Úgy tűnik, a szerbiai színjátszás fenegyereke, a provokatív előadásairól és éles megfogalmazásairól elhíresült Kokan Mladenovi ć az utóbbi napokban, hetekben többeknél is kihúzta a gyufát. Az egyik legfoglalkoztatottabb és agyondíjazott hazai rendezőnek színházigazgatói pozíciójába is kerülhet, amiért szemben merészelt úszni az árral.
A szerbiai színjátszás egyik legnagyobb seregszemléjének számító, most hétvégén zárult újvidéki Sterija Játékok zsűrijével is összekötötte jellegzetes bajuszát. Miután a zsűri úgy döntött, hogy nem oszt ki bizonyos díjakat, Mladenović hevesen reagált, mondván, az egész fesztivált, úgy, ahogy van, meg kell szüntetni. A „döntetlenről” szóló döntést a rendező botrányosnak nevezte, olyan tettnek, amilyenre eddig nem volt példa a patinás fesztivál történetében. Külön kiemelte az Újvidéki Színház ifjú színművészét, Hajdú Tamást, aki szerinte megérdemelte volna az Urbán András rendezte Marat the Sade című előadásban nyújtott alakításáért a kiosztatlanul maradt, fiatal színésznek járó díjat. Úgy vélekedett, hogy az újvidéki fesztivál ezek után értelmét vesztette, és menten hozzátette, hogy az Atelje 212, amelynek igazgatója, a jövőben nem vesz részt ebben a „Sterija Játékok elnevezésű szégyenben”.
A válasz persze nem maradt el. A zsűri elnöke, Branislav Lečić színművész elvetette a vádakat és hozzátette: aki veszít, jogában áll lázadni. Ezzel arra kívánt célozni, hogy az Atelje 212 előadása nem kapott egyetlen díjat sem. Az elnök ugyanakkor leütötte a magasra feldobott labdát is, és emlékeztette Mladenovićot arra, hogy nem lesz élete végéig az Atelje 212 igazgatója, vagyis nem tőle függ, hogy ez a színház tartósan hátat fordít-e az újvidéki szemlének.
Lečić nem véletlenül mondta, amit mondott, hiszen Mladenović fotelje már korábban inogni kezdett. Az Atelje 212 33 fős társulatának 25 tagja ugyanis petícióban követelte az igazgató leváltását. Az elégedetlen társulattagok többek között azt rótták fel Mladenovićnak, hogy megszűnt kommunikálni a színészekkel, önkényesen viselkedik és arra törekszik, hogy megossza a társulatot.
Az utolsó csepp a pohárban a Zoran Đinđić című előadás volt, amelyet a horvátországi Oliver Frljić rendezett, és amelynek az Atelje 212 adott otthont. Már a próbák során kiderült, hogy egy rendkívül provokatív, tabukat döntögető színpadi mű készül. Egyes színészek ki is léptek a produkcióból még a kezdetekkor. (A szerepet elvető színészek neve el is hangzik a színpadon.)
Akiknek tetszett az előadás, bátornak, szemtelenül igaznak mondják, akiknek nem, azok megpróbálták esztétikailag megkérdőjelezni. Állítólag többen ki is vonultak a bemutatóról, köztük meghívott politikusok is. Nem csoda, hiszen mai közéleti szereplőket megszemélyesítő előadást láthatott a közönség. Megjelenik a színen pl. Amfilohije Radović pópa, revolverrel a kezében és Vojislav Koštunica, akit kihallgatnak a néhai miniszterelnök meggyilkolása ügyében, a közönségnek pedig fejére olvassák a srebrenicai népirtás, a Stambolić- és Đinđić-gyilkosság vádját…
Mladenović leváltásának ügye a belgrádi képviselő-testület megalakulására vár, ugyanis a városnak mint alapítónak kell döntenie személyi kérdésekben.
Kokan Mladenović Nišben született 1970-ben. Szülővárosában végezte el a színművészeti középiskolát Mime Vuković-Kurić osztályában. Diplomát 1993-ban szerzett a belgrádi Drámaművészetek Karán színház- és rádiódráma rendezői szakon Miroslav Belović és Nikola Jevtić osztályában. 2009 óta igazgatja az Atelje 212 színházat.
Szerbia-szerte és a környező országokban is több tucat rendezését jegyzik. Magyar vonatkozásban meg kell említeni két rendezését: az Újvidéki Színházban színre vitte Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját, valamint a kortárs szerző, Maja Pelević Narancsbőr című darabját. (Érdekességként megemlítjük, hogy Maja Pelević tagja volt a Sterija kritizált zsűrijének.) Mindkét előadás díjakkal tért haza a különböző fesztiválokról.
