Nagy utat tett meg önmagáig Vuk Drašković. A szélsőséges szerb nacionalistából mára a liberálisok partnere, a koszovói realitás elfogadásának szószólója és az euroatlanti integráció (értsd: nemcsak az EU-ba, hanem a NATO-ba való belépés) vérmes szorgalmazója lett. Nagyívű pályájának egyik, talán nem túl nagy jelentőséggel bíró, de mindenképpen szimbolikus koronáját a napokban odaítélt Az év euroatlanti személyisége cím jelenti. Az adományozó belgrádi székhelyű Nemzetközi Biztonsági Intézet indoklása szerint Drašković tevékenységével és nyilvános fellépéseivel a NATO biztonsági rendszeréhez való csatlakozás előnyeiről igyekezett meggyőzni az ország közvéleményét, az euroatlanti értékek kérdését emocionális szintről racionális szintre emelve.
Vuk Drašković 1946-ban született Vajdaságban, a román határ mentén elterülő bánáti Párdány faluban. Szülei hercegovinai kolonisták voltak. Az általános iskolát és a gimnáziumot Bosznia-Hercegovinában végezte el, majd a belgrádi Jogi Karon diplomázott 1968-ban. Az egyetemi oklevél megszerzése után egy bő évtizedig a Tanjug hírügynökség újságírója volt. Mintegy három éven keresztül afrikai államokból tudósított. Ebben az időben jelentette meg első szépirodalmi műveit.
1980-ban otthagyta az újságírást, és csak az irodalomnak élt. Regényei csakhamar bestsellerek lettek az egész jugoszláv térségben, de angol, francia, orosz, görög, román, cseh és más nyelvekre is lefordították egyiket-másikat. A Kés című regényéből 1999-ben film is készült.
1989-ben kezdett aktívan politizálni, amikor társalapítója lett a Szerb Népi Megújhodásnak. A párt rövid időn belül kettészakadt, és a Drašković vezette szárny egyesült Vojislav Šešelj Szerb Szabadság Mozgalmával. A két politikus ekkor már esküvői komaságban volt egymással.
1990-ben önálló pártot alapított Szerb Megújhodási Mozgalom néven, melynek mind a mai napig az elnöke. Már ebben az időben változtatott retorikáján, minden erejét és karizmáját bevetette az országot háborúba taszító Slobodan Milošević rezsimjének megbuktatása érdekében. 1991. március 9-én óriási tömeget megmozgató ellenzéki tüntetést szervezett Belgrádban a Szerbiai Rádió és Televízió elnevezésű hazugsággyár vezetőinek menesztését követelve. A tüntetést szétverték ugyan, de nyomai mélyek maradtak a szerb társadalomban. Ebben az időszakban kétszer is letartóztatták: az első alkalommal a március 9-ei tüntetést követően – ekkor három napot raboskodott –, majd 1993-ban feleségével, Danicával együtt két hónapos börtönbüntetésre ítélték. Szabadulásukat az egyre fokozódó nemzetközi nyomásnak köszönhették: többek között az amerikai és az orosz elnök, Bill Clinton és Borisz Jelcin is felemelte szavát az érdekükben.
1996/97-ben Zoran Đinđićtyel és Vesna Pešićtyel karöltve vezette heteken keresztül az ellenzéki tüntetéseket, miután koalíciójuk abszolút győzelmét a helyhatósági választásokon a rezsim nem volt hajlandó elismerni. A három hónapig tartó, nem gyengülő tömegdemonstrációk elérték a céljukat: Milošević végül elismerte az ellenzéki diadalt.
Drašković ellen kétszer is megkíséreltek merényletet elkövetni, de csodás módon mindkét alkalommal megúszta kisebb horzsolásokkal. Először 1999 októberében az ibari autóúton próbálták likvidálni. Négy utastársa, közeli munkatársai belehaltak a sérülésekbe. Másodszor 2000 júniusában, budvai nyaralójában lőttek rá többször is, de a golyók csak horzsolták a fejét.
2000 nyarán, amikor már karnyújtásnyira volt a hatalom megszerzésétől, rossz lóra tett: pártjával együtt kilépett a Szerbiai Demokratikus Ellenzékből (DOS), és önállóan indult az elnök-, majd a parlamenti választáson is. Az SZMM nem lépte át a választási küszöböt és parlamenten kívüli párt vált belőle. Azóta egyetlen alkalommal sem sikerült önállóan mandátumhoz juttatnia pártját, de „speciális súlyának” köszönhetően 2004-ben mégis külügyminiszter lett belőle. Ezt a tisztséget – előbb mint az Államközösség, később mint Szerbia külügyi tárcavezetője – 2007-ig töltötte be. 2008-ban pártja ismét bekerült a kormányba, de ő már nem vállalt politikai tisztséget. Az idei megmérettetésen a Čedomir Jovanović vezette Fordulat koalíció részeként jutott ismét parlamenti mandátumhoz.
Vuk Drašković nős, beszél angolul és oroszul.
