A szerbiai oktatásügy négy legnagyobb szakszervezete január 28-a óta sztrájkol. Kezdetben rövidített órákkal igyekeztek kiharcolni követeléseiket, később néhány napig teljesen megtagadták a munkát, majd ismét rövidített órák megtartásával tiltakoztak a tanárok. A tanügyi dolgozók tiltakozása és követelései kezdettől fogva megosztották a közvéleményt. Ljubomir Đorđević szociológus a nehéz gazdasági és szociális helyzet miatt erkölcstelennek nevezte a tanárok sztrájkját. Zsoldos Ferenc történelemtanár szerint természetes, hogy mindenki több pénzt kíván kapni a munkájáért, de a társadalmi helyzethez képest a tanárok még mindig viszonylag jól keresnek.
A tanárok sztrájkjának alakulását senkinek sem könnyű követnie: sem a szülőknek, sem a diákoknak, sem az újságíróknak. A Szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezete, a Tanügyi Dolgozók Szakszervezetének Uniója és a Függetlenség Szakszervezet 24,5 százalékos fizetésemelést, a Szerbiai Oktatásügyi Szakszervezet pedig 18 százalékos fizetésemelést követelt. Ezenfelül mind a négy szakszervezet kérte a jubiláris juttatások kifizetését a 2009-es, a 2010-es és az idei évre vonatkozólag, valamint a kollektív szerződések módosítását. A szerb kormány válaszként a követelésekre 14 százalékos fizetésemelést ajánlott fel, amelyet az év folyamán, novemberig fokozatosan kapnának meg az oktatásügyesek, valamint a jubiláris juttatások kifizetésére is ígéretet tett a kormány. A felkínálást egyedül a Szerbiai Oktatásügyi Szakszervezet és a Szerbiai Tanügyi Dolgozók Szakszervezetének egy része fogadta el, ők felfüggesztették a sztrájkot, két és fél szakszervezet pedig továbbra is 30 perces órák megtartásával tiltakozik.
A közvéleményt a kezdettől fogva megosztotta a tanárok tiltakozása. Egyesek jogosnak tartják a tanárok vagy a többi közalkalmazott követelőzését, mások szerint nem etikus akkor tiltakozni, amikor az országban a lakosság majdnem tíz százaléka a létminimum határán él.
SENKIT NEM ÉRDEKEL
– Hogy mit gondol az átlagpolgár a tanárok vagy a többi közalkalmazott sztrájkjáról? Nem sokat. Senki sem foglalkozik ezzel túlságosan. Az emberek elvesztették életkedvüket és a jobb napokba vetett hitüket. A szerbiai átlagpolgár napjai a túléléssel telnek. A szó szoros értelmében. Nem érdekli őket, hogy mi történik körülöttük. Csak az fontos számukra, hogy enni tudjanak adni a családjuknak. A szerb társadalomból eltűnt a szolidaritásérzet. Ebben az esetben ez oda-vissza is érvényes: sem a sztrájkolók nem vállalnának szolidaritást a többi polgárral, sem azok a tiltakozó közalkalmazottakkal – fogalmazott lapunknak Ljubomir Đorđević szociológus, nyugalmazott újságíró.
A szociológus megállapította, hogy a tanárok és a többi közalkalmazott, ha nem is képes fényes életet teremteni magának a fizetéséből, de legalább minden hónapban biztosan pénzt vihet haza. Ilyen értelemben és a kollektív szerződésekben foglaltak értelmében a tanárok sztrájkja formálisan biztosan jogos, erkölcsi szempontból viszont nem. Amikor emberek tízezrei éheznek, amikor nem tudnak maguknak gyógyszert vásárolni, vagy kénytelenek a konténerekben élelem után kutatni, akkor a közszféra sztrájkja nem lehet erkölcsös – hangsúlyozta Đorđević.
Ami az oktatásügy kompromittálását illeti, nem valószínű, hogy a sztrájk miatt ezen a téren bármilyen negatív irányú változás venné kezdetét, magyarázta a szociológus. Hozzátette: az oktatásügy iránti tisztelet már sokkal korábban megsemmisült.
A beszélgetés folyamán a szociológus arra is kitért, hogy szerinte az oktatásügyesek nem sok mindent érnek el a tiltakozással. Többek között azért nem, mert az érdekeiket képviselő szakszervezetek képtelenek összefogni és egyesíteni erejüket.
– Ha az ország összes nagy szakszervezete összefogna, és közösen szerveznének egy általános sztrájkot, akkor esetleg elérnének valamit. De tudjuk-e, hogy mit jelent az általános sztrájk fogalma? Ha napjainkban a kormány előtt tiltakozik néhány szakszervezet képviselője, azt sok médium a tudatlanságából kifolyólag azonnal általános sztrájknak nevezi. Vajon mit tenne a kormány, ha mondjuk holnap délben leállnának a vonatok, autóbuszok, nem repülnének a repülőgépek, megszakadnának a telefonvonalak, ha a sürgősségi osztály kivételével bezárnák kapuikat a kórházak, az iskolák, a pékségek, a gyárak, ha az országban egyetlen munkás sem dolgozna? Na, ezt nevezik általános sztrájknak. Csak így harcolhatna ki magának minden munkás bizonyos jogokat és emberhez méltóbb szociális helyzetet. De a szakszervezetek nem fognak össze, hiszen ők is csak saját kis érdekeiket nézik. Az is gondot okozna, ha az egyesült szakszervezetben el kellene dönteni, hogy ki legyen a főnök. Szerbiában pedig fontos, hogy valaki főnök legyen – összegezte Đorđević.
NEM ETIKUS
Zsoldos Ferenc történelemtanár hasonlóan vélekedik: abban az országban, ahol hihetetlenül sokan 15ezer dinárét dolgoznak, vagy ahol sok munkást be sem jelentenek, nem biztos, hogy etikus azoknak sztrájkolniuk, akik nagyjából 40ezer dinárt visznek haza havonta.
– Az természetes, hogy mindenki több pénzt kíván kapni a munkájáért, de a társadalmi helyzethez képest a tanárok még mindig viszonylag jól keresnek. Ezért logikus, hogy a társadalom szegényebb rétegeiben biztosan nem lel megértésre az oktatásügyesek tiltakozása. A történet másik vonalát vizsgálva meg kell említeni azt is, hogy még mindig aktuális a gazdasági világválság. Ilyen helyzetben még nehezebben teremthetőek elő a közjavak. A válságban leginkább elmerülő országok, mint mondjuk Görögország, pontosan a magas közkiadások miatt kerültek nehéz helyzetbe. Ezekben az országokban a legnagyobb lázongások szintén a közszférából indultak ki, akkor, amikor világossá vált, hogy az ország nem tudja pénzelni a fizetéseket. A tanárok sztrájkját értékelvén egy harmadik részletre is fel kell hívni a figyelmet: az oktatás egy jövőbe mutató szféra, vagyis nem mindegy, hogy kik és milyen színvonalon tanítják a gyerekeket, mint ahogyan az sem mindegy, hogy milyen orvosok dolgoznak az egészségügyben. A jó munkát pedig meg kell fizetni – nyilatkozta lapunknak Zsoldos.
A kormány természetesen a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva próbálja elutasítani a tanárok vagy a többi közalkalmazott követelését. Ehhez kapcsolódóan Zsoldos emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió tavalyi jelentése szerint a szerbiai állami közbeszerzések során 1,2milliárd eurónak nyoma veszett. Ez azt jelenti, hogy a közbeszerzéseken kiosztott közpénzek egyharmada elveszett, tette hozzá Zsoldos.
– Ilyen értelemben nem hiteles a magyarázat, hogy az egyszerű, szegény munkások számára nincs pénz, a közpénzek kezelésével megbízott emberek viszont több mint egymilliárd eurót eltüntettek. Ezért is nehéz eltéríteni a közalkalmazottakat a követelőzéstől. Ugyanakkor ismét leszögezném, a jelenlegi helyzetben nem tartom etikusnak a tanárok sztrájkját. Az előbb részletezettek mellett azért sem, mert mindennek a diákok, illetve az ő tudásuk látják kárát – magyarázta Zsoldos.
Kérdésünkre, hogy a sztrájkot illetően a kormány mennyire az oszd meg és uralkodj elv mentén jár el, Zsoldos megállapította, hogy ha ebben van is esetleg némi igazság, akkor sem biztos benne, hogy a kormány ezt tudatosan teszi. A kormány inkább csak úszik az árral, és tehetetlenségében próbálja másra hárítani a felelősséget – állapította meg Zsoldos.
