Az utóbbi időszakban több terménylopás is felkavarta a kedélyeket tartományunkban. Nem is olyan rég a szenttamási határban és Temerinben loptak el összesen mintegy 80 holdnyi szóját, az elmúlt hétvégén a tornyosi határban egy Dragan Srećkov nevű „úriember” gondolta úgy, hogy jogában áll learatni egy tornyosi termelő által elvetett és gondozott, a becslések szerint mintegy 25 hektárnyi kukoricát.
A szenttamási és a temerini esettel ellentétben Tornyoson nem az éj leple alatt, hanem a kora esti órákban érkeztek meg a hipermodern kombájnok a termelő földjére, ami feltűnt a környékbeli gazdáknak, akik elállták a mezőgazdasági gépek útját, s a történtekről értesítették a zentai önkormányzatot is, amelynek vezetői nem sokra rá a kérdéses földterületen teremtek, és intézkedni kezdtek a földfoglaló, terményt magának kisajátító személlyel szemben, aki biztos, ami biztos alapon marcona testőrök társaságában jelent meg a cselekedete ellen tiltakozó gazdák előtt. A késő éjszakába húzódó, majd pedig másnap folytatódó „kukoricacsata” végül is a föld jogos bérlőjének és termelőtársainak a győzelmével ért véget, az ókéri üzletember által leszedett kukoricát elkobozták, viszont félő, hogy ezzel még nem ért véget a tornyosi gazdák kálváriája az ókéri üzletemberrel szemben. Ugyanis, annak ellenére, hogy minden bizonnyal bűnvádi eljárás indul ellene, azonban figyelembe véve azt, hogy Szerbiában a törvényszolgáltatás malomkerekei igencsak lassan őrölnek, így sajnos szinte biztos, hogy jövő tavasszal újabb felvonásához érkezik a tornyosi termelők kálváriája. Srećkov ugyanis nem először konfrontálódott a zentai községhez tartozó faluban a földjüket gondosan művelő termelőkkel. A tavalyi év végén ugyanis azzal verte ki a biztosítékot a gazdák körében, hogy gondolt egyet, és felszántotta a bérbeadásra váró termőföldek egy részét, a kora tavasszal pedig embereivel és munkagépeivel ismét megjelent egy tornyosi termelő földjén, hogy megművelje azt.
Szerencsére mindkét esetben sikerült meghiúsítani a tervét, de ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy nem egy olyan emberrel van dolguk a zentaiaknak, aki könnyen beletörődik a kudarcba, még akkor sem, ha éppenséggel nincs igaza. A tornyosi termelők esete az ókéri üzletemberrel pedig valójában tükörképe annak a Szerbiának, amely valljuk be őszintén, az elmúlt 12 évben nem sokat tett annak érdekében, hogy polgárai – s nem utolsósorban külföldön is – jogállamként tiszteljék, ehelyett, ahogyan az ókéri üzletember, továbbra is a saját feje után megy, s utána viszont megsértődik, ha megelégelve önfejűségét, valaki a kobakjára koppant.
