO erői 1150 harci repülőgépből 420 ezer, 22 ezer tonna súlyú lövedéket lőttek ki. A hagyományos lövedékek mellett a NATO erői gyengített urániummaggal ellátott lövedéket is bevetettek.
A NATO-támadás június 10-én végződött, amikor Jugoszlávia elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatát. Egy nappal korábban a Jugoszláv Hadsereg és a NATO képviselői Kumanovón aláírták a Kumanovói szerződést, amelynek értelmében a Jugoszláv Hadsereg visszavonta erőit Koszovóból, a helyükre pedig megérkeztek a nemzetközi békefenntartó erők. Az UNHCR kimutatása szerint a békefenntartók bevonulása óta Koszovót 230 ezer szerb és roma hagyta el, 800 ezer korábban elmenekülő albán pedig ezután tért vissza a tartományba.
A tegnapi megemlékezések egyik központi rendezvénye a belgrádi Tašmajdan parkban került megszervezésre, ahol a Miért? nevű szobornál politikusok, Belgrád polgármestere és hozzátartozók rótták le kegyeletüket a Szerbiai Rádió és Televízió épülete elleni támadás során elhunyt 16 alkalmazott emléke előtt. Az elhunytak hozzátartozói közül többen a Védelmi Minisztériumot okolják szeretteik haláláért, mivel szerintük nem értesítették időben a támadásról az SZRTV alkalmazottait. A hozzátartozók Dragan Đilasnak, Belgrád polgármesterének átnyújtották az SZRTV épületének bombázását feldolgozó dokumentarista művet. Belgrádban megemlékeztek Milica Rakićról is, aki mindössze hároméves volt, amikor egy légitámadás során életét vesztette.
– Egy háború során az a legszörnyűbb, amikor civilek veszítik életüket. Ennél már csak az szörnyűbb, amikor gyermekek esnek a háború áldozatául – hangsúlyozta Miro Čavaljuga, a munkaügyi és szociálpolitikai miniszter helyettese.
A Jugoszláv Hadsereg elhunyt katonáira a Belgrád melletti Straževica hegyen emelt emlékműnél a Szerbiai Hadsereg, a köztársasági és városi hatalom képviselői, Ivica Dačić belügyminiszter és a hozzátartozók emlékeztek.
