Nincs okunk az örömujjongásra – nyilatkozta Božo Prelević, miután belgrádi bíróság felmentő ítéletet hozott a Bitiqi fivérek meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt védence ügyében. Neki elhihetjük, tudja, mit beszél, mire céloz. Mint a kormány tényfeltáró bizottságának elnöke ugyanis elismerésre méltó eltökéltséggel, bátorsággal rákényszerítette a katonai hatóságokat annak elismerésére, hogy a topčideri kaszárnyában likvidáltak két kiskatonát.
Az is igaz, hogy Prelević a Zoran Đinđić elleni összeesküvők perében már nem töltött be ilyen kedvező szerepet. Védencével együtt azt bizonygatta, hogy a kormányfőre nem két, hanem három golyót lőttek ki. E hamis elmélettel a vádirat megdöntésére törekedtek, hogy felmentő ítélet születhessen, mint most, a három testvér életének kioltása ügyében.
A kegyeletsértő üdvrivalgás mellőzésének kérésével Božo Prelević arra is célzott, hogy a bírósági döntés egyfelől megrendíti az elfogulatlan igazságszolgáltatásba vetett hitet, másfelől pedig még inkább megterheli Szerbia és az Egyesült Államok kapcsolatait. Boris Tadić államfői minőségben ugyanis még 2006-ban fogadta Fatos Bitiqi amerikai állampolgárt, s megígérte neki: minden tőle telhetőt megtesz, hogy fivéreinek gyilkosai elnyerjék méltó büntetésüket, mert ártatlanok életének kioltása foltot ejtett Szerbia becsületén.
Boris Tadić egyértelmű kijelentése után az Egyesült Államok belgrádi nagykövetsége örömmel nyugtázta az államfő eltökéltségét, hogy az igazságszolgáltatás előtt felelniük kell a három állampolgárának likvidálásával gyanúsított bűnözőknek, függetlenül attól, hogy a múltban és akkor milyen tisztséget töltöttek be a Belügyminisztériumban. Az amerikai nagykövetség a diplomácia nyelvén, árnyaltan azt állította, amit Fatos Bitiqi mondott: testvéreit a rendőrség különleges osztagának tagjai ölték meg, s az egyenruhás gengsztereket, terroristákat védelmezik a karhatalom más bűncselekményt elkövetett tagjai, s ezzel magyarázható, hogy a hozzávetőleg tíz gyilkosnak a haja szála sem görbült meg.
Mielőtt még belegabalyodnánk a nevek, események, évszámok átláthatatlannak tűnő rengetegébe, áruljuk el végre, kik is a törvénytelenség áldozatául esett Bitiqi fiúk? Az amerikai állampolgárságú, koszovói származású három testvér – Yili, Agron és Mehmet – 1999. június 26-án tűnt el, s két évvel később bukkantak rá holttestükre a kelet-szerbiai Petrovo Selo-i tömegsírban. A Belügyminisztérium közleménye szerint, miután bekötötték szemüket, majd dróttal hátukon rögzítették kezüket, közvetlen közelről tarkón lőtték őket. Akkor látták őket utoljára, amikor Prizrenből elindultak roma szomszédaikkal, hogy Szerbiába szállítsák őket. Podujevo közelében a rendőrség feltartóztatta autójukat, s a kuršumlijai szabálysértési bíró 15 napi börtönbüntetésre ítélte őket illegális határátlépés vádjával. Büntetésüket a prokupljei börtönben töltötték le, ahol többször kihallgatták őket. Kérdőre vonóik neve ismert. A két hét eltelte után kiadták őket annak a két polgári ruhás rendőrnek, akik továbbadták őket ismeretlen egyéneknek. E két rendőrt mentette fel most a bíróság, azzal a megindoklással, hogy nem deríthető ki, hogy segítettek-e azoknak az ismeretleneknek, akik megölték a három testvért. A bíróság nem tekintette feladatának annak tisztázását, hogy kik szállították el a Bitiqi fivéreket. Ha megkérdezik tőlük, kizárt, hogy két hivatásos rendőr ne ismerné fel azokat, akiknek átadták a testvéreket. A törvényszék azt sem firtatta, kiknek a parancsára szolgáltatták ki a Bitiqi fiúkat. Az érintett romák kihallgatását is parancsba foglalták, de mintha a föld nyelte volna el őket, úgy elrejtőztek, vagy világnak mentek.
Ha a börtönben történtek nyomán haladnak, talán eljutnak a tömegsírig. Abban az időben a különleges rendőrség Petrovo Selóban támaszpontot létesített, amelynek parancsnoka Goran Radosavljević Guri csendőr altábornagy. A két rendőr letartóztatása után Guri illegalitásba vonult. Miután senki sem érdeklődött holléte felől, ismét megjelent a közvélemény előtt.
Kedvelte a közszereplést, előszeretettel nyilatkozott bármiről, kivéve a parancsnoksága alatt állt támaszponton felfedezett tömegsírról és a Bitiqi fivérek sorsáról. Nem tudhatjuk, ártatlan-e ebben az ügyben, annyi bizonyos, hogy 2003-ban, amikor felmerült annak az ötlete, hogy Jugoszlávia egy zászlóaljat küld Guri vezénylésével Afganisztánba, ezt ellenezték honi hivatásos tisztek, azzal az érveléssel, hogy a tábornok legfeljebb 20 fős csoport irányítására képes. Guri ennél veszélyesebb jelzést kapott Washingtonból: ha feladata teljesítésének részletezése céljából Amerika területére lép, letartóztatják. Ő ne tudta volna, mivel gyanúsítják?!
E szégyenletes, tisztázatlan ügyben egyértelműen leszögezhető, hogy a Bitiqi fivérek meghaltak egy erkölcstelen hatalom jelenlétében, mint ahogy Slavko Čuruvija, Pavle Bulatović véderőminiszter, s miért ne mondanánk ki, még a tömeggyilkos Arkan is, s megannyi más vétkes, vagy kevésbé vétkes egyén s a gyilkosok közül egy sem nyerte el méltó büntetését.
