Négy vajdasági magyar párt, kilenc civil szervezet és négy magánszemély szeptember végén felhívást intézett a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz, az Európai Unió magyar képviselőihez, amelyben 15 pontban összegezték a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének követelményeit. A petícióban megjegyezték, hogy az egyre inkább romló demográfiai adatokból, a növekvő munkanélküliségből, a magyar képviselők döntéshozatali szervekből történt kiszorulásából, a vajdasági magyar pártok választásokon való sikertelen részvételéből, valamint a közösségben egyre jobban eluralkodó kiábrándulásból, depresszióból és letargiából kiindulva alkották meg követeléseiket.
A petícióval kapcsolatban Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke és Matuska Márton, az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnöke, valamint Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke fejtette ki lapunknak véleményét. Csonka Áron és Matuska Márton szerint elérkezett az idő meghatározni a vajdasági magyarság megmaradásának feltételeit, míg Pál Károly a tettekre fektette a hangsúlyt.
Ahogyan azt Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke a Magyar Szónak hétfőn elmondta, többek között a választási eredmények és az új politikai helyzet alakulása miatt látták szükségesnek megrendezni egy olyan tanácskozást, amelyen a résztvevők ki tudják fejteni meglátásaikat és meg tudják határozni, hogy milyen irányban kell haladnia a vajdasági magyarságnak.
– A jelenlegi nehéz gazdasági és társadalmi helyzet idejében fontosnak tartjuk, hogy mérvadó irányvonalak mentén képzeljük el jövőképünket és küzdjünk annak megvalósításáért – érvelt a VMDK elnöke.
Hasonlóképpen fogalmazott lapunknak Matuska Márton, az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnöke is, aki szerint eljött az ideje, hogy délvidéki összmagyar összefogással megfogalmazzák a délvidéki magyarság megmaradásának és haladásának a társadalmi, jogi, valamint politikai feltételeit.
– A délvidéki magyarság, különösképp a fiatalság helyzete igen kilátástalan. Ezt pedig nem én fogalmaztam meg így, hanem azok a magyar fiatalok, akik az országhatáron túl keresik a megélhetést, hiszen itt nem találják – magyarázta az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnöke.
A FELHÍVÁS
A felhívás aláírói munkahelyteremtő intézkedések megtételét követelik, továbbá kérik, hogy Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, a nemzeti tanácsokról szóló törvénynek mielőbbi módosítását, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, és új, demokratikus nemzeti tanácsi választások megtartását, az állam által elkészített és kezelt teljes választói névjegyzék alapján.
Követelik továbbá Szerbia valódi decentralizálását és EU-kompatibilis régiókra való átszervezését, valamint a Vajdaság Autonóm Tartomány önkormányzatiságának teljes visszaállítását. A szerb alkotmány által a nemzeti kisebbségeknek szavatolt parlamenti helyek beépítését a választási törvénybe, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállalatokban, valamint a belügyi hatóságokban. Továbbá Adának, Zentának és Magyarkanizsának az észak-bánáti körzethez való csatolásáról szóló rendeletnek a megváltoztatását, valamint a községi bíróságok visszaállítását Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Topolyán és Zentán.
Ezen kívül magyar oktatási rendszer létrehozását követelik, az óvodától az egyetemig, a magyar lakosság érdekei alapján, valamint a magyar csoportok beindítását az Újvidéki Egyetemen, illetve a szerb iskolaközponthoz tartozó tordai és a magyarittabéi általános iskola önállósulását. A szerb, mint nem anyanyelv oktatásának átszervezését, a tankönyvek korszerűsítését és a nemzeti közösségeket megbélyegző tartalmak törlését. A sajtó szabadságát, valamint a pártoktól és a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását.
Ugyanakkor követelik a szabadkai Népszínház és az újvidéki Európa Kollégium befejezése végső időpontjának meghatározását, valamint a kollektív bűnösség elvének törlését a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből. Emellett kérik, hogy a szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki, a magyarokat érintő vérengzéseket, kinyilvánítja a bocsánatkérést, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát. Követelik, hogy állami irányítással ne kerüljön sor a többnyire Nyugat-Európából kitoloncoltaknak a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való költöztetésére, és azt, hogy a szerb kormány biztosítsa végre az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását, valamint a temerini elítéltek szabadon bocsátását.
Továbbá követelik, hogy az őshonos magyar nemzeti kisebbség említett kérdéseit vegyék figyelembe és kérjék számon Szerbia európai integrációs csatalakozási tárgyalásai során, majd az utolsó pontban kiemelik, hogy a követeléseik megvalósításáért való határozott kiállást figyelemmel kísérik és számon kérik a magyar képviselőktől.
Végezetül megjegyzik, hogy álláspontjaikat eljuttatják a belföldi és külföldi sajtónak, Ivica Dačić szerb kormányfőnek, Štefan Fülének, az Európai Bizottság bővítési biztosának, Jelko Kacinnak, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének, az anyaországi vezetőknek és az Európai Unió magyar képviselőinek.
TETTEK KELLENEK
Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke a felhívással kapcsolatban lapunknak megjegyezte, hogy a szóban forgó dokumentum nem más, mint a VMSZ utolsó választási programjának átmesélése.
– A felhívás 15 pontjában felsorolt követelések megjelentek a VMSZ választási programjában. Ezzel kampányoltunk és ezt akarjuk megvalósítani. Akik mindezt összeállították és elfogadták, azok már több alkalommal megmérettettek a választásokon, és azon kívül, hogy ilyen programokat állítanak össze, nagyobb eredményt nem tudtak felmutatni – vélekedett a VMSZ ügyvezető alelnöke.
Kiemelte, hogy a vajdasági magyarság érdekképviseletében jelenleg a VMSZ-nek van csak mozgásterülete, kapacitása, legitimitása és ennek tükrében a VMSZ teszi is a dolgát.
– Mindaz, amit a zárónyilatkozatban kiemeltek, meddő dolog, amely arról szól, hogy mit kellene tenni, közben csak meg kellene nézni, mit tesz a VMSZ és meg kellene próbálni csatlakozni ehhez a tenni akaráshoz. Nem kitalálni kell a dolgokat, hanem tenni kell értük – vetette fel Pál Károly.
A vajdasági magyarság helyzetével kapcsolatban megjegyezte, hogy az olyan pártok, civil szervezetek, amelyek nem tudtak sikert felmutatni, azok önmagukból kiindulva látnak maguk körül pesszimizmust.
– Ha ily módon ítéljük meg a vajdasági magyarság helyzetét, az nem fedi a valóságot. Nem vagyunk sem megalázott, sem pesszimista nemzet itt Vajdaságban, hanem egy olyan közösség, amely itt akar maradni, jobban akar élni és tenni akar azért, hogy ez az ország pozitív irányban változzon – vélekedett a VMSZ ügyvezető alelnöke.
A felhívást a magánszemélyeken és a civil szervezeteken kívül a vajdasági magyar pártok képviseletében aláírta Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Csonka Áron, a VMDK elnöke, László Bálint, a Magyar Remény Mozgalom elnöke és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke is. A petíció nyílt, az interneten lehet hozzá csatlakozni, jelen pillanatig 204 személy írta alá a dokumentumot.
