HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hol majálisozik?
Szakszervezeti megmozduláson veszek részt – 3%
Baráti társaságban kivonulunk a természetbe – 8%
Ellátogatunk a legközelebbi kirándulóhelyre – 7%
Közreműködök a helybeli májusfa-állításon – 3%
Néhány napra egy üdülőközpontba vonulok – 3%
Odahaza családi körben fogunk rostélyozni – 39%
Munkámból kifolyólag majáliskor dolgozom – 7%
Sehogyan sem emlékezem meg a majálisról – 30%
Százharmincöt éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munka ünnepe, a munkavállalók szolidaritási napja lett. Május 1-je a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap, a legtöbb országban szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni.
Május 1-je előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is az utópista szocialista gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben a munkások addig 10–14 órás munkaidejének nyolc órára csökkentését javasolta a roppant hangzatos szlogennel: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra egyéb tevékenység. Nagy-Britanniában és gyarmatain tüntetések és sztrájkok sorozata után 1847-ben napi tíz órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét, de a tízórás munkaidő csak az 1870-es évekre vált általánossá. Az ausztráliai Melbourne-ben 1856-ban viszont a kőművesek és építőmunkások sikeresen kiharcolták a nyolcórás munkaidőt.
Az I. Internacionálé 1866-os első kongresszusa a nyolcórás munkanap bevezetését nevezte meg az első lépésnek a munkásosztály felszabadulásához. 1886. május 1-én a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, amelyet május 4-én a haymarketi zavargás zárt le. Amikor a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrökre, akik viszonzásul tüzet nyitottak. A tiltakozó nagygyűlésen többen meghaltak, köztük tüntetők és rendőrök is. A világszerte hatalmas felháborodást keltő események emlékére a következő években május 1-én emléktüntetéseket rendeztek. 1889-ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése, illetve nemzetközi szolidaritásuk kifejezése érdekében. A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május 1-ét hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé nyilvánították.
A 20. század folyamán május 1-je a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé vált. Különösen a Szovjetunióban, majd a II. világháború után létrejött kelet- és közép-európai szocialista országokban ünnepelték fényes külsőségek közepette. Hivatalos állami ünnep és munkaszüneti nap lett, amelyen nagyszabású és látványos felvonulásokkal ünnepeltek. A múlt század kilencvenes éveitől, a kommunista-szocialista rendszerek bukása után május elseje a munkavállalók szolidaritási napja lett. A munkások ünnepéből a munka ünnepe lett, ahol az ideológiai külsőségek elhagyásával számos helyen tartanak majálisokat. A világ nagyvárosaiban a szakszervezetek pedig megmozdulásokat szerveznek, amelyen követelésként szerepel a munkavállalói jogok védelme, érvényesítése, méltó bér és nyugdíj, illetve a munkahelyek megőrzése.
Napjainkra a harcos munkásünnepből egy össznépi kiránduló, sütő-főző népünnepély lett, ahol a tüntetések helyett a szórakoztató és aktív pihenést nyújtó programok szervezésére, a természetben és a családdal való időtöltésre tevődött át a hangsúly. Az emberek túlnyomó többsége ugyanis május 1-én nem szakszervezeti megmozduláson vesz részt, hanem baráti társaságban kivonul a természetbe sütni és főzni, valamint ellátogat a legközelebbi kirándulóhelyre vagy majálisra, esetleg néhány napra üdülőközpontba vonul, ha anyagilag megengedheti magának. Sokan viszont otthon maradnak, és családi körben rostélyoznak, vagy egyszerűen sehogyan sem emlékeznek május 1-re, hanem úgy kezelik, mint az év bármelyik másik munkanapját. Az elmúlt évtizedekben kiüresedett és megkopott a munkások vagy a munka ünnepének fénye, amely alkalmából mostanság már alig állítanak májusfát, azt is főként a nyugdíjasok teszik, nosztalgiából. A legtöbben csak egy szabadnapként tekintenek május 1-re, amit kedvező időjárás esetén igyekeznek a szeretetteikkel kellemesen eltölteni a természetben sütéssel-főzőssel vagy kirándulással.
Boldog május elsejét!
Nyitókép: Molnár Edvárd archív felvétele
