Riasztó, hogy nem csupán a tengereken túl, hetedhét országokban, de itt a közvetlen környezetünkben is mind gyakrabban és elterjedtebben RIASZTÓ dolgok történnek.
Riasztó, hogy egyetlen nemzeti fizetőeszközünk, a dinár, napról napra gyengül.
Riasztó, hogy az új munkahelyek megnyitásával párhuzamosan emelkedik a munkanélküliek száma. (Talán annak oka folytán, hogy kevesebb az új munkahely, mint a megszüntetettek száma.)
Riasztó, hogy a legperspektivikusabb gazdasági húzóágunk dolgozói, a földművesek a cukorrépa-vetés helyett nem a határba igyekeznek traktoraikkal, hanem a főváros irányába próbálkoznak, pedig ott hiába forgatnák föl a macskaköveket, szója bizony arra nem terem.
Riasztó, hogy nem csak a tyúktolvajlás, de a mélyebb gyökerekben rejlő korrupció is növekvőben van.
Riasztó, hogy kifürkészhetetlen oknál fogva hazánkban (is) mind több a matuzsálem-korú öregember, mint a frissen született csecsemő.
És hát a pozitív statisztikai mutatók ellenére se csökken látványosan s kézzelfoghatóan a nemzetiségi összeférhetetlenség hulláma.
Végezetül, de nem utolsósorban, a növekvő szociális gondok ellenére már nemcsak a városainkban, hanem a falvainkban is a nyakunkra nő a napról napra növekvő gépkocsik száma.
Épp róluk szeretnék beszámolni egy riasztó történet keretein belül, amely történet velem esett meg.
Általában hatkor kelek, de azon a hajnalon nem a csörgőóra riasztott föl mély álmomból, hanem egy kellemetlen, kimondottan agresszív vijjogás. Vajon ki vagy mi lehet? S pont itt az ablakom alatt.
Föltápászkodtam, megnéztem az órát, pont ötöt mutatott. Akkor hát még visszafekhettem. Úgy is tettem s vártam, mikor szunnyad el a vijjogás. Miközben rájöttem, miről van szó: az ablakunk alatt parkoló kocsinak bekapcsolt a riasztó készüléke!
Próbáltam elszundítani, de nem ment. Próbáltam elképzelni, hogy a gépvonyítást a kocsi gazdája is megneszeli, s leugrik, hogy elhallgattassa kedvencét.
Hát erre aztán várhattam. Mert ötről lassan hatra állt az óra mutatója, aztán hétre, mégse történt semmi, senki se jelentkezett, hogy belerúgjon a bádog szörnyetegbe. Ekkor nem volt mit tennem, türelmem fogytán fölcihelődtem, a jégszekrényből kimarkoltam egy tojást és sutty! A szörnyeteg menten elhallgatott.
Hozzáértők állítják, hogy a szóban forgó riasztót akár egy cicus is „kikapcsolja” azzal, ha megérinti a kocsit, ha átbújik alatta.
Ezzel a lehetőséggel nem minden kocsi tulajdonos él. Jóllehet a csendrendelet tiszteletben tartása őt is érinti.
Riasztó – s ennek ezen a helyen hangsúlyt szeretnék adni –, tehát riasztó az a közöny, ahogyan a világ a riasztó mozzanatok mellett elhalad. Torda határából például eltűnőben van egyik legszebb madarunk, a túzok. S még mennyi szépség tűnik el a szemünk láttára.
