A munkanélküliség már akkor is problémát jelentett, amikor még nem omlott össze a világgazdaság. Azóta több százezer ember került az utcára világszerte, és jelenleg még nehezebb munkát találni, mint azelőtt. Pedig két-három éve sem volt könnyű. Hazánkban jelenleg is több mint hétszázezer munkanélkülit tartanak nyilván. A nyugati példát követve a hazai munkaerőpiacon is egyre magasabbak lettek az elvárások, óriási a versengés és csak a legjobbaknak van esélyük. Ma már nem elég a megfelelő végzettség, vagy a munkatapasztalat. A munkaadók sokszor olyan feltételeket szabnak, amiknek a többség nem tud megfelelni, arról nem is beszélve, hogy már maga az életkor döntő tényező. Jól példázza ezt az a hirdetés, ahol tizennyolc és huszonhárom év közötti lányokat kerestek eladónak egy butikba. Egy harminckét éves, egyedülálló anyuka, aki mögött van néhány év munkatapasztalat, labdába sem rúghat.
Persze a fiataloknak sem könnyű, mert a legtöbb helyen legalább kétéves munkatapasztalattal rendelkező munkaerőre van szükség, de hogyan lehet megszerezni azt, ha senki sem alkalmazza őket éppen a tapasztalatlanságuk miatt?! Olvasva az álláshirdetéseket és a munkaadók elvárásait, sokaknak inába száll a bátorsága. Hiába érzik magukat alkalmasnak egy-egy munkahely betöltésére, ha egy-két feltételnek nem felelnek meg, már nem is jelentkeznek. Ugyanakkor annak is szemtanúi vagyunk, hogy sorra mennek tönkre a gyárak, egyik leépítés követi a másikat, akiknek pedig még megvan az állásuk, esetleg hónapok óta nem kaptak fizetést, a járulékokat pedig évekre visszamenőleg nem fizette senki. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat illetékesei ennek ellenére arra ösztönöznek, hogy legyünk aktívak a munkakeresés terén. No igen, de hol, hogyan találjunk munkát? Új szolgáltatásuk keretében az aktív munkakeresésben próbálnak segíteni különféle tréningek által, amik úgyszintén a nyugati álláskeresés mintájára épülnek. Lényege, hogy útmutatást adnak arra vonatkozóan, hogyan találjunk munkát, mi alapján válasszuk ki a vállalatot, ahová jelentkezni szeretnénk, megtanítanak CV-t (curriculum vitae) és önéletrajzot írni, ami ma már lényegesen más jellegű mint egykoron, megpróbálnak felkészíteni a bemutatkozó beszélgetésre, arra, milyen kérdésekre számíthatunk és hogy azokra hogyan válaszoljunk, milyen kérdéseket tehetünk fel mi, milyen legyen a fellépésünk, a kinézetünk stb. Nem haszontalan információk, de hiába mutatjuk magunkat magabiztosnak (már ha sikerül), ha túl idősnek találnak minket, nem beszélünk angolul vagy bár megvannak a képességeink hozzá, nem dolgoztunk még hasonló munkakörben, és az sem hangzik túl jól, hogy jó ideje munkanélküliek vagyunk. Aki pedig nem eléggé magabiztos...? Azt mondják, a mai időkben még Nikola Tesla sem tudna munkát találni, amilyen visszahúzódó ember volt. Tehát attól, hogy részt veszünk egy ilyen felkészítésen, még nem lesz könnyebb munkát találni. A szolgálathoz időnként beérkeznek állásajánlatok, amikre a nyilvántartásból kiválasztanak munkára váró embereket. Nem egyedüli eset, hogy a munkaadók teljes mértékben kihasználják a hozzájuk kiküldött munkaerőt, hat hónapos próbaidő és éhbér formájában, túlórákkal, havi öt-hatezer dinárért. Aki visszautasítja a felkínált munkát, azt rögtön törlik a nyilvántartásból, de a legtöbb esetben egyébként sem a szolgálaton keresztül jut munkához az ember, hanem saját erejéből helyezkedik el, már ha sikerül. Egyébként sem lehet a szolgálatra számítani, amikor már a bejelentkezéskor azt közlik az emberrel, hogy ne is álmodjon róla, hogy minden, végzettségének megfelelő munkáról tájékoztatják. Kinek a segítségére számíthat akkor az egyszerű ember, aki dolgozna ugyan, hogy fizethesse a számláit, de nincs megfelelő ismerőse, életkora, tapasztalata? Magad uram, ha szolgád nincsen alapon szinte csakis önmagára, feltéve, hogy szerencséje van, és elég magabiztosnak mutatja magát...
