A Szerbiai Demokrata Párt szabadkai szervezete nyilvános vitát nyitna a nemzeti közösségek nemzeti tanácsairól szóló törvényről, amely a párt álláspontja szerint számos rendelkezésében szemben áll a szerb alkotmánnyal. Mint arról lapunk néhány nappal korábban tudósított, az SZDP szabadkai szervezetének képviselői sajtótájékoztatójukon megállapították: a szóban forgó jogszabály nem támogatja azt az elvet, hogy minden polgár egyenrangú. A nemzeti tanácsokról szóló törvény bizonyos szakaszai az egyes nemzeti tanácsok számára közvetett módon monopolhelyzetet teremtenek, elsősorban az oktatásban és a közintézmények működésében. Ezt elsősorban a törvény 12. szakasza teszi lehetővé, amely előírja a nemzeti tanácsok részvételét az intézmények irányításában – érvelt az SZDP szabadkai szervezetének jogásza. Lapunk ezeknek a sokadszorra megfogalmazott vádaknak a kapcsán dr. Korhecz Tamással, a Magyar Nemzeti Tanács elnökével beszélgetett, aki a következőképpen fogalmazott az SZDP fejtegetésének kapcsán:
– A törvény hatályba lépését követő elmúlt három évben folyamatosan ellentmondásokkal terhelt a jogszabály megítélése.
(Fotó: Molnár Edvárd)A nem parlamenti kis magyar pártok azt szajkózták, hogy a törvény semmiféle jogosítványokat nem ad a nemzeti tanácsoknak, nem érvényesül benne az autonómia elve, és csak látszathatásköröket határoz meg. A másik oldal valamelyest ritkábban és kevésbé hangosan, de szintén folyamatosan hangoztatta, hogy az MNT és a többi nemzeti tanács gyakorlatilag a szerb nemzet kárára kisajátíthatja az intézményeket, a nemzetközi gyakorlatban nem létező hatalmas jogosítványokkal rendelkeznek, ami egyrészt nem jó a szerbségnek, másrészt pedig megsérti az alkotmányos elveket. Ez az érvrendszer már a jogszabály parlamenti vitájában megjelent, később úgyszintén, majd a szóban forgó tézisekre alapozva végül alkotmánybírósági beadványok is születtek. Ljubica Kiselički (az előző hatalmi ciklusban Szabadka polgármesterének oktatással és művelődéssel megbízott tanácsosa; a szerz. megj.) az én szememben negatív sztárrá vált ezen a téren, egyike volt azoknak, akiktől a legharsányabb és legdurvább kijelentések hangzottak el az MNT irányába. Odáig fajult a dolog, hogy Kiselički eszement, idióta jogszabálynak minősítette a nemzeti tanácsokról szóló törvényt. Számomra egyébként bizonyítást nyert, hogy a törvény jogosítványokat ad a nemzeti tanácsoknak, lehetővé teszi, hogy befolyásolják és támogassák a nemzeti önazonosság szempontjából fontos intézményeket, ugyanakkor ezek a jogosítványok nem egy eszement magyar dominanciának vetnek ágyat. Mint minden esetben, ezúttal is a középúton kell keresni az igazságot. Az SZDP sajtótájékoztatójának egyébként egy-két hete már volt előzménye, egy igen elriasztó kerekasztal-beszélgetés a szabadkai városháza kék termében. Ezt a városi tanács oktatási kérdésekkel megbízott, szerbiai szocialista pártbeli tanácsosa hívta össze, de az SZDP e heti sajtótájékoztatójának több szereplője is jelen volt a rendezvényen, ahol ugyancsak azt kívánták bizonygatni, hogy az MNT-nek túlságosan sok joga van, a magyarságnak szintúgy, az MNT rátelepszik az intézményekre, kisajátítja azokat. Egyébként természetes, hogy a nemzeti kizárólagosság eszméjétől megfertőzött személyeket zavarja, hogy a magyarság szerbiai országos önkormányzata valós eszközökkel és hatáskörökkel rendelkezik. Megértem, hogy ez valakit zavar, elfogadni viszont már nem tudom, hiszen mi egyebek mellett a magyar oktatás minél jobbá és erősebbé tételéért küzdünk. Céljaink világosak és az igazgatási jogokat az intézményekben a törvény azért biztosítja, hogy céljaink érdekében felhasználjuk azokat. Két dolgot ajánlanék a figyelmébe minden alkotmánybírósággal fenyegető és az alkotmánybíróság szerepkörében tetszelgő személynek: a szerb alkotmány 75. szakasza kimondja, hogy a nemzeti tanácsokon keresztül a kisebbségek végzik az önkormányzást az anyanyelvű oktatás és kultúra vonatkozásában. Ha nem tudnánk befolyásolni az oktatási intézmények igazgatóválasztását, vagy nem lehetnénk ott az igazgatóbizottságokban, akkor hogyan végezhetnék az önkormányzást? Érdemes fellapozni az alkotmányt, ha már egyes helyi politikusok alkotmánybírónak készülnek. A másik dolog pedig az, hogy az alkotmánybíróság előtt már több ezzel kapcsolatos beadvány is van, engedjük át az alkotmánybíróság bíráinak a törvény alkotmányossági felülvizsgálatát. A parlament törvényhozás céljából van, az alkotmánybíróság pedig azért, hogy megítélje a jogszabályok alkotmányosságát. Jómagam egyik szerepkört sem kívánom elbitorolni, egyesek viszont úgy tűnik, hogy igen. Egészében véve szerintem csupán hangulatkeltésről van szó és a tények gyakori elferdítéséről, amiről az SZDP sajtótájékoztatóján is megbizonyosodhattunk, tekintettel az ott felvonultatott több esetben is hamis, pontatlan, nem ellenőrzött adatokra.
Lát-e arra esélyt, hogy ezeknek a támadásoknak a mentén egyszer valóban megnyirbálják a nemzeti tanácsok hatásköreit?
– Ez a mindenkori parlamenti többség döntése. Ebben a pillanatban kevés esélyt látok arra, hogy ez megtörténjen. A mostani hatalmi többségnek nincsen szüksége arra, hogy egy olyan törvényt szüntessen meg, amely jelentősen előmozdította az ország európai integrációját. Nem hiszem, hogy Ivica Dačić kabinetje egy újabb akadályt kíván gördíteni az uniós csatlakozás útjába, hiszen ha az EU által nagyra becsült törvényt megnyirbálnák, az kétségkívül nem gyorsítaná meg az ország európai integrációját. Ha az eleve kétkedéssel fogadott hatalmi koalíció elindulna a kisebbségi jogok csökkentésének irányába, azzal sem belföldön, sem külföldön nem vívna ki tekintélyt magának. Ez nem lenne túlságosan pragmatikus megoldás, jómagam pedig úgy vélem, hogy az aktuális hatalmi koalíciónak nagyon sok pragmatikus politikus is tagja. A hatáskörök megnyirbálása alkotmányellenes is lenne, mert az alkotmány egyik-másik szakasza kimondja, hogy a kisebbségek elért jogvédelmének szintjét nem lehet csökkenteni. Ha az MNT-től megvonnák az önkormányzati jogosítványainak egy részét, az egyértelműen a magyarság, vagyis a kisebbség kollektív jogai szintjének csökkentését jelentené. Az alkotmánybíróságon is nehéz lenne egy ilyen törvénymódosítást megvédeni. Akármennyire is hangulatkeltésnek, politikai habverésnek minősítem a támadásokat, azért résen kell lennünk, hogy bármikor megvédhessük megszerzett jogosítványainkat.
Hogyan befolyásolják az ilyen jellegű „kirohanások” a többségi nemzet viszonyulását a magyar közösséghez és a többi nemzeti közösséghez?
– Ezt nem tudhatom. Kétségtelenül van a társadalomnak egy olyan rétege, amely fogékony erre a retorikára. A múlt század nyolcvanas évei végének és a kilencvenes évek elejének retorikája egyértelműen arra épült, hogy a kisebbségeknek túlságosan sok joguk van a többséghez viszonyítva. Az idősebbek mindezt már átélték. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a többségi nemzet java része nem vevő erre a történetre. Eleget szenvedett már a szerb nemzet ennek a téves politikának a következményei miatt, kétlem, hogy napjainkban széleskörű támogatása lenne ennek a retorikának. Véleményem szerint aránylag kevesen hiszik ma már el, hogy a szerb nemzet és az ország szekere azért nem halad előre, mert a nemzeti közösségek akadékoskodnak.
