A sors iróniája, hogy egy olyan embert bíztak meg az újonnan felállt szerbiai kormányban Koszovó ügyének egyengetésével, aki – egykori pártja által – nagymértékben felelőssé tehető a „déli szerb tartomány” elvesztéséért. Hogy az irónia még ennél is teljesebb legyen, Aleksandar Vulin kinevezését a Koszovó-ügyi Iroda élére az észak-koszovói szerbek vezetői is támogatták.
Miloševićné ifjú kádere volt ugyanis az egyik legvérmesebb hirdetője a Nyugattal – az USA-val, az EU-val és a NATO-val – történő konfrontációnak. Mint „meggyőződéses kommunista” mindvégig azt szorgalmazta, hogy az ország vegye szorosabbra a kapcsolatokat a megmaradt kommunista államokkal, mindenekelőtt Kínával. Hogy miként képzeli el jelenleg az ország Koszovó-politikáját, az egyelőre nem teljesen világos, azonban a múltban tett nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy nem várható előrelépés a szerb–albán tárgyalások folyamatában, feltéve, ha ezekre Vulinnak lesz egyáltalán befolyása.
Aleksandar Vulin 1972-ben született Újvidéken, családja Boszniából származik. Az általános iskolát szülővárosában, a gimnáziumot Karlócán végezte el. Tanulmányait az Újvidéki Egyetemen folytatta, ahol jogi diplomát szerzett.
Politikai karrierje a Kommunista Szövetség – Mozgalom Jugoszláviáért elnevezésű pártformációban indult, ahol plakátolással kezdte, de csakhamar a főtitkári fotelben találta magát. Büszke arra, hogy részt vett a Vajdaság autonómiáját eltörlő joghurtforradalomban. Egyike volt a Mira Marković vezette Jugoszláv Baloldal (JUL) alapítóinak, ahol szóvivő, majd a párt Igazgatóságának elnökhelyettese volt. 1998-ban lemondott minden pártbeli funkciójáról, miután a Szerbiai Szocialista Párt és a JUL koalícióra lépett a Szerb Radikális Párttal. 2000-ben megalapította a Demokratikus Baloldal Pártját, mely 2002 júniusában – a Milorad Vučelić vezette Demokratikus Szocialista Párttal egyetemben – beolvadt az SZSZP-be. A Koffer-botrány után 2006-ban szakít a szocialista párttal, és megalakítja a Szocialisták Mozgalmát, amely a legutóbbi választásokon a Szerb Haladó Párttal koalícióban indult és jutott parlamenti mandátumokhoz.
Publicistaként közreműködött a Svet, a Nacional, a Centar című lapokban, az Indeks Rádió politikai kommentátora volt. Jelenleg a Szerb Haladó Párthoz közeli Pečat hetilap felelős szerkesztője. Régi baráti kapcsolat fűzi Robert Čobanhoz, aki a 90-es évek elején ellenzéki lapok újságírója, szerkesztője volt, majd felhagyott a politikai újságírással és – többek szerint Vulin hathatós politikai támogatásának köszönhetően – megalapította a Svet című bulvárlapot, amelyből aztán a Balkán legnagyobb nyomtatott sajtóbirodalma épült ki. A Color Press Group adja ki – a JOY, a Bravo, a CKM és tucatnyi más magazin mellett – a Pečatot is, melynek, mint fentebb említettük, Vulin a szerkesztője, és – elenyésző példányszáma dacára – olyan hirdetőkkel büszkélkedhet, mint az Imlek tejgyár vagy a Dunav Biztosítótársaság… Az összefonódásokról talán elég is ennyi.
Aleksandar Vulin koherens világképet épített ki magának, amely azonban lépten-nyomon ütközik a valósággal. Például a nyugati imperializmus termékét, a Heineken sört fogyasztja, magyarázata szerint kizárólag azért, mert jelében megtalálható a vörös csillag. A szintén kapitalista terméknek számító képregényeket olvassa előszeretettel. Ezek közül is elsősorban az Alan Ford szakértője (újabb hazai – természetesen Color Press Group-os – kiadásainak főszerkesztője és recenzense), amely – kétségkívül – szatirikusan mutatja be a nyugati társadalmat, ám egykoron a szovjeteket sem kímélte. Habár továbbra is kommunistának vallja magát, nem okozott számára gondot, hogy a magát jobboldali pártként deklaráló SZHP-vel társuljon.
Aleksandar Vulin két megjelent regény szerzője, politikai példaképe pedig a néhai forradalmár Che Guevara.
