Lúdbőrös a hátam, ha arra kényszerülök, hogy megengedjem a csapot. Nem csordogál, egyenesen ömlik azok neve, akikről a sajtó hitelt érdemlő, mi több, még ennél is hitelesebb forrásból úgy értesült, csak idő kérdése a letartóztatásuk. Sorjáznak azok nevei, akik eddig felelős, magas tisztséget töltöttek be, a semmiből pénzügyi, gazdasági birodalmat teremtettek. Mit mondjak, kötélidegek kellenek, mert egyikről-másikról ki gondolta volna...
A találgatások sorozata még a legutóbbi választások előtt kezdődött. Többen ugyanis felbuzdultak azon, hogy Horvátország milyen jó pontokat szerzett azzal, hogy az illetékesek elrendelték Ivo Sanader vizsgálati fogságba helyezését. Megalapozott a gyanú, hogy mint miniszterelnök ettől is, attól is pénzt fogadott el valamelyik vállalkozás odaítéléséért. A bukott politikusnak az talán a javára írható, hogy nem tett különbséget hazai és külföldi cégek között.
Nem tudni miért, találva érezte magát Zoran Živković volt kormányfő. Hosszabb nyilatkozatában tudatta, nem rettent meg, noha értesült, hogy politikai üldözés áldozata lehet. A haja szála sem görbült meg. Közvetlenül a választások előtt felröppent a hír, hogy Mirko Cvetković miniszterelnöknek kényszerszállást jelölnek ki. Ő sem hallgatott. Nyomatékosan hangsúlyozta, tiszta a lelkiismerete és a keze, mindent a törvénnyel összhangban, a nép javára cselekedett. Mi táplálta a mendemondát, azóta sem derült ki, hiszen az érintetett hivatalos közeg nem idézte be. Úgy is fogalmazhatnánk, mint Živković, ártatlanul keveredett pletykába.
Ivica Dačić, mint az előző kormány belügyminisztere, kisajátította magának a rendőrség szóvivőjének szerepét. Nap mint nap kiállt a mikrofon elé, s bejelentette ennek és annak az egyénnek az őrizetbe vételét. Nem mulasztotta el annak hangsúlyozását, milyen végzetes csapást mértek a szervezett bűnözésre, s a harc lankadatlanul tovább tart.
Csak a demokraták nem vették észre, hogy Dačić az alvilág ellen elkönyvelt sikert saját érdemének tünteti fel, s ezzel egyre népszerűbb. Áldásos tevékenységét a választásokon a szavazók meg is hálálták neki. Noha nem tartozik szorosan a témához, ide kívánkozik, hogy a demokratákban nem merült fel az sem, hogy a szocialisták elfordulhatnak tőlük, s vetélytársuknak esküsznek örök hűséget.
A mostani miniszterelnök első helyettese, Aleksandar Vučić okult a demokraták hibájából, s Dačićot megelőzően most ő dobolja ki, micsoda fényes győzelmeket aratnak a maffia felett, s ez csak a kezdet. Aki kételkedne szavainak hitelességében, forduljon bizalommal Oliver Dulićhoz.
A miniszterelnök első helyettese bejelentette, hogy még miniszter is rács mögé kerülhet. A sajtó tudni vélte, kire célzott: Milutin Mrkonjićra és Dušan Bajatovićra. Mindketten nyilatkoztak, s közölték, nincs álmatlan éjszakájuk, mert még a gyanú árnyéka sem vetődhet rájuk.
A miniszterelnök első helyettese közhírré tette azt is, hogy az ország egyik leggazdagabb sikerembere hamarosan megjelenik az igazságszolgáltatás előtt. Megnevezésétől eltekintett. Magam és családom kis vagyonkáját féltve követem példáját. Ha Jupiter ilyen óvatos, akkor...
Amikor a cirkuszra éhes tömeg közismert közéleti személyiség, miniszter vagy legalább egy tábornok letartóztatására várt, arról értesült, egyelőre be kell érnie Zoran Janjuševićtyel. Mielőtt bármit is mondanék eddig csak sikerekben gazdag életútjáról, emlékeztetnék arra az örök igazságra, hogy minden háborúban egy közlegény a tábornoki rangig viheti. Janjušević is felismerte, hogy a háború nem mindenkinek a mostohája, a szemfülesebbeknek aranybánya. Élt is a lehetőséggel, belépett a titkosrendőrség kötelékébe mint gépkocsivezető, szabad idejében pedig adóvevő készüléket árult – a testvériség-egység szellemében – az összes hadban álló félnek. Más gyanús üzelmei miatt is távoznia kellet Szarajevóból, s Belgrádban telepedett le.
Zoran Đinđić meggyilkolása után tényfeltáró bizottság alakult annak kiderítésére, a kormányfő biztonsági szolgálatába beférkőztek-e arra méltatlan egyének? Nem kaptunk választ. A közvélemény megdöbbenéssel értesült arról, hogy a testőrség élén Janjušević állt. Ezt mivel érdemelte ki? Titok. Honnan is tudhatnánk, mennyi időt szentelt felelősségteljes teendőinek, annyi biztos, hogy törvénytelen ügyletekbe keveredett, annyi köteg pénz felhalmozott, hogy még unokáinak is lesz mit tejbe aprítaniuk.
Megalapozott a gyanú, amihez nyúlt, beszennyezte kezét. S most mit kell hallanunk? Egy magáncégtől dedinjei villájának tatarozására eltulajdonított pénz miatt börtönözték be. Ha ez a szervezett bűnözés elleni nemes küzdelem ügyét szolgálja, akkor csak üdvözölhető.
